árulkodás fn 4A

1. ’az árulkodik igével kifejezett cselekvés’ ❖ folyik az árulkodás, nyíltan és titokban (1882 Jókai Mór CD18).

2. ’az a tett, cselekedet, amellyel vki elárul(ni szokott) vkit’ ❖ Te magad-is Fiadat a’ fegyvert viſelésre ſzánván, nem látod-é elöre melly ſok ezer veſzedelmeknek tárgyává téteſsék. De mellé ſzámlálhatod méltán, az írigyeknek oſtromát, a’ hamiſſan vádolóknak leseit, az árúlkodáſt (1773 Zalányi Péter ford.–Marmontel 7497001, 73) | A cselédeket megvesztegetve kémekké tették, a gyanusitást és árulkodást jutalmazták (1870 Orbán Balázs 8340017, 154) | Nem is árulkodás útján tudta meg a lopásokat a pap, nem akadt árulkodó az egysorsú, hajszolt emberek között (1935 Sellyei József 1140001, 29).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.

árulkodás főnév 4A
1.
az árulkodik igével kifejezett cselekvés
folyik az árulkodás, nyíltan és titokban
(1882 Jókai Mór)
2.
az a tett, cselekedet, amellyel vki elárul(ni szokott) vkit
Te magad-is Fiadat a’ fegyvert viſelésre ſzánván, nem látod-é elöre melly ſok ezer veſzedelmeknek tárgyává téteſsék. De mellé ſzámlálhatod méltán, az írigyeknek oſtromát, a’ hamiſſan vádolóknak leseit, az árúlkodáſt
(1773 Zalányi Péter ford.Marmontel)
A cselédeket megvesztegetve kémekké tették, a gyanusitást és árulkodást jutalmazták
(1870 Orbán Balázs)
Nem is árulkodás útján tudta meg a lopásokat a pap, nem akadt árulkodó az egysorsú, hajszolt emberek között
(1935 Sellyei József)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások