édeske mn és fn (rég)

I. mn 16B1

1. ’kissé édes ízű’ ❖ Édeske: édeſetske (1792 Kisded szótár C0816, 36) | A’ Tartomány’ bora, fképen a’ vörös, nem roſz; tsak hogy, valamint az Olaſz borok, édeske (1793 Sándor István 7287023, 181) | Édeske, mn. gyöngén édes ízü (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 234).

2. ’kedves(kedő), nyájas, ill. hízelgő 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Olly szemrehányás volt az tsak, mint a’ szerelmesek pirítása, mellyet édeskén mosolygás követ (1791 Kazinczy Ferenc C2555, 182) | már egyszer megcsalt édeske beszéded (1824 Guzmics Izidor ford.–Theokritosz C1922, 116) | Az uraság […] a síma vállra egy csókot nyom s édeskén susogja [a nő] fülébe (1865 Jókai Mór C2264, 133).

II. fn 6B

1. (rég) ’édes csemege, édesség’ ❖ Kltés [=] édeske, édes tsemege, málé (1784 Kisded szótár C0815, 43) | Egyszer aztán Timéának eszébe jutott, hogy Timárt is meg kellene kinálnia török édeskéjével (1872 Jókai Mór C2284, 123).

2. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kedvesk) ’〈rendsz. kedveskedő megszólításként:〉 szeretetre méltó, kedves, drága személy v. állat’ ❖ Jaj édeském! mivel kössem-be sebedet (1807 Vályi Klára C4340, 148) | No, Fecske, no, Ráró! Gyű no, édeskéim! (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | Majd az édeske, a Bandika elhozza [a vacsorát] (1912 Gárdonyi Géza 9173002, 21) | [Örkény István levélben feleségéhez:] Édeske, most elmegyek Chemnitz-nézőbe, egy helyi patikushoz vagyok meghíva (1952 Magyar Hírlap CD09) | Jó’ van, édeském, mondtam, megvagyunk […]. A tehén már meg is rázta a fejét. Jó’ van, édeském, mondtam, megyünk (2007 Tolnai Ottó 3320002, 103).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

édeske melléknév és főnév (rég)
I. melléknév 16B1
1.
kissé édes ízű
Édeske: édeſetske
(1792 Kisded szótár)
A’ Tartomány’ bora, fképen a’ vörös, nem roſz; tsak hogy, valamint az Olaſz borok, édeske
(1793 Sándor István)
Édeske, mn.melléknév gyöngén édes ízü
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
2.
kedves(kedő), nyájas, ill. hízelgő 〈megnyilvánulás〉
Olly szemrehányás volt az tsak, mint a’ szerelmesek pirítása, mellyet édeskén mosolygás követ
(1791 Kazinczy Ferenc)
már egyszer megcsalt édeske beszéded
(1824 Guzmics Izidor ford.Theokritosz)
Az uraság […] a síma vállra egy csókot nyom s édeskén susogja [a nő] fülébe
(1865 Jókai Mór)
II. főnév 6B
1. (rég)
édes csemege, édesség
Kltés [=] édeske, édes tsemege, málé
(1784 Kisded szótár)
Egyszer aztán Timéának eszébe jutott, hogy Timárt is meg kellene kinálnia török édeskéjével
(1872 Jókai Mór)
2. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kedvesk)
〈rendsz. kedveskedő megszólításként:〉 szeretetre méltó, kedves, drága személy v. állat
Jaj édeském! mivel kössem-be sebedet
(1807 Vályi Klára)
No, Fecske, no, Ráró! Gyű no, édeskéim!
(1893 Mikszáth Kálmán)
Majd az édeske, a Bandika elhozza [a vacsorát]
(1912 Gárdonyi Géza)
[Örkény István levélben feleségéhez:] Édeske, most elmegyek Chemnitz-nézőbe, egy helyi patikushoz vagyok meghíva
(1952 Magyar Hírlap)
Jó’ van, édeském, mondtam, megvagyunk […]. A tehén már meg is rázta a fejét. Jó’ van, édeském, mondtam, megyünk
(2007 Tolnai Ottó)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások