csodatékony mn 15A2 (rég)

1. (természetfeletti képessége révén) racionálisan megmagyarázhatatlan dolgo(ka)t, csodá(ka)t tevő v. arra képes(nek tartott)(élő)lény v. dolog〉’ ❖ Müniktl mint egy hat póſtányira Alt-öttinget értem, a’ melly is egy közép ſzer Váras ’s az oda való tsodatékony B. Aſzſzony képérl igen híres (1793 Sándor István 7287039, 394) | A valódi költő […] minden lelkében rejtező alaknak, charakternek formát, életet s mozgást tud kölcsönözni, s mint valamelly csodatékony Aeskulap [= Aszklépiosz], minden halottait fel tudja szemeink előtt támasztani (1833 Bajza József C0715, 123) | doctor vagyok. Az bizony ecsém, még pedig hatalmas és csodálatos, vagy inkább csodatékony (1847 Arany János C0642, 71).

2. ’〈kül. mesékben v. a népi hiedelemvilágban:〉 bűvös, mágikus 〈erő, hatás〉, ill. ilyen erejű, hatású 〈tárgy, dolog〉’ ❖ Mit használt a bűbáj, csudatékony varázs? (1853–1855 Arany János CD01) | István-napkor a víz és a só egyházi szentelése történik; mind a kettő elismert óvószer boszorkányság és ördöngös mesterségek ellen. Különös csudatékony hatása van a másnap szentelt „János-bor”-nak is (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | csudatékony talizmán (1913 Laczkó Géza CD10) | [a néző] érdeklődéssel várja a második felvonást, amikor az író csodatékony sesam-jával megnyitja az ajkakat (1916 Fenyő Miksa CD10).

3. ’csodálatos, rendkívüli, szinte hihetetlen 〈erő, hatás〉, ill. ilyen erejű, hatású 〈dolog〉’ ❖ ’S ugyan azon tsudatékony Szerrel vala ez [ti. a selyempárnácska] is megtöltve, mellyrl a Fvadász szóllott, az az: fürészporral (1801 Sokféle C1531, 28) | Nem jön a várt vendég; csodatékony szelleme nem jő (1845 Arany János CD01) | a társalgás s általában az élet az, hol a nyelv csodatékony hatást gyakorolhat a nemzetre (1846 Bajza József 8021025, 241) | Én hiszek a szavak csodatékony erejében. A költészet nem is egyéb: szóvarázs (1932 Kosztolányi Dezső CD10).

J: csodatevő.

Vö. CzF.

csodatékony melléknév 15A2 (rég)
1.
(természetfeletti képessége révén) racionálisan megmagyarázhatatlan dolgo(ka)t, csodá(ka)t tevő v. arra képes(nek tartott) (élő)lény v. dolog〉
Müniktl mint egy hat póſtányira Alt-öttinget értem, a’ melly is egy közép ſzer Váras ’s az oda való tsodatékony B. AſzſzonyBoldogasszony képérl igen híres
(1793 Sándor István)
A valódi költő […] minden lelkében rejtező alaknak, charakternek formát, életet s mozgást tud kölcsönözni, s mint valamelly csodatékony Aeskulap [= Aszklépiosz], minden halottait fel tudja szemeink előtt támasztani
(1833 Bajza József)
doctor vagyok. Az bizony ecsém, még pedig hatalmas és csodálatos, vagy inkább csodatékony
(1847 Arany János)
2.
〈kül. mesékben v. a népi hiedelemvilágban:〉 bűvös, mágikus 〈erő, hatás〉, ill. ilyen erejű, hatású 〈tárgy, dolog〉
Mit használt a bűbáj, csudatékony varázs?
(1853–1855 Arany János)
István-napkor a víz és a só egyházi szentelése történik; mind a kettő elismert óvószer boszorkányság és ördöngös mesterségek ellen. Különös csudatékony hatása van a másnap szentelt „János-bor”-nak is
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
csudatékony talizmán
(1913 Laczkó Géza)
[a néző] érdeklődéssel várja a második felvonást, amikor az író csodatékony sesam-jával megnyitja az ajkakat
(1916 Fenyő Miksa)
3.
csodálatos, rendkívüli, szinte hihetetlen 〈erő, hatás〉, ill. ilyen erejű, hatású 〈dolog〉
’S ugyan azon tsudatékony Szerrel vala ez [ti. a selyempárnácska] is megtöltve, mellyrl a Fvadász szóllott, az az: fürészporral
(1801 Sokféle)
Nem jön a várt vendég; csodatékony szelleme nem jő
(1845 Arany János)
a társalgás s általában az élet az, hol a nyelv csodatékony hatást gyakorolhat a nemzetre
(1846 Bajza József)
Én hiszek a szavak csodatékony erejében. A költészet nem is egyéb: szóvarázs
(1932 Kosztolányi Dezső)
Vö. CzF.

Beállítások