aztán mut hsz, ksz és msz 0 oszt (nyj) , osztán (nyj) , oszténg (nyj)
I. mut hsz
1. (utalószóként is) ’vmely előzőleg említett, az előzményekből ismert időpont, esemény v. cselekvés után’ ❖ Vatſorálnak ’s osztán a’ kertbe ki-mennek (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 10) | [a teremtő Isten] mitsoda okból teremtett osztán világosító napot, mikor már világosság vólt? (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 99) | A deák reggel, ha felkél, otthagyja a házát, a szolgáló aztán kitakarítja (1823 Fogarasi Sámuel 7109008, 226) | Te hallgass hát, míg én beszélek. Aztán majd szólhatsz (1846 Petőfi Sándor C3509, 21) | A nép aztán, hogy Átilla visszavonult, csoportokra oszladozva vigadott tovább (1901 Gárdonyi Géza C1824, 338) | Álarcomat itten elvetem, aztán újra felöltöm s járok mosolyogva, tanulva a tűrést, a hosszú alázat gőgös erényét (1935 Kosztolányi Dezső C2752, 382) | [az idő] gyakran sokáig lomhán csordogál, s aztán hirtelen rohanni, áradni, zubogni kezd (1992 Radnóti Sándor 2016035, 428).
2. ’〈térbeli, időbeli, minőségi sorrendre vonatk.:〉 közvetlenül azt követőleg, utána’ ❖ Forrás, osztán patak, folyóvíz, nagy Duna, Tenger (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 50) | Leg-jobb Borai közzül az Eszszentzia, ezután való az Auszbrug, s osztán a’ Máslás (1796 Szaller György C3812, 174) | Első a’ nemzet, aztán a’ Király, mert nemzet nélkűl nem lehet Király (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524399, 131) | a gyászkocsi után ment a fia, aki most a birtokot örökli, vele a felesége, utána a pap, aztán a református iskolások (1918 Barta Lajos 9033001, 20) | Ma már nem Mannheim az a hely, ahol az elsőfilmes rendezőket felfedezik. Régen itt láthattuk első rövidfilmjüket, aztán a másodikat, végül első hosszabb filmjüket is (1992 Sándor Tibor 2010011, 63).
3. (partikulaszerűen) ’〈az időviszony elhomályosulásával, nyomatékosításra〉’ ❖ [az ember] mégis engedetlen lett, és az ellen tselekedett, a’ mit Isten parantsolt néki; onnan jött osztán minden gonosz e’ Világra (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 100) | Én osztánn, ha hibázok ’S nem fog tetszeni néked Könnyebb kézre bocsátom [a lantot] (1803 Édes Gergely C1541, 157) | Hosszu a mi türelmünk, de Ha egyszer kifakadunk, Akkor aztán hosszu ám és Rettentő a haragunk (1848 Petőfi Sándor C3502, 58) | Ez oszt legény a talpán! (1906 Bacsó Gyula C0706, 40) | észrevett az öreg, hogy elvesztem. Szaladt osztán szegény utánam, hogy jöjjek vissza (1916 Móricz Zsigmond C3213, 18) | a sikátorok azok aztán olyan tekergősek, mintha a házat az égből csak leszórták volna (1961 Magyar Nemzet jan. 10. C4799, 7) | Na, Bicskás, ma aztán hideg van! (1969 Mándy Iván 9420021, 62) | Ha én lila vagyok, akkor Julcsa szeme is lila. Vegyétek tudomásul! – kiabálta az Ibolya. Erre aztán előpattant a Búzavirág is (1973 Lázár Ervin 9388001, 72).
3a. (partikulaszerűen) ’〈ksz után, annak nyomatékosítására〉’ ❖ a’ Párisi Nép (mellyrl ſzoktak pedig oſztán himet varni a’ több Városokbéliek is): … haramiáskodik (1792 Magyar Hírmondó C5809, 526) | még sokkal jobb gyógyszere lenne a dolognak az, ha időről időre azon népek közül mindazokat, kiknek otthon illendő élelmük nincs, magyarok közé szállítanók. Így aztán mind az otthon maradók, mind a hozzánk szállók könnyebben élhetnének (1833 Berzsenyi Dániel 8054201, 153) | a mindenes cselédnek egyben másban segitettem; nevezetesen a harangozást többnyire én végeztem helyette, és ezért aztán volt füstölt hus és kolbász a mennyi kellett (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 34) | A témából eredetileg csak hosszabb, 25-30 oldalas novellát szándékoztam írni, de aztán a figurák élni akartak, és így lett belőle regény (1985 Orosz István 2003003, 357).
II. ksz
1. ’〈kapcsolatos viszonyban levő (tag)mondatok között, az időbeli egymásutániság érzékeltetésére:〉 a megelőző mondatban foglaltak után, és majd’ ❖ Néha … erőt vesz rajtam a bánat, aztán sírva fakadok (1846 Petőfi Sándor C3509, 45) | Hát elfogyott a kenyerünk, oszt’ a tekintetes asszonyom egy véka buzát kért kölcsön (1855–1856 Vas Gereben C4384, 476) | Âra në mënny, ot nagy lompos kutyák vannak, oszt mëgmarnak (1906 Bacsó Gyula C0706, 40) | [a ketrecbe] a Clickie holttestét is berakhatta volna, aztán kész (1981 Tandori Dezső 9703001, 44).
2. ’〈részletezésnek, felsorolásnak toldásszerűen kapcsolt második v. későbbi tagja előtt:〉 és még, azonkívül’ ❖ [a katonaéletet] meg sem próbálom Mert az hadban esne hirtelen halálom Azért veszedelmes életnek találom Osztán katonának nints ma betsülete (1780 e. Protestáns iskoladrámák 7467001, 244) | A szepes-vármegyei német, a sárosi tót, az abaúji s zemplényi, és aztán a bihari és szabolcsi magyar, s végre itt az oláh között, mily szembetűnő különbözések (1816–1824 Kazinczy Ferenc 8228109, 49) | Adj hát nekem szépséges szeretőt, […] Gyors paripát; aztán sok, sok babért (1845 Petőfi Sándor C3506, 321) | Ot vót a Julcsa, Borcsa, mëg oszt a Viktus (1906 Bacsó Gyula C0706, 40) | René Clair, Claude Autant Lara, s aztán Marcel Carné, Jacques Prévert, Alexandre Trauner, Jean Gabin, Michele Morgan (1992 Józsa Ágnes 2027048, 47).
3. ’〈lazább összefüggésben álló (tag)mondatok között, a gondolatmenet továbbfűzésének nyomatékosítására:〉 és, meg’ ❖ mimódonn eshetett meg, hogy e’ tökélletes Isteni Lélek a’ maga örökös kútfejének parancsolatja ellen, önnön veszedelmére tökélletességét szánt szándékkal gonoszságra vihette? Osztán mibenn állott az a’ gonosz ’s veszedelmes tselekedet? (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 100) | Fogadjon bé engem szomszéd uram a télére, nékem úgy sincs még hajlékom; osztán meg is únja magát az egész télen által, ha mindég csak egyedűl maga lesz (1819 Fazekas Mihály C1701, 152) | Volt ennek a tájnak sok akkora fája, Hogy a tetejöket János nem is látta. Aztán olyan széles volt a fák levele, Hogy szűrnek is untig elég volna fele (1844 Petőfi Sándor C3506, 211) | a viczispány úr, a felesége viganójába volt öltözve, s oszténg a fején egy turó zsacskó volt veres posztóból (1864 Egyesült humorisztikus naptár 1865-re C1556, 79) | Borzasztó koldus familia ez! oszt’ még a mesterségük is olyan! (1876 e. Tóth Ede C4269, 67) | Mink voltunk volna szegények? Aztánhát nem gazdagság-e maga a szeretet is? (1913 Gárdonyi Géza C1850, 118) | Meg ne így éljek, hanem úgy. Aztán az egyetlen egy fiatalnak se tetszik, ha beleszólnak az életformájába (1991 Őrszigethy Erzsébet 2038002, 22).
3a. (bevezető szóként) ’〈nyomatékos figyelmeztetésben〉’ ❖ [Domokos uram] több beszélgetések között mondá: „No osztán én semminek oka ne legyek” (1790 Héczei Dániel 7139001, 187) | Aztán vigyázz, hogy el ne szőkjék Rabod (1819 Kisfaludy Károly 8242027, 158) | [a várkisasszonynak] mintha hirtelen valami eszébe jutott volna, kedélyesen hátba vágta … Riminszkyt: – Aztán vigyázzon a csizmájára (1906 Krúdy Gyula C2831, 169) | Hanem aztán erre jobban gondot viselj ám (1931 Móra Ferenc 9459018, 63).
4. ’〈ellentét kif-ében, olyankor, amikor az ellentétet nem akarjuk kiemelni〉’ ❖ Ugyan mikor és hol érintém őt illy gyülölettel? S aztán még is azt pengeti nem egy, mintha én volnék a személyeskedő (1843 Széchenyi István CD1501) | milyen bolond kis lyuk [ti. a mellényen a golyó vágta lyuk]! Aztán elég arra, hogy az embernek a lelke elhagyja rajta keresztül a világot! (1882 Jókai Mór C2306, 8) | Fölvet az arany, oszt még így alkuszol! (1902 Gárdonyi Géza C1843, 86) | Csúnya ëgy lány az a Tëca, oszt férhő mënt (1906 Bacsó Gyula C0706, 40) | [a géplakatos veteránok] csinálják itt egész életükben azokat a marha nagy, ronda bigyókat, aztán mégse lehetnek nagyságos urak (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 153).
III. msz (kül. az és, hát, na, nos szavakkal együtt)
’〈semmibevevést, nemtörődömséget kifejező kihívó kérdésként〉’ ❖ Cserei: Mind-egygyik szolgának hátán elegendő terh vagyon; most reájok nagyobb terht nem adhatunk, igaz embörök maradván. Kalmár: Hát osztán? (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 7087037, 129) | De hát miért nem szabad éppen nekem [belépni ebbe a házba]? Miért másnak? – Miért? Bolondos! Azért, mert leány vagy. – Nos aztán? – szólt büszke szemvillogással a leány. – Kinél vagyok azért rosszabb? (1860 Jókai Mór CD18) | Harpagon.: Pedig én jó hatvanas vagyok, Fruzsína. Fruzsína.: Hát aztán! mi az, hatvan év? ugyan nagy dolog! az élet rózsakora ez, most lép az Úr a férfiasság virágszakába (1863 Kazinczy Gábor ford.–Molière 8230001, 53) | Na és aztán? … – Csodálkozó tekintet mered rám. Még egyszer kérdi. – Na és? Mi van abban, hogy valaki sír? (1969 Mándy Iván 9420021, 62) | A kérdő és a kérdve-felkiáltó mondat intonációja közötti különbséget jól érzékeltetik az írásjelek. Ugyanaz a mondat kétféle hanglejtéssel: – És aztán?!… És aztán? (1982 Fehér Erzsébet 2028008, 296).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. azután; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.