éghatár fn 4A (rég, irod)

’a földi szemlélő által az égbolt és a földfelszín érintkezéseként érzékelt, a látható földfelszín szélén, körös-körül elhelyezkedő vonal; látóhatár, horizont’ ❖ Horizon. A földszinén fekvő éghatár, a’ hol látásunk végződik (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 995) | [IV. Thutmosz] fölelevenítette a Harmakhuti, (a nap a két éghatáron), régi tiszteletét (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | ez a megnagyobbodott tűzveres égi gömb ott az éghatáron […] nem a nap maga, hanem annak a légkör által felemelt csalképe (1904 Jókai Mór CD18) | nincs föld a világtól zárva. Rámkopog, megcibál, utánam nyujtja hideg kezét egy szomszéd éghatár (1932 Babits Mihály CD10).

éghatár főnév 4A (rég, irod)
a földi szemlélő által az égbolt és a földfelszín érintkezéseként érzékelt, a látható földfelszín szélén, körös-körül elhelyezkedő vonal; látóhatár, horizont
Horizon. A földszinén fekvő éghatár, a’ hol látásunk végződik
(1794 Szentmarjay Ferenc ford.Rousseau)
[IV. Thutmosz] fölelevenítette a Harmakhuti, (a nap a két éghatáron), régi tiszteletét
(1899 Nagy képes világtörténet)
ez a megnagyobbodott tűzveres égi gömb ott az éghatáron […] nem a nap maga, hanem annak a légkör által felemelt csalképe
(1904 Jókai Mór)
nincs föld a világtól zárva. Rámkopog, megcibál, utánam nyujtja hideg kezét egy szomszéd éghatár
(1932 Babits Mihály)

Beállítások