cserjés mn és fn 

I. mn 15B4

1. ’bokrokkal, cserjékkel sűrűn benőtt 〈hely〉, ill. olyan 〈terület〉, ahol elszórtan bokrok vannak; bokros’ ❖ [a juhokat ki lehet] a’ tisztább, és szározzabb tserjés völgyekre, ’s árkokra ereszteni (1796 Plessing József C3524, 28) | A’ Vörösbegy leginkább cserjésbokros és ollyan fás helyeket keres, hol fabogyókra találhat (1829 Pák Dienes 8346011, 7) | [A kornistárnics] terem hegyvidékeink cserjés, kissé nedves rétjein (1902 Wagner János CD35) | A rézsikló élőhelye leggyakrabban a bokros, cserjés, napos lejtők (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1a. ’olyan 〈növényzet〉, amelyben sok cserje van, ill. amely jellemzően cserjékből áll; bokros’ ❖ Sept. 10-dik napján, mind az ellenség által hányatott battériákat el hányatta, mind a’ város alatt lév tserjés bokrot ki vágattatta a Salis Obester (1793 Magyar Kurír C0323, 388) | cserjés erdőségekben (1854 Vasárnapi Újság CD56) | a 30 éves vágásfordulóban kezelt „rudaskorú erdők” (Steckholzbestände) kevés kocsányos- és kocsánytalan tölggyel elegyedett cseresekből állnak, legtöbbször szabálytalan termetűek, részben cserjések, különösen a borókától alánőttek (1966 Csapody István CD52) | Arizona sivatagi, félsivatagi tájainak képéhez elmaradhatatlanul hozzátartoznak az alacsony cserjés bozótból kimagasló, a néha a 10 m-t is meghaladó oszlopos termetű kaktuszok, a Cereusok (1997 Természet Világa CD50).

2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈rendsz. a megnevezett növény tipikus megjelenési formájának kiemeléseként:〉 olyan 〈fás szárú növény〉, amely a talajfelszínhez közel dúsan szerteágazó v. rövid törzsű, és 5 méternél rendsz. nem magasabb’ ❖ [a seprűzanót] tartós cserjés növevény (1807 Márton József¹ ford.–Bertuch C4948, 12) | A cserjés lombosok közűl, melyek a felvidéken egész állományokat alkotólag fordúlnak elő, fölemlíthetjük a mogyoró és a fűz különböző fajait (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | cserjés buvákfű B. [= Bupleurum] fruticosum (1998 Növényneveink C6120, 57).

3. (rég, Növ) ’〈félcserjére vonatkoztatva:〉 a talajfelszín közelében elágazó, rövid 〈növényi szár〉’ ❖ tserjés Portzika (H. [= Herniaria] fruticosa) ſzára tserjés (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 186) | [Az ún. keserű csucsor] szára cserjés, lecsepült vagy más növényre kapaszkodó (1902 Wagner János CD35).

II. fn 4B

1. (Növ is) ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok, cserjék alkotta növényzet; bokros, cserje’ ❖ egy balra nyíló völgyben fiatal hímszarvast pillantottunk meg, egyedűl s a cserjés gallyain legelézve (1863 Chotek Rudolf C2039, 390) | régi parlag volt a mező, csupa bozót és embernyi magas cserjés (1907 Gárdonyi Géza C1842, 177) | A cserjések egyik legnagyobb és legjobban veszélyeztetett természeti értéke az őszi füzértekercs (1999 Természet Világa CD50).

2. (rég)(jellemzően) csertölgyek alkotta erdő, ill. 〈régebben:〉 olyan erdőállomány, amelyet cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató tölgyfák alkotnak; cseres’ ❖ [a falunak] egy darab bikkes tserjésse vagyon (1799 Vályi András C4338, 114) | a Radnóthoz tartozó Tölgyszeg nevű cserjés és Gálya nevű halastó külön fel van sorolva (1913 Csánki Dezső CD33) | A középkor folyamán több helyen találkozunk paraszti erdőközösségekkel. Ilyen a ceglédi, kecskeméti és kőrösi parasztok kezén levő Túlerdő (1382) vagy a Somogy megyei paraszti erdőközösség, a nagyszakácsi cserjés (14. század) (1999 Magyar néprajz CD47).

ÖU: akác~, fűzfa~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cserje; ÉKsz.; ÚMTsz.

cserjés melléknév és főnév
I. melléknév 15B4
1.
bokrokkal, cserjékkel sűrűn benőtt 〈hely〉, ill. olyan 〈terület〉, ahol elszórtan bokrok vannak; bokros
[a juhokat ki lehet] a’ tisztább, és szározzabb tserjés völgyekre, ’s árkokra ereszteni
(1796 Plessing József)
A’ Vörösbegy leginkább cserjésbokros és ollyan fás helyeket keres, hol fabogyókra találhat
(1829 Pák Dienes)
[A kornistárnics] terem hegyvidékeink cserjés, kissé nedves rétjein
(1902 Wagner János)
A rézsikló élőhelye leggyakrabban a bokros, cserjés, napos lejtők
(1995 Magyarország állatvilága)
1a.
olyan 〈növényzet〉, amelyben sok cserje van, ill. amely jellemzően cserjékből áll; bokros
Sept.szeptember 10-dik napján, mind az ellenség által hányatott battériákat el hányatta, mind a’ város alatt lév tserjés bokrot ki vágattatta a Salis Obester
(1793 Magyar Kurír)
cserjés erdőségekben
(1854 Vasárnapi Újság)
a 30 éves vágásfordulóban kezelt „rudaskorú erdők” (Steckholzbestände) kevés kocsányos- és kocsánytalan tölggyel elegyedett cseresekből állnak, legtöbbször szabálytalan termetűek, részben cserjések, különösen a borókától alánőttek
(1966 Csapody István)
Arizona sivatagi, félsivatagi tájainak képéhez elmaradhatatlanul hozzátartoznak az alacsony cserjés bozótból kimagasló, a néha a 10 mméter-t is meghaladó oszlopos termetű kaktuszok, a Cereusok
(1997 Természet Világa)
2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈rendsz. a megnevezett növény tipikus megjelenési formájának kiemeléseként:〉 olyan 〈fás szárú növény〉, amely a talajfelszínhez közel dúsan szerteágazó v. rövid törzsű, és 5 méternél rendsz. nem magasabb
[a seprűzanót] tartós cserjés növevény
(1807 Márton József¹ ford.Bertuch)
A cserjés lombosok közűl, melyek a felvidéken egész állományokat alkotólag fordúlnak elő, fölemlíthetjük a mogyoró és a fűz különböző fajait
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
cserjés buvákfű B. [= Bupleurum] fruticosum
(1998 Növényneveink)
3. (rég, Növ)
〈félcserjére vonatkoztatva:〉 a talajfelszín közelében elágazó, rövid 〈növényi szár〉
tserjés Portzika (H. [= Herniaria] fruticosa) ſzára tserjés
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
[Az ún. keserű csucsor] szára cserjés, lecsepült vagy más növényre kapaszkodó
(1902 Wagner János)
II. főnév 4B
1. (Növ is)
ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok, cserjék alkotta növényzet; bokros, cserje
egy balra nyíló völgyben fiatal hímszarvast pillantottunk meg, egyedűl s a cserjés gallyain legelézve
(1863 Chotek Rudolf)
régi parlag volt a mező, csupa bozót és embernyi magas cserjés
(1907 Gárdonyi Géza)
A cserjések egyik legnagyobb és legjobban veszélyeztetett természeti értéke az őszi füzértekercs
(1999 Természet Világa)
2. (rég)
(jellemzően) csertölgyek alkotta erdő, ill. 〈régebben:〉 olyan erdőállomány, amelyet cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató tölgyfák alkotnak; cseres
[a falunak] egy darab bikkes tserjésse vagyon
(1799 Vályi András)
a Radnóthoz tartozó Tölgyszeg nevű cserjés és Gálya nevű halastó külön fel van sorolva
(1913 Csánki Dezső)
A középkor folyamán több helyen találkozunk paraszti erdőközösségekkel. Ilyen a ceglédi, kecskeméti és kőrösi parasztok kezén levő Túlerdő (1382) vagy a Somogy megyei paraszti erdőközösség, a nagyszakácsi cserjés (14. század)
(1999 Magyar néprajz)
ÖU: akáccserjés, fűzfacserjés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cserje; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások