bőszül tn ige 1c1

1. (kissé rég) ’〈(hergelt v. megijedt) állat〉 féktelenül vaddá, ill. ilyen állapotban vmivé v. vmilyenné válik’ ❖ bszl [=] vadúl, bolondúl, (a’ marháról) (1784 Kisded szótár C0815, 11) | ordított a’ vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg (1850–1851 Vörösmarty Mihály 8524361, 180) | [A bisztróban nekem támadtak a barátaim.] A bárány is tigrissé bőszült volna hasonló helyzetben (1964 Népszabadság jan. 19. C1501, 10).

1a. (átv is) ’〈természeti jelenség (ereje)〉 fokozódik, ill. tombol’ ❖ azon kicsapongó szószaporitást, […] a’ hyperpurismusig bőszült Neologomaniát, mellyet néhány eszelősnél mint p. o. F-nél tapasztalunk, valóban kaczagásra méltónak itélem (1831 Széchenyi István 8429008, 251) | [keblemben az] indulat csak olly orkán, melly este felé megszáll, hogy annál borzalmasabb viharrá bőszüljön éjjel! (1841 Kovács Pál² C2765, 361) | A szél folyton bőszülő erővel suhog és süvölt a tájékon végig s betölti az ég és föld közét dühös forgásaival (1922 e. Gárdonyi Géza C1848, 218) | [az építészek egyre nagyobb létszámban hagyták el az állami] cégstruktúrát, amelyet azután az egyre „bőszülő” recesszió véglegesen tönkretett (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég)(vmitől) nagyon dühössé válik, ill. éktelenül haragszik vkire v. haragjában vki ellen fordul’ ❖ Ezen szókat Klárika bszlve, az ég felé emelt öszve-kaptsolt kezekkel mondá ki (1792 Szűts István ford.–Naubert C4077, 156) | Az asszony is, szelíd nemét tagadva, Bőszül: kezekkel asszonyt gyilkola (1841–1847 Garay János CD01) | nem dicsérni, igazat mondani: egy egész generatio ellenem bőszűl (1858 Arany János C0642, 450) | Nem értem: mért bőszülsz rám? mit ordítozol, mintha én ettem volna meg a feleségedet! (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 454) | az egyik köti a hálót, a másik felbontja, eltépi, összezavarja s azon kacag, hogy a bősz bőszül ezen (1939 Móricz Zsigmond C5087, 216).

2a. bőszül vmire (ritk) ’dühében vmely állapotba kerül, vmely indulatra gerjed’ ❖ a’ szív, ha fanatismusra bőszül, még könyörületet sem ismer (1841 Széchenyi István CD1501) | Nem kisebb író bőszült haragra, mint Füst Milán (1992 Bikácsy Gergely 2016011, 351).

2b. bőszül vmire (rég) ’dühös, vad indulattal készül vmire, ill. fog bele vmibe’ ❖ Erre több török lóra kapott ’s Peti’ elfogására bőszűlt (1826 Aurora C0034, 101) | Nagy a’ vitéz indulata, Mikor csatára bszül (1828 Guzmics Izidor C0421, 43) | Pöröltek, mellyikök igyék előbb, miből egymás megölésére bőszültek (1845 Szabó István¹ ford.–Aiszóposz C3777, 251).

Ö: bele~, fel~.

ÖU: meg~, neki~.

Sz: bőszülés, bőszület.

Vö. CzF. bőszűl · bőszül, bőszült; ÉrtSz.; TESz. bőszít

bőszül tárgyatlan ige 1c1
1. (kissé rég)
(hergelt v. megijedt) állat〉 féktelenül vaddá, ill. ilyen állapotban vmivé v. vmilyenné válik
bszl [=] vadúl, bolondúl, (a’ marháról)
(1784 Kisded szótár)
ordított a’ vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg
(1850–1851 Vörösmarty Mihály)
[A bisztróban nekem támadtak a barátaim.] A bárány is tigrissé bőszült volna hasonló helyzetben
(1964 Népszabadság jan. 19.)
1a. (átv is)
〈természeti jelenség (ereje) fokozódik, ill. tombol
azon kicsapongó szószaporitást, […] a’ hyperpurismusig bőszült Neologomaniát, mellyet néhány eszelősnél mint p. o.példának okáért F-nél tapasztalunk, valóban kaczagásra méltónak itélem
(1831 Széchenyi István)
[keblemben az] indulat csak olly orkán, melly este felé megszáll, hogy annál borzalmasabb viharrá bőszüljön éjjel!
(1841 Kovács Pál²)
A szél folyton bőszülő erővel suhog és süvölt a tájékon végig s betölti az ég és föld közét dühös forgásaival
(1922 e. Gárdonyi Géza)
[az építészek egyre nagyobb létszámban hagyták el az állami] cégstruktúrát, amelyet azután az egyre „bőszülő” recesszió véglegesen tönkretett
(1995 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
(vmitől) nagyon dühössé válik, ill. éktelenül haragszik vkire v. haragjában vki ellen fordul
Ezen szókat Klárika bszlve, az ég felé emelt öszve-kaptsolt kezekkel mondá ki
(1792 Szűts István ford.Naubert)
Az asszony is, szelíd nemét tagadva, Bőszül: kezekkel asszonyt gyilkola
(1841–1847 Garay János)
nem dicsérni, igazat mondani: egy egész generatio ellenem bőszűl
(1858 Arany János)
Nem értem: mért bőszülsz rám? mit ordítozol, mintha én ettem volna meg a feleségedet!
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
az egyik köti a hálót, a másik felbontja, eltépi, összezavarja s azon kacag, hogy a bősz bőszül ezen
(1939 Móricz Zsigmond)
2a. bőszül vmire (ritk)
dühében vmely állapotba kerül, vmely indulatra gerjed
a’ szív, ha fanatismusra bőszül, még könyörületet sem ismer
(1841 Széchenyi István)
Nem kisebb író bőszült haragra, mint Füst Milán
(1992 Bikácsy Gergely)
2b. bőszül vmire (rég)
dühös, vad indulattal készül vmire, ill. fog bele vmibe
Erre több török lóra kapott ’s Peti’ elfogására bőszűlt
(1826 Aurora)
Nagy a’ vitéz indulata, Mikor csatára bszül
(1828 Guzmics Izidor)
Pöröltek, mellyikök igyék előbb, miből egymás megölésére bőszültek
(1845 Szabó István¹ ford.Aiszóposz)
ÖU: megbőszül, nekibőszül
Sz: bőszülés, bőszület
Vö. CzF. bőszűl · bőszül, bőszült; ÉrtSz.; TESz. bőszít

Beállítások