bóbiskol tn ige 1a

’ültében, es. álltában le-lebukó fejjel szunyókál, szundikál’ ❖ Bóbiskolni: bókogatni (1792 Kisded szótár C0816, 22) | Hé, János – rázta meg [Bogozy] a bakon bóbiskoló inast (1897 Mikszáth Kálmán 8312009, 226) | [András] visszaül a székre, leejti fejét, bóbiskol (1956 Sándor Iván 2051039, 24) | Lovaink állva bóbiskoltak (1973 Nagy László² 9473100, 84).

Ö: el~.

ÖU: végig~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

bóbiskol tárgyatlan ige 1a
ültében, es. álltában le-lebukó fejjel szunyókál, szundikál
Bóbiskolni: bókogatni
(1792 Kisded szótár)
Hé, János – rázta meg [Bogozy] a bakon bóbiskoló inast
(1897 Mikszáth Kálmán)
[András] visszaül a székre, leejti fejét, bóbiskol
(1956 Sándor Iván)
Lovaink állva bóbiskoltak
(1973 Nagy László²)
ÖU: végigbóbiskol
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások