dögletes mn 15B

1. (kissé rég) ’súlyos, (tömegesen) pusztító 〈betegség〉, ill. ilyen betegséget okozó, terjesztő 〈anyag, dolog〉’ ❖ Peſtisnek Idején […] ha valaki éſzre venné magán, hogy az az dögletes nyavalya megſzökte, melly a’ kezdö Fö-fájásból, Teſtnek bagyadtságából ’s a’ t. meg-esmértetthetik; azonnal a’ fent emlitett [ti. az angyalfű gyökeréből készült] port Bor-etzetben vegye-bé (1775 Csapó József 7062001, 10) | népségünket fogyasztja motsáraink dögletes gőzölgése (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Büzhödté legyen az ital, dögletes az étek, a mi ajkadhoz ér (1868 Jókai Mór C2288, 326) | csak a szegényebb „néposztályt” szereti ez a nyavalya [ti. a kiütéses tífusz]. Odamegy csak, ahol egy szobában húszan szívják a dögletes levegőt (1908 Ady Endre CD0801).

2. (irod) ’rendkívül ártalmas, szinte pusztulást okozó’ ❖ Várják a’ Lucifer’ dögletes ölyvei (1789 Baróti Szabó Dávid C0818, 193) | hozzátok el [Kálmánt] abból a dögletes Pestből (1872 Jókai Mór CD18) | Elviselhetetlennek s dögletesnek érzi a magyar atmoszférát (1932 Illés Endre CD10) | kívánni fogod, hogy bár soha ne szült volna anyád erre a dögletes talajra (1989 Konrád György 9351005, 34).

2a. (biz) ’szörnyű, szinte elviselhetetlen mértékű’ ❖ Hiú vagyok! Dögletesen hiú! (1968 e. Sipkay Barna 9606002, 50) | Talán a pokol legmélyebb bugyraiban érzi magát az az autós, aki fémkaszniba zárva, dögletes melegben kínlódik a csúcsforgalomban (1995 Magyar Hírlap CD09) | Gondoljunk csak némelyik irodalomóra dögletes unalmára (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. ’szinte a dögszagra emlékeztető(en büdös, émelyítő)’ ❖ Fí, ne jőjjön hozzám közel; dögletes a lehellete (1863 Kazinczy Gábor ford.–Molière C3172, 218) | [Az ún. indiai bűzösborzok] a dögletes bűzt nem tekintve, az embernek nem okoznak különösebb kárt (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [hónaljad] dögletes dezodortól bűzlik (1997 Magyar Hírlap CD09).

J: dögleletes, döglesztő.

Vö. ÉrtSz.; TESz. dög; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dögletes melléknév 15B
1. (kissé rég)
súlyos, (tömegesen) pusztító 〈betegség〉, ill. ilyen betegséget okozó, terjesztő 〈anyag, dolog〉
Peſtisnek Idején […] ha valaki éſzre venné magán, hogy az az dögletes nyavalya megſzökte, melly a’ kezdö Fö-fájásból, Teſtnek bagyadtságából ’s a’ t.s a többi meg-esmértetthetik; azonnal a’ fent emlitett [ti. az angyalfű gyökeréből készült] port Bor-etzetben vegye-bé
(1775 Csapó József)
népségünket fogyasztja motsáraink dögletes gőzölgése
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
Büzhödté legyen az ital, dögletes az étek, a mi ajkadhoz ér
(1868 Jókai Mór)
csak a szegényebb „néposztályt” szereti ez a nyavalya [ti. a kiütéses tífusz]. Odamegy csak, ahol egy szobában húszan szívják a dögletes levegőt
(1908 Ady Endre)
2. (irod)
rendkívül ártalmas, szinte pusztulást okozó
Várják a’ Lucifer’ dögletes ölyvei
(1789 Baróti Szabó Dávid)
?
hozzátok el [Kálmánt] abból a dögletes Pestből
(1872 Jókai Mór)
Elviselhetetlennek s dögletesnek érzi a magyar atmoszférát
(1932 Illés Endre)
kívánni fogod, hogy bár soha ne szült volna anyád erre a dögletes talajra
(1989 Konrád György)
2a. (biz)
szörnyű, szinte elviselhetetlen mértékű
Hiú vagyok! Dögletesen hiú!
(1968 e. Sipkay Barna)
Talán a pokol legmélyebb bugyraiban érzi magát az az autós, aki fémkaszniba zárva, dögletes melegben kínlódik a csúcsforgalomban
(1995 Magyar Hírlap)
Gondoljunk csak némelyik irodalomóra dögletes unalmára
(1995 Magyar Hírlap)
3.
szinte a dögszagra emlékeztető(en büdös, émelyítő)
Fí, ne jőjjön hozzám közel; dögletes a lehellete
(1863 Kazinczy Gábor ford.Molière)
[Az ún. indiai bűzösborzok] a dögletes bűzt nem tekintve, az embernek nem okoznak különösebb kárt
(1929 Az állatok világa ford.)
[hónaljad] dögletes dezodortól bűzlik
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. dög; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások