bolondító mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → bolondít.

II. mn 17A

1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ is, túlzó is) ’mérgező, ill. (kellemes) kábulatot okozó, bódító 〈szer, növény stb.〉’ ❖ nints bolondíto méreg a’ [férjed] vérébe (1772 Bessenyei György¹ C1076, 77) | bolondittó a’ Tzigány Diónak magva (1798 Parnasszusi időtöltés C0127, 153) | bolondító taklátztól származott fenében (1802 Kováts Mihály ford.–Struve C2781, 239) | [a burgonyafélék] a szár- levelek- és gyümölcsben is kisebb nagyobb mértékben bolonditó, kábitó, ugynevezett narkotikus anyagot tartalmaznak (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Bolondító beléndek. Hyoscyamus niger L. (1902 Wagner János CD35) | [a nadragulyát] bolondító szerként tartják számon (1980 NéprajziLex. CD47).

2. ’szerelmi vágyat ébresztő, szexuálisan ingerlő 〈személy〉’ ❖ megvolt azért minden mozdulatában, észrevételében az a kecs, az a kellem, mely a nagyúri fiatal hölgyeket oly bolondítókká teszi (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | egy léha, mosolygó, bolondító asszony (1904 Krúdy Gyula CD54).

2a. ’ilyen 〈tulajdonság, megnyilvánulás, öltözék stb.〉’ ❖ annak a hosszu uszálynak … már a suhogása is bolonditó volt (1885 Marosi Kálmán C3035, 117) | a női test finom, bolondító illatát (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | Egészen nyári, egyszerűen bolondító, pompás és kevés ruhába öltözött a Vígszínház Múzsája (1905 Ady Endre CD0801) | A kis Szentgönczöli Pista, aki szerelmes volt a menyecskébe, még két disznót [= ászt] is eldobott, csakhogy rámosolyogjon Gaálné, azzal az észvesztő, lelketrázó, bolondító mosolygásával (1908 Krúdy Gyula CD54) | [a leányintézetben] egy bolondítón szép fiatalember tanította a történelmet (1938 Cs. Szabó László CD10) | csókolni nem csókolhat, az ajkakkal nem játszogathat, édes, izgató, bolondító szavakat nem sugdoshat, tenyerébe asszony arcát nem foghatja (1998 Magyar Hírlap CD09).

III. fn 1A

(rég) ’mérgező, ill. kábulatot okozó anyag, szer’ ❖ Hát ha ki jó hitben bolondítót enne Tudatlan, már az-is a’ Pokolba menne? (1782 Pálóczi Horváth Ádám C2112, 73) | [János] meggyőződött felőle, hogy nincs benne bolondító s elfogadá a kulacsot (1852 Jókai Mór C2241, 237) | a gonosz mostoha csak egy vakarut sütött a három legénynek s abba is valami bolonditót kevert (1885 Benedek Elek C0931, 105).

a. (/nyj) ’〈mérgező, ill. kábulatot okozó növény megnevezéseként〉’ ❖ ha kaphatnék egy kis szerelemgyökeret meg bolondítót, amivel annak a rosszhitű Katinak eszét veszthetném, meg egy kis nadragulyát (1795 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | beléndf, bolondító; Tollkraut, Bilsenkraut (1818 Lexicon trilingve C3043, 361. hasáb) | Mindenki ösmeri … ama növényt, melyet köznyelven „bolonditó”-nak, helyesen azonban: maszlagos redő sziromnak hivnak (1877 Falusi Könyvtár C0146, 34) | Hajnalban fölkel, veszi a zsákot és kimegy a határba. Egyszer szikfüvet szed, máskor bolondítót, nadragulyát, vadmályvalevelet, mikor minek van az ideje (1940 Veres Péter 9771008, 42).

ÖE: ~fű, ~mag, ~repce, ~virág.

Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

bolondító melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévbolondít
II. melléknév 17A
1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ is, túlzó is)
mérgező, ill. (kellemes) kábulatot okozó, bódító 〈szer, növény stb.〉
nints bolondíto méreg a’ [férjed] vérébe
(1772 Bessenyei György¹)
bolondittó a’ Tzigány Diónak magva
(1798 Parnasszusi időtöltés)
bolondító taklátztól származott fenében
(1802 Kováts Mihály ford.Struve)
[a burgonyafélék] a szár- levelek- és gyümölcsben is kisebb nagyobb mértékben bolonditó, kábitó, ugynevezett narkotikus anyagot tartalmaznak
(1860 Vasárnapi Újság)
Bolondító beléndek. Hyoscyamus niger L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
[a nadragulyát] bolondító szerként tartják számon
(1980 NéprajziLex.)
2.
szerelmi vágyat ébresztő, szexuálisan ingerlő 〈személy〉
megvolt azért minden mozdulatában, észrevételében az a kecs, az a kellem, mely a nagyúri fiatal hölgyeket oly bolondítókká teszi
(1886 Mikszáth Kálmán)
egy léha, mosolygó, bolondító asszony
(1904 Krúdy Gyula)
2a.
ilyen 〈tulajdonság, megnyilvánulás, öltözék stb.〉
annak a hosszu uszálynak … már a suhogása is bolonditó volt
(1885 Marosi Kálmán)
a női test finom, bolondító illatát
(1895 Mikszáth Kálmán)
Egészen nyári, egyszerűen bolondító, pompás és kevés ruhába öltözött a Vígszínház Múzsája
(1905 Ady Endre)
A kis Szentgönczöli Pista, aki szerelmes volt a menyecskébe, még két disznót [= ászt] is eldobott, csakhogy rámosolyogjon Gaálné, azzal az észvesztő, lelketrázó, bolondító mosolygásával
(1908 Krúdy Gyula)
[a leányintézetben] egy bolondítón szép fiatalember tanította a történelmet
(1938 Cs. Szabó László)
csókolni nem csókolhat, az ajkakkal nem játszogathat, édes, izgató, bolondító szavakat nem sugdoshat, tenyerébe asszony arcát nem foghatja
(1998 Magyar Hírlap)
III. főnév 1A
(rég)
mérgező, ill. kábulatot okozó anyag, szer
Hát ha ki jó hitben bolondítót enne Tudatlan, már az-is a’ Pokolba menne?
(1782 Pálóczi Horváth Ádám)
[János] meggyőződött felőle, hogy nincs benne bolondító s elfogadá a kulacsot
(1852 Jókai Mór)
a gonosz mostoha csak egy vakarut sütött a három legénynek s abba is valami bolonditót kevert
(1885 Benedek Elek)
a. (/nyj)
〈mérgező, ill. kábulatot okozó növény megnevezéseként〉
ha kaphatnék egy kis szerelemgyökeret meg bolondítót, amivel annak a rosszhitű Katinak eszét veszthetném, meg egy kis nadragulyát
(1795 Csokonai Vitéz Mihály)
beléndf, bolondító; Tollkraut, Bilsenkraut
(1818 Lexicon trilingve)
Mindenki ösmeri … ama növényt, melyet köznyelven „bolonditó”-nak, helyesen azonban: maszlagos redő sziromnak hivnak
(1877 Falusi Könyvtár)
Hajnalban fölkel, veszi a zsákot és kimegy a határba. Egyszer szikfüvet szed, máskor bolondítót, nadragulyát, vadmályvalevelet, mikor minek van az ideje
(1940 Veres Péter)
ÖE: bolondítófű, bolondítómag, bolondítórepce, bolondítóvirág
Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások