ételhordó mn és fn 1A

I. mn

1. ’egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. 〈edény〉, ill. ilyen edény(ek) szállítását segítő 〈eszköz〉’ ❖ El tökéllette magában gyümöltſet vinni nékie étel hordo koſárkájában (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 268) | ételhordó kocsikon viszik az ételt a kórtermek ajtajáig (1894 Orvosi Hetilap C8144, 530) | porzsoló = ételhordó fazék (1909 Malonyay Dezső CD07) | Ételhordó rúd néven ismeretes az eszköz [ti. a vállrúd] az Alföld nevezetes állattartó vidékein (pl. Hortobágy). A tanyás bojtár […] egyik végére akasztotta az étellel teli bográcsot, vasfazekat, a másik végére pedig a tarisznyát (1982 NéprajziLex. CD47) | 1997. március 10.: A XVI. kerületi SZDSZ-iroda ablakában ételhordó dobozba rejtett nagy hatóerejú időzített csőbombát fedeztek fel (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’étkezésnél az ételek felszolgálását végző v. azért felelős 〈személy〉’ ❖ ételhordó Uraságok ſzolgáltak az aſztalnál (1792 Magyar Kurír C0320, 748) | [Zajcsek a lakomán] egy ételhordó leány derekát próbálta megcsipkedni (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Én meg mint valami ételhordó szolga, csak viszem a tálcát (1980 Páskándi Géza C6897, 385) | Prímás úr, a Vadászkürt ételhordó pincére egy fűrészt vesz a hóna alá, úgy igyekszik a vendéglőbe (2003 Népszabadság ápr. 8. C7851, 34).

2a. ’vki számára távol(abb)ról ételt, kül. ebédet szállító 〈személy〉’ ❖ néha a’ leves közé szabaditó eszközöket ’s szeszes italokat dugtak az ételhordó szegény (!) nők [a rabok számára] (1846 Életképek C0104, [447]) | [az ember] szóba álhatott a napszámossal, az ételhordó gyermekkel, ki kantárban viszi a megylevest kaszáló apjának (1876 Ágai Adolf C0546, 221) | jönnek az ételhordó asszonyok a faluból (1941 Veres Péter 9771013, 114) | ételhordó fiú (2007 Népszava dec. 15. C7470, 8).

II. fn

1. ’egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. edény v. több, egymáshoz erősíthető ilyen edény a különféle fogások számára (az abban levő étellel együtt)’ ❖ Duli Mári haladt kifelé a faluból, kezében hófehér asztalkendőbe takart ételhordóval (1880 A Petőfi Társaság évkönyve C1519, 77) | A Krisztus-szemü asszonyok mentek el itt, a járt uton. Kezükben kettős ételhordó (1928 Weöres Sándor 9788024, 34) | Lajos emeletes ételhordójában, mint valami rekeszes bádoggyomorba szépen egymás fölé került a gríszgaluskaleves, a paradicsomos marhahús és a linzertészta (1937 Németh László² 9485040, 7) | [a bejelentés szerint a férfi] eltűnt, mert még a hat nappal korábban a lakása elé tett ételhordó is érintetlen (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (Tört) ’〈főúri v. királyi udvartartásban:〉 az ételekért, azok felszolgálásáért felelős v. azt végző(, az ehhez a tevékenységi körhöz kapcsolódó, a király által adományozott méltóságot viselő) személy; asztalnok, étekfogó’ ❖ Az Ebéd alatt, ki ki maga Tiſztihez képest, tette a’ ſzolgálatot, a’ Tart. ör. F Tiſztviseli közzl; p. o. a’ F Pohárnok, poharat töltött; az Ételhordó, fel rakta az ételeket az Aſztalra; a’ Trántsérozó, trántsérozott ’s a’ t. (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 467) | Az udvari cselédség [ti. a szultáné] 80 ételhordó (csesznegler) és 50 komornyik (Utiszeglander)-ból állott (1876 Drakulics Pál CD57) | az ételhordók felszolgálásának felsorolási rendjében a servientes-t a nemesek és a parasztok közé iktatja [a leírás] (1998 Magyar Nyelv C5938, 466).

3. (rég) ’az a személy, akinek vmely rendezvényen, mulatságban v. vendéglátóhelyen az ételek felszolgálása a feladata’ ❖ Elvégezvén ebédjét, kifizeti az ételhordót, egy húszast tevén a’ tányérra (1839 Társalkodó C7976, 340) | Három legény és két ételhordó teljes pontossággal szolgált, az urak tömérdek pezsgőt fogyasztottak (1869 Fővárosi Lapok C8085, 937).

3a. ’vki számára távol(abb)ról ételt, kül. ebédet szállító személy’ ❖ Az ételhordó számolta a nehezedő lépéseket (1937 Németh László² 9485040, 9) | teljesen természetes látvány a biciklis „ételhordók” serege (1998 Magyar Nemzet ápr. 8. C6508, 23).

J: étekhordó, éthordó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ételhordó melléknév és főnév 1A
I. melléknév
1.
egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. 〈edény〉, ill. ilyen edény(ek) szállítását segítő 〈eszköz〉
El tökéllette magában gyümöltſet vinni nékie étel hordo koſárkájában
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
ételhordó kocsikon viszik az ételt a kórtermek ajtajáig
(1894 Orvosi Hetilap)
porzsoló = ételhordó fazék
(1909 Malonyay Dezső)
Ételhordó rúd néven ismeretes az eszköz [ti. a vállrúd] az Alföld nevezetes állattartó vidékein (pl.például Hortobágy). A tanyás bojtár […] egyik végére akasztotta az étellel teli bográcsot, vasfazekat, a másik végére pedig a tarisznyát
(1982 NéprajziLex.)
1997. március 10.: A XVI. kerületi SZDSZSzabad Demokraták Szövetsége-iroda ablakában ételhordó dobozba rejtett nagy hatóerejú időzített csőbombát fedeztek fel
(1998 Magyar Hírlap)
2.
étkezésnél az ételek felszolgálását végző v. azért felelős 〈személy〉
ételhordó Uraságok ſzolgáltak az aſztalnál
(1792 Magyar Kurír)
[Zajcsek a lakomán] egy ételhordó leány derekát próbálta megcsipkedni
(1895–1896 Mikszáth Kálmán)
Én meg mint valami ételhordó szolga, csak viszem a tálcát
(1980 Páskándi Géza)
Prímás úr, a Vadászkürt ételhordó pincére egy fűrészt vesz a hóna alá, úgy igyekszik a vendéglőbe
(2003 Népszabadság ápr. 8.)
2a.
vki számára távol(abb)ról ételt, kül. ebédet szállító 〈személy〉
néha a’ leves közé szabaditó eszközöket ’s szeszes italokat dugtak az ételhordó szegény (!) nők [a rabok számára]
(1846 Életképek)
[az ember] szóba álhatott a napszámossal, az ételhordó gyermekkel, ki kantárban viszi a megylevest kaszáló apjának
(1876 Ágai Adolf)
jönnek az ételhordó asszonyok a faluból
(1941 Veres Péter)
ételhordó fiú
(2007 Népszava dec. 15.)
II. főnév
1.
egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. edény v. több, egymáshoz erősíthető ilyen edény a különféle fogások számára (az abban levő étellel együtt)
Duli Mári haladt kifelé a faluból, kezében hófehér asztalkendőbe takart ételhordóval
(1880 A Petőfi Társaság évkönyve)
A Krisztus-szemü asszonyok mentek el itt, a járt uton. Kezükben kettős ételhordó
(1928 Weöres Sándor)
Lajos emeletes ételhordójában, mint valami rekeszes bádoggyomorba szépen egymás fölé került a gríszgaluskaleves, a paradicsomos marhahús és a linzertészta
(1937 Németh László²)
[a bejelentés szerint a férfi] eltűnt, mert még a hat nappal korábban a lakása elé tett ételhordó is érintetlen
(2002 Magyar Hírlap)
2. (Tört)
〈főúri v. királyi udvartartásban:〉 az ételekért, azok felszolgálásáért felelős v. azt végző(, az ehhez a tevékenységi körhöz kapcsolódó, a király által adományozott méltóságot viselő) személy; asztalnok, étekfogó
Az Ebéd alatt, ki ki maga Tiſztihez képest, tette a’ ſzolgálatot, a’ Tart.tartomány ör.örökös F Tiſztviseli közzl; p. o.példának okáért a’ F Pohárnok, poharat töltött; az Ételhordó, fel rakta az ételeket az Aſztalra; a’ Trántsérozó, trántsérozott ’s a’ t.s a többi
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
Az udvari cselédség [ti. a szultáné] 80 ételhordó (csesznegler) és 50 komornyik (Utiszeglander)-ból állott
(1876 Drakulics Pál)
az ételhordók felszolgálásának felsorolási rendjében a servientes-t a nemesek és a parasztok közé iktatja [a leírás]
(1998 Magyar Nyelv)
3. (rég)
az a személy, akinek vmely rendezvényen, mulatságban v. vendéglátóhelyen az ételek felszolgálása a feladata
Elvégezvén ebédjét, kifizeti az ételhordót, egy húszast tevén a’ tányérra
(1839 Társalkodó)
Három legény és két ételhordó teljes pontossággal szolgált, az urak tömérdek pezsgőt fogyasztottak
(1869 Fővárosi Lapok)
3a.
vki számára távol(abb)ról ételt, kül. ebédet szállító személy
Az ételhordó számolta a nehezedő lépéseket
(1937 Németh László²)
teljesen természetes látvány a biciklis „ételhordók” serege
(1998 Magyar Nemzet ápr. 8.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások