balvégzet fn 3B (vál)

1. (rendsz. birtokszóként) ’elkerülhetetlen balsors, bukás, pusztulás stb., ill. sorsszerű bűnhődés’ ❖ zugolódás tört ki ajkain elhunyt atyja ellen, ki e kis jószágot adósság terhelten hagyá fiának örökül, ’s szerző okává lőn balvégzetének? (1848 Életképek C0107, 457) | Egyedül én vagyok a vétkes, ki rosszul számíték, tévesen intézkedtem, kinek hibája miatt a királyhoz küldött értesítés nem jutott el a célhoz. Az egész balvégzet súlya az én fejemet terheli (1872–1874 Jókai Mór CD18) | Az óriás angol hidroplán balvégzete (1915 Budapesti Hírlap júl. 23. C4703, 10) | balvégzetük napja eljött rájuk, a leszámolás időszaka (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204) | előjeleket lát, a következő balvégzet hírnökeit (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vkinek v. vminek a sorsát rosszra fordító felsőbb erő, akarat, hatalom’ ❖ Mindenemből bár kiraboljon a’ bal Végzet hatalma Engedek (1819 Vörösmarty Mihály 8524052, 134) | Katonának számüzött balvégzetem (1842 Petőfi Sándor C3506, 10) | a törököket még tovább is üldözte a balvégzet, mert a Dráván való elhirtelenkedett tömeges átkelés közben az eszéki híd leszakadt (1940 Bánlaky József CD16) | olyan, hajdanában sikerrel alkalmazott dramaturgiai eszközöknek, mint a balvégzet vagy a vakvéletlen, nem lehet helye [a filmben] (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (birtokszóként) (kissé rég) ’vkinek a romlását, bukását okozó tárgy, helyzet, körülmény, ill. személy’ ❖ különös balvégzetük volt a töltött fegyver (1872 Jókai Mór C2289, 26) | Óh, ha nem volna balvégzetem kegyed, mint a hajdankor szellemei (1884 Tóth Sándor C4312, 154) | Beatrix királyné alakjának történelmünkben tulajdonképen inkább negativ jelentősége van. A mi az ő életének tragikuma volt: magtalansága, az nemzetünk balvégzetévé is lett (1908 Berzeviczy Albert CD55) | – Livinska! […] Ismét utamba jöttél, balvégzetem? (1910 Krúdy Gyula C2829, 104).

J: balsors.

Sz: balvégzetes, balvégzetű.

Vö. ÉrtSz.; TESz. bal-; ÉKsz.

balvégzet főnév 3B (vál)
1. (rendsz. birtokszóként)
elkerülhetetlen balsors, bukás, pusztulás stb., ill. sorsszerű bűnhődés
zugolódás tört ki ajkain elhunyt atyja ellen, ki e kis jószágot adósság terhelten hagyá fiának örökül, ’s szerző okává lőn balvégzetének?
(1848 Életképek)
Egyedül én vagyok a vétkes, ki rosszul számíték, tévesen intézkedtem, kinek hibája miatt a királyhoz küldött értesítés nem jutott el a célhoz. Az egész balvégzet súlya az én fejemet terheli
(1872–1874 Jókai Mór)
Az óriás angol hidroplán balvégzete
(1915 Budapesti Hírlap júl. 23.)
balvégzetük napja eljött rájuk, a leszámolás időszaka
(1939 Hertz-Biblia ford.)
előjeleket lát, a következő balvégzet hírnökeit
(1997 Magyar Hírlap)
2.
vkinek v. vminek a sorsát rosszra fordító felsőbb erő, akarat, hatalom
Mindenemből bár kiraboljon a’ bal Végzet hatalma Engedek
(1819 Vörösmarty Mihály)
Katonának számüzött balvégzetem
(1842 Petőfi Sándor)
a törököket még tovább is üldözte a balvégzet, mert a Dráván való elhirtelenkedett tömeges átkelés közben az eszéki híd leszakadt
(1940 Bánlaky József)
olyan, hajdanában sikerrel alkalmazott dramaturgiai eszközöknek, mint a balvégzet vagy a vakvéletlen, nem lehet helye [a filmben]
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (birtokszóként) (kissé rég)
vkinek a romlását, bukását okozó tárgy, helyzet, körülmény, ill. személy
különös balvégzetük volt a töltött fegyver
(1872 Jókai Mór)
Óh, ha nem volna balvégzetem kegyed, mint a hajdankor szellemei
(1884 Tóth Sándor)
Beatrix királyné alakjának történelmünkben tulajdonképen inkább negativ jelentősége van. A mi az ő életének tragikuma volt: magtalansága, az nemzetünk balvégzetévé is lett
(1908 Berzeviczy Albert)
– Livinska! […] Ismét utamba jöttél, balvégzetem?
(1910 Krúdy Gyula)
J: balsors
Sz: balvégzetes, balvégzetű
Vö. ÉrtSz.; TESz. bal-; ÉKsz.

Beállítások