brúg tn ige 2a6 (kissé rég)

1. ’folyamatos, átható, tompa, mély hangot ad, hallat’ ❖ hatalmas dongó brugott (1910 Móricz Zsigmond C3212, 20) | a nagybőgő hajnalig brúgott álmaikban [ti. a zenekart élvező öregasszonyokéban] (1919 Krúdy Gyula CD54) | A hím [galamb] föl-alá sétált a gerendán, fölfújta magát és brugott olyan erősen, mintha trombitálna (1931 Kassák Lajos CD10).

2. ’〈hang〉 mélyen, tompán, folyamatosan szól’ ❖ [a bölömbika] valahol a vízben rejtőzve sajátságosan brúgó hangját hallatja (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

Sz: brúgás.

Vö. CzF. ~, brúgat; TESz. brúgó², búg¹; ÚMTsz. ~, brung

brúg tárgyatlan ige 2a6 (kissé rég)
1.
folyamatos, átható, tompa, mély hangot ad, hallat
hatalmas dongó brugott
(1910 Móricz Zsigmond)
a nagybőgő hajnalig brúgott álmaikban [ti. a zenekart élvező öregasszonyokéban]
(1919 Krúdy Gyula)
A hím [galamb] föl-alá sétált a gerendán, fölfújta magát és brugott olyan erősen, mintha trombitálna
(1931 Kassák Lajos)
2.
〈hang〉 mélyen, tompán, folyamatosan szól
[a bölömbika] valahol a vízben rejtőzve sajátságosan brúgó hangját hallatja
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Sz: brúgás
Vö. CzF. ~, brúgat; TESz. brúgó², búg¹; ÚMTsz. ~, brung

Beállítások