átellenes mn és fn 

I. mn 15B2

(átv is) ’szemben levő, vmivel szemközti, túlsó, ellenkező (oldalon levő)’ ❖ Ha a’ villanyos test bévezetés által villanyosítja meg a’ másikat, akkor főhatást csak az átellenes oldalra tesz, ezt ellenkező villanyuvá változtatva (1834 Garasos Tár 8625004, 80) | A nagy mozaik asztal átellenes részén halvány arcú, magát feszes nyájassággal forgató ifju foglalt helyet (1855 Győry Vilmos 8170014, 161) | átment az út átellenes felére (1937 Németh László² 9485039, 209) | [Az átló] csak azért van, hogy összeadhassuk az átellenes szögeket (1964 Domahidy Miklós 1035002, 342) | Leszólították a K. utcában, az önkiszolgálóval átellenes sarkon (1979 Esterházy Péter 9129002, 315) | Valahol, egy mély szakadék átellenes oldalain volt két település, s jószomszédságuk záloga a lakosoknak abban a vágyában rejlett, hogy találkozhassanak egymással (1984 Bodor Pál 1019053, 55).

a. (Növ) ’egy szárcsomón egymással szemben, egyforma magasságban eredő, ill. ilyen állású 〈levélpár〉’ ❖ [Az árnyékfű] kocsánytalan, apró, vékony levelei átellenesek, virágai sárgák (1847 Peregriny Elek 8360018, 361) | a levelek […] lehetnek váltakozók, átellenesek és örvösek (1883 Mendlik Alajos–Király Pál ford.–Emery C3077, 132) | [Az apró gombvirág] átellenes levelei nyelesek, tojásalakúak, kihegyezettek, három erűek és fogasok; fonákuk gyéren szőrös (1903 Wagner János CD35) | [A gránátalmafa] levelei fényesek, átellenes állásúak (1993–1995 BibliaiLex. CD1207).

II. fn 4B

1. (rendsz. birtokszóként) (átv is) ’vkivel szemben, ellenkező oldalon elhelyezkedő személy’ ❖ A’ táblabiró’ átellenese Kövesdi nénje vala (1846 Garay János C1815, 15) | [A négyes táncolásánál] nekem átellenesemnek kellett volna lenned (1854 Jókai Mór C2244, 40) | [a lányok tánc közben] ragyogó fényű szemekkel kacsingatva párjaikra, vagy átelleneseikre, akikkel helyet cseréltek (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | Nagybátyám, háttal fordulva hozzánk székén és átellenese, a kártyát letéve, magyaráznak egymásnak s a társaságnak (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 129) | bridzsező társaságban az átellenesek az asztal alatt egymást izgatták, egyre lejjebb csúsztak, végül eltűntek a képből (1978 Bereményi Géza 9048001, 179).

2. (birtokszóként) (ritk) ’vmivel szemben, ellenkező oldalon levő hely’ ❖ Jenő falu […] a pesti parton feküdt s átellenese volt Felső-Héviz helységnek (1885 Salamon Ferenc 8402013, 203).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átellenes melléknév és főnév
I. melléknév 15B2
(átv is)
szemben levő, vmivel szemközti, túlsó, ellenkező (oldalon levő)
Ha a’ villanyos test bévezetés által villanyosítja meg a’ másikat, akkor főhatást csak az átellenes oldalra tesz, ezt ellenkező villanyuvá változtatva
(1834 Garasos Tár)
A nagy mozaik asztal átellenes részén halvány arcú, magát feszes nyájassággal forgató ifju foglalt helyet
(1855 Győry Vilmos)
átment az út átellenes felére
(1937 Németh László²)
[Az átló] csak azért van, hogy összeadhassuk az átellenes szögeket
(1964 Domahidy Miklós)
Leszólították a K. utcában, az önkiszolgálóval átellenes sarkon
(1979 Esterházy Péter)
Valahol, egy mély szakadék átellenes oldalain volt két település, s jószomszédságuk záloga a lakosoknak abban a vágyában rejlett, hogy találkozhassanak egymással
(1984 Bodor Pál)
a. (Növ)
egy szárcsomón egymással szemben, egyforma magasságban eredő, ill. ilyen állású 〈levélpár〉
[Az árnyékfű] kocsánytalan, apró, vékony levelei átellenesek, virágai sárgák
(1847 Peregriny Elek)
a levelek […] lehetnek váltakozók, átellenesek és örvösek
(1883 Mendlik Alajos–Király Pál ford.Emery)
[Az apró gombvirág] átellenes levelei nyelesek, tojásalakúak, kihegyezettek, három erűek és fogasok; fonákuk gyéren szőrös
(1903 Wagner János)
[A gránátalmafa] levelei fényesek, átellenes állásúak
(1993–1995 BibliaiLex.)
II. főnév 4B
1. (rendsz. birtokszóként) (átv is)
vkivel szemben, ellenkező oldalon elhelyezkedő személy
A’ táblabiró’ átellenese Kövesdi nénje vala
(1846 Garay János)
[A négyes táncolásánál] nekem átellenesemnek kellett volna lenned
(1854 Jókai Mór)
[a lányok tánc közben] ragyogó fényű szemekkel kacsingatva párjaikra, vagy átelleneseikre, akikkel helyet cseréltek
(1882 Mikszáth Kálmán)
Nagybátyám, háttal fordulva hozzánk székén és átellenese, a kártyát letéve, magyaráznak egymásnak s a társaságnak
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
bridzsező társaságban az átellenesek az asztal alatt egymást izgatták, egyre lejjebb csúsztak, végül eltűntek a képből
(1978 Bereményi Géza)
2. (birtokszóként) (ritk)
vmivel szemben, ellenkező oldalon levő hely
Jenő falu […] a pesti parton feküdt s átellenese volt Felső-Héviz helységnek
(1885 Salamon Ferenc)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások