csóré¹ mn és fn (nyj)csóri

I. mn 11A

1. ’meztelen, csupasz 〈személy〉, ill. fedetlen, ruhadarab nélküli 〈testrész〉; csurdé’ ❖ tsóré autem Siculus nudum notat [= a székelyeknél pedig meztelent jelent] (1778 Benkő József C5852, 86) | egy csóré hasú ficzkó (1845 Pesti Divatlap C5837, 937) | hamar csóréra vetkőztem (1933 Tamási Áron 9701003, 69) | csóré vagyok, mint az elösször feresztett (1972 Weöres Sándor 2018008, 405) | csóré lábbal hordja a szénát (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

2. ’tollatlan, (még) csupasz 〈madár, ill. állati testrész〉’ ❖ tsóré (tsupasz, meztelen) madár-fi (1792 Kisded szótár C0816, 184) | csóré-veréb fiókák (1894 Benedek Elek C0924, 200) | megjelen képzeletében az a sok kis pelyhes madárfészek, csóré apróságaival (1898 Gyarmathy Zsigáné C1957, 13) | Ha hazamegyünk, megnézzük, hogy megnőtt-e a csóré nyakú csirke (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

3. (rendsz. gúny)(jellemzően) bajusz, ill. szakáll nélküli 〈száj, ill. arc〉’ ❖ Csórészáju (1913 Magyar Nyelvőr C5970, 112) | Prédikálni azt tudsz, mint valami csórészájú pap! (1952 Hoppe Teréz C3634, 155) | csorë56száju, csorë56pofáju ’a bajusztalan ember gúnyneve’ (1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C1504, 360).

3a. (kötött szókapcsolat részeként fajtanévben: rég, Növ) ’olyan 〈gabona〉, amelynek toklászáról a szálka hiányzik’ ❖ A tsurdé, tsóré, vagy mezitlen Árpa amannál ſimább, és a’ tokjából nagyon ki-ér (1797 Veszelszki Antal C4463, 253) | A négysoros árpának azt a fajtáját, melynek magva nem nő össze tenkely módjára a toklászszal, hámló, mennyei, meztelen, csurdé v. csóré-árpának [nevezik] (1893 PallasLex. CD02) | csóré buz […] ’kopasz búza’ (1959 Magyar Nyelvőr C5420, 324).

4. ’a szokásos v. a szükséges rész, felszerelés stb. nélküli, ill. olyan 〈dolog〉, amely üres, amelyen nincs semmi’ ❖ [a grófné,] látván a fennálló csóré kéményt [ti. a beomlott tetejű házon], hitte annak mennykő által való elveszését (1823 Fogarasi Sámuel 7109005, 148) | [Drezdában van egy protestáns templom, amelyben] a’ helyek fel vannak osztva ’s eladatnak, van itt első ’s másod emeletű páholy, vánkosos és csóri zártszék, mint a’ színházban (1839 Pulszky Ferenc ford.–Pulszky C1204, 88) | – Gyertyával, csóré gyertyával jársz az én udvaromon? […] te gyujtogató, te bunyik, te tolvaj! (1893 Petelei István C3492, 122) | Míg Moldvában ma is csóré asztalra borítják fel a málét, Gyimesen az asztalkát étkezéshez leterítették abrosszal (1960 Néprajzi Közlemények C6303, 25).

5. ’nincstelen, vagyontalan v. szegény, ill. szegényes öltözékű, barna bőrű, cigány(os külsejű) 〈személy〉’ ❖ tsoré, pauper (1816 Vocabularium C1948, 83) | mene egy csóré czigánpurdé Kőröspatakról, mind felszedé [a halat] a pendejjibe, s elvivé (1859 e. Magyar néprajz CD47) | – Székelynek születtünk, fiam! – mondta Ádám, mintha átkot idézne. – Keménynek és hőslelkűnek, […] csorén maradt úrnak (1928 Tamási Áron 9701002, 45) | [a kunyhó] úgy kuporgott szomorúan az erdő szélén, mintha csóré emberek építették volna (1975 Sütő András 2042051, 83).

II. fn 1A

’〈cigány, es. más barna bőrű személy megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Már nem győzi vágni a sok Tsóré nyakát (1790 A mostani török háborúnak rövid históriája C4318, 6) | Hát te bibast csóré! Hogy a sakállos istenyila ütögessen a sarkaitok mellé! (1886 Jókai Mór CD18) | csóré: barna bőrű asszony vagy lány (1890 Magyar Nyelvőr C5955, 189) | [ha levágják a kezemet, akkor] én aztán, szegény csóré, mivel húzsogassam a vonót, ha a méltósága nótát rendel? (1899 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF. csóré², csóri¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. csóré¹; SzT.; ÚMTsz. csóré¹, csórébúza, csórén

csóré¹ melléknév és főnév (nyj)
csóri I. 11A II. 1A1
I. melléknév 11A
1.
meztelen, csupasz 〈személy〉, ill. fedetlen, ruhadarab nélküli 〈testrész〉; csurdé
tsóré autem Siculus nudum notat [= a székelyeknél pedig meztelent jelent]
(1778 Benkő József)
egy csóré hasú ficzkó
(1845 Pesti Divatlap)
hamar csóréra vetkőztem
(1933 Tamási Áron)
csóré vagyok, mint az elösször feresztett
(1972 Weöres Sándor)
csóré lábbal hordja a szénát
(1999 e. Kocsis Rózsi)
2.
tollatlan, (még) csupasz 〈madár, ill. állati testrész〉
tsóré (tsupasz, meztelen) madár-fi
(1792 Kisded szótár)
csóré-veréb fiókák
(1894 Benedek Elek)
megjelen képzeletében az a sok kis pelyhes madárfészek, csóré apróságaival
(1898 Gyarmathy Zsigáné)
Ha hazamegyünk, megnézzük, hogy megnőtt-e a csóré nyakú csirke
(1999 e. Kocsis Rózsi)
3. (rendsz. gúny)
(jellemzően) bajusz, ill. szakáll nélküli 〈száj, ill. arc〉
Csórészáju
(1913 Magyar Nyelvőr)
Prédikálni azt tudsz, mint valami csórészájú pap!
(1952 Hoppe Teréz)
csorë56száju, csorë56pofáju ’a bajusztalan ember gúnyneve’
(1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények)
3a. (kötött szókapcsolat részeként fajtanévben: rég, Növ)
olyan 〈gabona〉, amelynek toklászáról a szálka hiányzik
A tsurdé, tsóré, vagy mezitlen Árpa amannál ſimább, és a’ tokjából nagyon ki-ér
(1797 Veszelszki Antal)
A négysoros árpának azt a fajtáját, melynek magva nem nő össze tenkely módjára a toklászszal, hámló, mennyei, meztelen, csurdé v.vagy csóré-árpának [nevezik]
(1893 PallasLex.)
csóré buz […] ’kopasz búza’
(1959 Magyar Nyelvőr)
4.
a szokásos v. a szükséges rész, felszerelés stb. nélküli, ill. olyan 〈dolog〉, amely üres, amelyen nincs semmi
[a grófné,] látván a fennálló csóré kéményt [ti. a beomlott tetejű házon], hitte annak mennykő által való elveszését
(1823 Fogarasi Sámuel)
[Drezdában van egy protestáns templom, amelyben] a’ helyek fel vannak osztva ’s eladatnak, van itt első ’s másod emeletű páholy, vánkosos és csóri zártszék, mint a’ színházban
(1839 Pulszky Ferenc ford.Pulszky)
– Gyertyával, csóré gyertyával jársz az én udvaromon? […] te gyujtogató, te bunyik, te tolvaj!
(1893 Petelei István)
Míg Moldvában ma is csóré asztalra borítják fel a málét, Gyimesen az asztalkát étkezéshez leterítették abrosszal
(1960 Néprajzi Közlemények)
5.
nincstelen, vagyontalan v. szegény, ill. szegényes öltözékű, barna bőrű, cigány(os külsejű) 〈személy〉
tsoré, pauper
(1816 Vocabularium)
mene egy csóré czigánpurdé Kőröspatakról, mind felszedé [a halat] a pendejjibe, s elvivé
(1859 e. Magyar néprajz)
– Székelynek születtünk, fiam! – mondta Ádám, mintha átkot idézne. – Keménynek és hőslelkűnek, […] csorén maradt úrnak
(1928 Tamási Áron)
[a kunyhó] úgy kuporgott szomorúan az erdő szélén, mintha csóré emberek építették volna
(1975 Sütő András)
II. főnév 1A
〈cigány, es. más barna bőrű személy megnevezéseként v. megszólításaként〉
Már nem győzi vágni a sok Tsóré nyakát
(1790 A mostani török háborúnak rövid históriája)
Hát te bibast csóré! Hogy a sakállos istenyila ütögessen a sarkaitok mellé!
(1886 Jókai Mór)
csóré: barna bőrű asszony vagy lány
(1890 Magyar Nyelvőr)
[ha levágják a kezemet, akkor] én aztán, szegény csóré, mivel húzsogassam a vonót, ha a méltósága nótát rendel?
(1899 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF. csóré², csóri¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. csóré¹; SzT.; ÚMTsz. csóré¹, csórébúza, csórén

Beállítások