bélyegző mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → bélyegez.
II. mn 11C9 (rég)
1. ’jellegzetes, különösen jellemző v. vkit, vmit meghatározó’ ❖ bélyegző vonás (1819 Dessewffy József C2569, 419) | nagy embernek legbélyegzőbb vonata [= tulajdonsága] jó- és balesetben egyformának [lenni] (1840 Remény C3610, 205) | A fő- és kisebb nemesség között az elválasztó vonal mind bélyegzőbbé vált (1868 Horváth Mihály 8189008, 404) | egy idegen [ti. német és tatár] kisebbség kerekedett fölétek [ti. az oroszok fölé], fölvette nyelveteket, megtartotta bélyegző faji tulajdonságait (1914 Schöpflin Aladár CD10).
2. ’szégyenletes, szégyellni való, ill. megszégyenítő, megbélyegző’ ❖ Néhányak’ ajkairól torzító […] gúnnyal hangzék […] ez vagy amaz elsikamló ifjú után a’ bélyegző „chineser” szó (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 274) | az nem érdemel egyebet, mint egy illy bélyegző pofot (1844 Vahot Imre C4630, 166) | Benge csak hamar átlátá hogy itt félelmet mutatni bélyegző gyávaság lenne (1848 Életképek C0107, 853) | [a bírók az] elődeik itéletének bélyegző erejét megsemmisíthették (1902 ÓkoriLex. CD28).
III. fn 1C
1. (rég) ’levelek, okmányok pecsételését, bélyegzését végző hivatalnok’ ❖ a bélyegzők kijelölése s utasítása, s a végrehajtási részletek meghatározása és foganatosítása pénzügyministerre bizatik (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Egy szorgalmas bélyegző 7-8000 levélre képes egy óra alatt bélyeget ütni (1856 Vasárnapi Újság CD56).
2. ’Pecsételésre, bélyegzésre való eszköz (nyoma).’
2a. ’iratokat, borítékokat stb. hitelesítő, azonosító pecsét, bélyeg nyomásához való(, gumi nyomófelületű) eszköz, ill. ennek lenyomata, nyoma’ ❖ [a raktárnok] a fuvarlevelet a kiadatott bélyegzővel lebélyegzi és az árut átadja (1895 PallasLex. CD02) | letette a gummiból készült bélyegzőt a zöld tanári asztalra, a hozzávaló tintapárnás bádogskatulyával együtt (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 90) | Molnár Dezső budapesti lakos cégünktől bélyegzőnkkel ellátott megrendelőkönyvet és igazolványt kapott megrendelések felvételére (1948 Szabad Nép ápr. 27. C4871, 1) | [Claire] tízezreknek nyomta már rá útlevelükre a bélyegzőt (1955 Tatay Sándor 9704003, 354) | A Knorr szabóék képes levelezőlapot kapnak Budapest, Nyugati pályaudvar bélyegzővel (1988 Lengyel Péter 9397007, 227).
2b. ’az a (fém) nyomóforma, amellyel tulajdonjegyet, hitelesítő jelet, mintát stb. ütnek vmely tárgyba, ill. ennek lenyomata, nyoma’ ❖ [a] viasznyomat, bármi hű bélyegzővel volt is leütve […] könnyen kitörültethetik (1841 Arany János 2005086, 796) | Az ipar igen sok ága használja ma már a bélyegzőket. A fémgombok, csecsebecsék […] és egyéb díszmű-tárgyak gyártása terén [igen elterjedt] (1893 PallasLex. CD02) | jellegzetes szalagművel és telt v. rovátkos bélyegzőkkel díszített kötések (1915 RévaiNagyLex. C5708, 149) | A bőrkötések legfontosabb díszítőszerszámai a bélyegzők, görgetők és lemezek (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).
2c. ’bélyegzővas, ill. ennek lenyomata, nyoma’ ❖ einbrennen: […] beégetni, megsütögetni p. o. a’ bélyegzővel (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 487. hasáb) | 2 drb ökör, szarván XXII. jegygyel és balfarán gr. Bádeni Szaniszló bélyegzője reá sütve (1896 Szatmár Megyei Közlöny 8662001, 1) | A barmot négy ember lefogja; Ourrias meg […] A bélyegzőt, mely sustorogva Izzik, reá süti a tomporán, jelül (1916 Gábor Andor ford.–Mistral 9163015, 72) | a fertőzésre és betegségre gyanus állatokat ideiglenes bélyegzővel kell megjelöltetni (1947 Szabad Föld júl. 6. C1537, 2) | A nyeles bélyegző (billegvas, billegzővas, bilyogozó) apáról fiúra öröklődött (1999 Magyar néprajz CD47).
Ö: cég~, gumi~, kelet~, kör~, posta~, száraz~.
ÖE: ~gép, ~hivatal, ~lenyomat.
Sz: bélyegzős.
Vö. CzF. bélyegėző, ~; ÉrtSz.; TESz. bélyeg; ÉKsz.; ÚMTsz. bélyegező