élelem fn 7B

1. ’ember v. állat táplálékául szolgáló, a szervezetbe jutva annak működését fenntartó, biztosító anyag (ételként elkészítve), ill. abból felhalmozott készlet’ ❖ [a] Koſtól, a’ kis-bárányka, az ö terméſzetét, ’s az Juh-Annyától pedig tſak az ö élelmét, ſzokta venni (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 46) | [a nomád életben] állatok felett uralkodik az ember, ’s azokból hasznos élelmet húz (1845 Palkovics Antal 8350001, 24) | [A német parasztgazdánál] a cselédség élelme reggel munka előtt tejleves, reggelire 2 lat vaj és egy kis sajt, délben leves, zöldség füstölt vagy friss hússal s egy tál főtt gyümölcs (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Welden táborszernagy] csupán néhány ezer embert, s néhány hónapi élelmet hagyott Buda várában (1931 Sárközi György 9587012, 296) | [a madárfiókák] csupa csőr nyakukat nyújtogatva várják az élelmet (2000 Természet Világa CD50).

1a. (rég) ’növényi tápanyag’ ❖ [a fehér liliomok] élelmet adó gyökereikrl le-törettetvén; halavány sárgaságra iparkodnak (1786 Dugonics András 7087011, 330) | Élelme a’ Plántáknak tulajdonképpen az olaj, a’ melly igen vékony fldrészetskékkel, sóval és vízzel öszvekeveredvén, szappanlév forma nedvességgé válik (1811 Vadnay József 8570003, 13) | a növényi élet ugyancsak a trágyában találja természetes élelmét (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Aránylag csak kevésszer szí fel a növény olyan vegyületet, amely változatlanul élelmül szolgálna (1896 PallasLex. CD02).

2. (kissé rég) ’táplál(koz)ás, ill. élelmezés’ ❖ mindent hozand maga élelmére [a füredi forrásnál megszálló személy] (1777 Fejér Antal 7103001, [4]) | hathatós segíttségekkel könnyítettek, a’ Baranya Vármegyében fekv katonaság élelmén sok F Méltóságú ſzeméllyek (1803 Magyar Hírmondó 8646201, 363) | [a rovarok közül] némellyek egyenesen az emberi szükségek fedezésére, de leginkább átalánosan az oktalan állatok élelmére teremtetvék (1858 Vasárnapi Újság CD56) | gonddal kell lennünk [...] arra, hogy megtermeltessük itthon azt, ami a nép élelmére kell (1942 Függetlenség 2203020, 14).

2a. (kissé rég) ’megélhetés, létfenntartás, ill. ahhoz szükséges jövedelem’ ❖ Dolgozni nem vólt élelmére köteles, ruházkodni sem kellett, nem mezitelen járt (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 100) | [Németújváron] a bortermesztés szintén fő ága az élelem módjának (1856 Vasárnapi Újság CD56) | járom a világot, Kobzom ad élelmet s lelki vidámságot (1879 Arany János 8014004, 193) | A kereskedelem s a modern társadalom magasabb régiói már alig szerepelnek ebben a statisztikában; a kereskedő csak szűkös élelmével, amelyet Fellner adóalapon számít ki (1931 Móricz Miklós CD10).

3. (rég) ’〈vmit tápláló, fejlesztő, gazdagító jelenség, dolog jelképeként〉’ ❖ [a nép] iparkodáſa az adó által ujj, meg ujj élelmet és ert kapjon (1795 Németh László¹ 7246005, 158) | Lízám tiszta szerelme, Szívem s lelkem élelme (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Azok ők [ti. a magyarországi tankönyvírók] a tanügynél a szegény tanítókkal szemben, amik az armádiánál a liferánsok [= szállítók]: a szellemi élelmet szállítják – de olyan is az (1895 Mikszáth Kálmán CD04).

4. (rég) ’〈tüzet tápláló anyagnak, ill. a tűz táplálásának jelképeként〉’ ❖ [Az óriás] vállára ſzáraz fát tüz’ élelmére vött (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 97) | [a hóhérok a hasábokat] a’ tznek élelmére vetötték (1798 Dugonics András C1461, 238) | [a bazároknál keletkezett] tűz iszonyú élelmet kapott az ott lerakományozott olaj, fagygyú, zsir s t. eff. éghető anyagoktól (1843 Pesti Hírlap CD61).

J: eledel.

ÖE: ~adag, ~ellátás, ~forrás, ~gyűjtés, ~hiány, ~keresés, ~készlet, ~mód, ~szállítmány, ~szerzés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

élelem főnév 7B
1.
ember v. állat táplálékául szolgáló, a szervezetbe jutva annak működését fenntartó, biztosító anyag (ételként elkészítve), ill. abból felhalmozott készlet
[a] Koſtól, a’ kis-bárányka, az ö terméſzetét, ’s az Juh-Annyától pedig tſak az ö élelmét, ſzokta venni
(1774 Tapasztalásból merétett oktatás)
[a nomád életben] állatok felett uralkodik az ember, ’s azokból hasznos élelmet húz
(1845 Palkovics Antal)
[A német parasztgazdánál] a cselédség élelme reggel munka előtt tejleves, reggelire 2 lat vaj és egy kis sajt, délben leves, zöldség füstölt vagy friss hússal s egy tál főtt gyümölcs
(1859 Vasárnapi Újság)
[Welden táborszernagy] csupán néhány ezer embert, s néhány hónapi élelmet hagyott Buda várában
(1931 Sárközi György)
[a madárfiókák] csupa csőr nyakukat nyújtogatva várják az élelmet
(2000 Természet Világa)
1a. (rég)
növényi tápanyag
[a fehér liliomok] élelmet adó gyökereikrl le-törettetvén; halavány sárgaságra iparkodnak
(1786 Dugonics András)
Élelme a’ Plántáknak tulajdonképpen az olaj, a’ melly igen vékony fldrészetskékkel, sóval és vízzel öszvekeveredvén, szappanlév forma nedvességgé válik
(1811 Vadnay József)
a növényi élet ugyancsak a trágyában találja természetes élelmét
(1856 Vasárnapi Újság)
Aránylag csak kevésszer szí fel a növény olyan vegyületet, amely változatlanul élelmül szolgálna
(1896 PallasLex.)
2. (kissé rég)
táplál(koz)ás, ill. élelmezés
mindent hozand maga élelmére [a füredi forrásnál megszálló személy]
(1777 Fejér Antal)
hathatós segíttségekkel könnyítettek, a’ Baranya Vármegyében fekv katonaság élelmén sok F Méltóságú ſzeméllyek
(1803 Magyar Hírmondó)
[a rovarok közül] némellyek egyenesen az emberi szükségek fedezésére, de leginkább átalánosan az oktalan állatok élelmére teremtetvék
(1858 Vasárnapi Újság)
gonddal kell lennünk [...] arra, hogy megtermeltessük itthon azt, ami a nép élelmére kell
(1942 Függetlenség)
2a. (kissé rég)
megélhetés, létfenntartás, ill. ahhoz szükséges jövedelem
Dolgozni nem vólt élelmére köteles, ruházkodni sem kellett, nem mezitelen járt
(1773–1775 Bessenyei György¹)
[Németújváron] a bortermesztés szintén fő ága az élelem módjának
(1856 Vasárnapi Újság)
járom a világot, Kobzom ad élelmet s lelki vidámságot
(1879 Arany János)
A kereskedelem s a modern társadalom magasabb régiói már alig szerepelnek ebben a statisztikában; a kereskedő csak szűkös élelmével, amelyet Fellner adóalapon számít ki
(1931 Móricz Miklós)
3. (rég)
〈vmit tápláló, fejlesztő, gazdagító jelenség, dolog jelképeként〉
[a nép] iparkodáſa az adó által ujj, meg ujj élelmet és ert kapjon
(1795 Németh László¹)
Lízám tiszta szerelme, Szívem s lelkem élelme
(1807 Kisfaludy Sándor)
Azok ők [ti. a magyarországi tankönyvírók] a tanügynél a szegény tanítókkal szemben, amik az armádiánál a liferánsok [= szállítók]: a szellemi élelmet szállítják – de olyan is az
(1895 Mikszáth Kálmán)
4. (rég)
〈tüzet tápláló anyagnak, ill. a tűz táplálásának jelképeként〉
[Az óriás] vállára ſzáraz fát tüz’ élelmére vött
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
[a hóhérok a hasábokat] a’ tznek élelmére vetötték
(1798 Dugonics András)
[a bazároknál keletkezett] tűz iszonyú élelmet kapott az ott lerakományozott olaj, fagygyú, zsir s t. eff.s több efféle éghető anyagoktól
(1843 Pesti Hírlap)
J: eledel
ÖE: élelemadag, élelemellátás, élelemforrás, élelemgyűjtés, élelemhiány, élelemkeresés, élelemkészlet, élelemmód, élelemszállítmány, élelemszerzés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások