bűnbak fn 3A1

1. (Vall) ’〈az ószövetségi vallási hagyományban:〉 olyan kecskebak, amelyre az engesztelőnapi szertartás keretében az áldozatot bemutató pap jelképesen áthárítja a nép bűneit, majd kihajtják a pusztába’ ❖ A pusztába küldött bakkecske […] azt jelképezi, hogy az isten az ő népének bűneit eltávolítja hozzáférhetetlen helyre (innen a bűnbak kifejezés) (1893 PallasLex. CD02) | [az Azazel nevű pusztai démon] ártó hatása ellen egy bűnbakot kellett – jelképesen Izr. fiai minden bűnével megrakva – a szentélytől a pusztába űzni (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. (jelzőként is) (Pszich is) ’olyan személy, akit (tudvalevő) ártatlansága ellenére vmilyen bűn v. hiba elkövetésében, ill. vmely szerencsétlen, kedvezőtlen esemény bekövetkeztében vétkesként kezelnek’ ❖ ha Cardanus igazságos akar lenni, ugy maga is meg fogja vallani, hogy igazságtalanság Á-t bűnbakká tenni a’ világ minden bűneiért (1842 Pesti Hírlap CD61) | az olyan ember, kinek terve nem sikerűlt, bűnbakot keres (1892 Pór Antal CD55) | mindig egy bűnbak kell a világnak, a legfeltünőbb valaki s a kisebbek elsikkadnak, eltűnnek, hogy arra az egyre járjon a rúd, támadás és harag és nevetség (1920 Móricz Zsigmond 9462009, 34) | [Vogel és Bell] a bűnbak gyerek szerepének azt a funkcióját emeli ki, hogy elősegíti a szülők egymás iránt érzett negatív indulatainak levezetését (1985 Cseh-Szombathy László 1025003, 154).

2a. (rég) ’olyan személy, aki mások gúnyolódásának állandó céltáblája’ ❖ ő volt a’ társaság bűnbakja, a’ kinek a’ contójára pulykapirossá nevette magát ebéd- vacsorakor a’ bort ivott sereg (1848 Életképek C0106, 19) | [az önbecsülés nélküli ember] bűnbakja mindenkinek, és bárgyú jelleme, mely nevetni engedi őt saját maga felett, mások vérig sértő élcei alkalmával csak szánalmat, s a jobbaknál megvetést szül (1867 Rádl Ödön 8382001, 10).

ÖE: ~szerep.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

bűnbak főnév 3A1
1. (Vall)
〈az ószövetségi vallási hagyományban:〉 olyan kecskebak, amelyre az engesztelőnapi szertartás keretében az áldozatot bemutató pap jelképesen áthárítja a nép bűneit, majd kihajtják a pusztába
A pusztába küldött bakkecske […] azt jelképezi, hogy az isten az ő népének bűneit eltávolítja hozzáférhetetlen helyre (innen a bűnbak kifejezés)
(1893 PallasLex.)
[az Azazel nevű pusztai démon] ártó hatása ellen egy bűnbakot kellett – jelképesen Izr.Izrael fiai minden bűnével megrakva – a szentélytől a pusztába űzni
(1989 HaagLex. ford.)
2. (jelzőként is) (Pszich is)
olyan személy, akit (tudvalevő) ártatlansága ellenére vmilyen bűn v. hiba elkövetésében, ill. vmely szerencsétlen, kedvezőtlen esemény bekövetkeztében vétkesként kezelnek
ha Cardanus igazságos akar lenni, ugy maga is meg fogja vallani, hogy igazságtalanság Á-t bűnbakká tenni a’ világ minden bűneiért
(1842 Pesti Hírlap)
az olyan ember, kinek terve nem sikerűlt, bűnbakot keres
(1892 Pór Antal)
mindig egy bűnbak kell a világnak, a legfeltünőbb valaki s a kisebbek elsikkadnak, eltűnnek, hogy arra az egyre járjon a rúd, támadás és harag és nevetség
(1920 Móricz Zsigmond)
[Vogel és Bell] a bűnbak gyerek szerepének azt a funkcióját emeli ki, hogy elősegíti a szülők egymás iránt érzett negatív indulatainak levezetését
(1985 Cseh-Szombathy László)
2a. (rég)
olyan személy, aki mások gúnyolódásának állandó céltáblája
ő volt a’ társaság bűnbakja, a’ kinek a’ contójára pulykapirossá nevette magát ebéd- vacsorakor a’ bort ivott sereg
(1848 Életképek)
[az önbecsülés nélküli ember] bűnbakja mindenkinek, és bárgyú jelleme, mely nevetni engedi őt saját maga felett, mások vérig sértő élcei alkalmával csak szánalmat, s a jobbaknál megvetést szül
(1867 Rádl Ödön)
ÖE: bűnbakszerep
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások