dögleletes mn 15B (rég)

1. ’súlyos, (tömegesen) pusztító 〈betegség〉, ill. ilyen betegséget okozó, terjesztő 〈anyag, dolog〉’ ❖ [Az ún. vízi gamandor] dögleletes ragadó nyavalyáktól mint a’ Peſtis, meg-örzi […] az embert (1775 Csapó József 7062001, 94) | [Linden báró] kéſzitett vólt […] valami porokat, mellyeknek ereje által a’ leg romlottabb és dögleletesebb vizeket is, igen könny módon, nemtsak ihatókká, hanem éggyſzersmind olly kelemetesekké és egésségesekké lehet tenni, mint akármelly tiſzta forrás vizet (1794 Magyar Kurír 7446081, 422) | [az őz] a’ fiatal hajtások’ ’s bimbók’ szünteleni csipegetése után dögleletes betegségbe is eshetik (1829 Pák Dienes 8346011, 4) | [amely kutak] a mocsarak dögleletes iszapjával vannak folytonos összeköttetésben, mérgezett vizet adnak (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

2. (irod) ’rendkívül ártalmas, szinte pusztulást okozó’ ❖ [az egyház] ki-átkozta azt a’ dögleletes vélekedést, melly azt kezdé hirelni, és tanitani: hogy az ember tellyes életében ſoha ſem tartozik a’ Reménység indúlattyára (1777 Molnár János C3195, 141) | [megelégedettség, bölcsesség híján] könnyen megesik hogy más sereg ellen Dögleletes gőgből nyilvánn vagy orozva dühösködsz (1822 Kazinczy Ferenc C2571, 134) | [özvegyed] dobja magát dögleletes kéjbe, Nevedet hurcolja bordélyok ölébe (1863–1879 Arany János CD01) | a bukott ember dögleletesebb a legundokabb ragályos betegségben szenvedőnél (1892 Tolnai Lajos C4212, 128).

3. (irod) ’szinte a dögszagra emlékeztető(en büdös, émelyítő)’ ❖ [az] utczákon feltornyosodva hevert a’ szemét, dögleletes bűzt terjesztve maga körül (1844 Bajza József ford.–Kolb C0727, 185) | [A maláji gobáng] ha megtámadják, bűzmirigyeiből dögleletesen bűzös váladékot fecskendez (1913 RévaiNagyLex. C5704, 589).

J: döglesztő, dögletes.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dög; ÉKsz.

dögleletes melléknév 15B (rég)
1.
súlyos, (tömegesen) pusztító 〈betegség〉, ill. ilyen betegséget okozó, terjesztő 〈anyag, dolog〉
[Az ún. vízi gamandor] dögleletes ragadó nyavalyáktól mint a’ Peſtis, meg-örzi […] az embert
(1775 Csapó József)
[Linden báró] kéſzitett vólt […] valami porokat, mellyeknek ereje által a’ leg romlottabb és dögleletesebb vizeket is, igen könny módon, nemtsak ihatókká, hanem éggyſzersmind olly kelemetesekké és egésségesekké lehet tenni, mint akármelly tiſzta forrás vizet
(1794 Magyar Kurír)
[az őz] a’ fiatal hajtások’ ’s bimbók’ szünteleni csipegetése után dögleletes betegségbe is eshetik
(1829 Pák Dienes)
[amely kutak] a mocsarak dögleletes iszapjával vannak folytonos összeköttetésben, mérgezett vizet adnak
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
2. (irod)
rendkívül ártalmas, szinte pusztulást okozó
[az egyház] ki-átkozta azt a’ dögleletes vélekedést, melly azt kezdé hirelni, és tanitani: hogy az ember tellyes életében ſoha ſem tartozik a’ Reménység indúlattyára
(1777 Molnár János)
[megelégedettség, bölcsesség híján] könnyen megesik hogy más sereg ellen Dögleletes gőgből nyilvánn vagy orozva dühösködsz
(1822 Kazinczy Ferenc)
[özvegyed] dobja magát dögleletes kéjbe, Nevedet hurcolja bordélyok ölébe
(1863–1879 Arany János)
a bukott ember dögleletesebb a legundokabb ragályos betegségben szenvedőnél
(1892 Tolnai Lajos)
3. (irod)
szinte a dögszagra emlékeztető(en büdös, émelyítő)
[az] utczákon feltornyosodva hevert a’ szemét, dögleletes bűzt terjesztve maga körül
(1844 Bajza József ford.Kolb)
[A maláji gobáng] ha megtámadják, bűzmirigyeiből dögleletesen bűzös váladékot fecskendez
(1913 RévaiNagyLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dög; ÉKsz.

Beállítások