düh fn 9C8 

1. (átv is) ’hirtelen keletkező, nagyon erős harag, vmely személlyel, viselkedéssel, eseménnyel szemben ébredő agresszív indulat’ ❖ E veszni-tért, irígy, kevély emberke vak Dühét, erőtlen átkait fel sem veszem (1791 Batsányi János CD01) | egész testében remegett a dühtől (1886 Benedek Elek C0912, 10) | a hővérű bagdadi hercegnő az anyaoroszlán dühével ragadja torkon a férfit, aki gyermekét megütötte (1914 Ambrus Zoltán C0604, 107) | Pista dühében megragadta a nyakán a gallért, hogy letépi (1939 Móricz Zsigmond C5087, 218) | A düh tárgyat kíván, akin levezetődjék, a tárgy pedig ki lehetne más, mint a legközelebb álló ember (1949 Nagy Lajos 9472005, 218) | Firona dühöt érez magában, hogy átkozódni, rombolni volna kedve, s úgy néz a derék bányászra, mint a gyilkosra (1982 Rónay László 2028009, 316).

1a. ’e haragos, támadó érzületnek, lelkiállapotnak kül. az arcon v. annak vmely részén, ill. vmely művészeti alkotáson megjelenő megnyilvánulása’ ❖ homlokán öldöklő düh űlt, mint eggy fergeteg’ borulatja (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 124) | vadult szemeiben dü és őrjöngés tanyázott (1845 Orlai Petrich Soma C4101, 85) | A lélek ezeken az arcokon legfeljebb gond, düh és keserűség alakjában jelentkezik (1937 Féja Géza 9138002, 68) | A düh és a szenvedély az, ami Artaud rajzaiban, grafikáiban is megragadó (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’gyűlölet, bosszúszomj mint tartós ellenséges érzület’ ❖ Romeo és Julia nem a szerelembe pusztulnak bele […], hanem elpusztulnak az atyáik, az őseik öröklött viszálya, pártos tüze, fenekedő dühe folytán (1919 Juhász Gyula¹ 9284885, 245) | A puszta, Izráel történetében, menedékként szolgált a fáraó dühe elől (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | az egyház sohasem tudta feldolgozni a reformáció okozta sokkot, az ellenreformáció dühét (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’vmely (természeti) folyamat, jelenség romboló, pusztító ereje, ill. ezen erő által végbevitt rombolás tetőfoka, legintenzívebb szakasza’ ❖ Szél Dühinek ſzemközt, és a’ Habnak ki tetetve (1806 Nagy János² ford.–Vergilius C3282, 76) | A’ cholera dűhe, legújabb tudósitásaink szerint lágyulni kezd; legalább nem nevekedik (1832 Jelenkor C0223, 260) | sirba tettük jó apámat, S a mellyre a sors dühe támadt, Szétszórva a boldog család! (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Bősz fergeteg zúdult rám szörnyű dühhel (1874–1883 Reviczky Gyula 8392010, 9) | Fokozta a válság dühét a népek egymásiránti bizalmatlansága (1935 Németh László² 9485058, 27) | a vihar dühétől űzve (1965 Illyés Gyula 9274188, 16).

3. ’vmi iránt érzett sóvárgás, heves vágyakozás, ill. vmely tevékenység közben átélt v. annak végzésére ösztönző hév, szenvedély’ ❖ Megboszszonkodtam a’ Tübingai kérdésekre én is […] de én hazafiui dühömben csak eggy átkozódó és vagdalkozó Ibist tudnék írni (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 85) | Talán őt is nagyobbra vágyás dühe szállotta meg, talán a hiu fény vakitá meg (1837 Táncsics Mihály 8463006, 235) | Ki nem látá, nem is képzelheti e’ dühöt, mellyel a’ cancant ’s galoppot tánczolják, főleg éjfél felé, midőn jobban nekihevülnek (1844 Tóth Lőrinc 8490020, 35) | A munka folyt vad szenvedélylyel, A kincs sovár, lázas dühével (1846 Tompa Mihály C4235, 116) | Tudományos férfiainkat rendszerezési düh lepte meg. Mindent kimerítőleg akarnak tárgyalni (1860 Mátyás Flórián 8301008, 5) | A szülőknek vigyázniok kell arra, hogy az olvasási vágy ne változzék olvasási dühhé, amely már nem hasznos, hanem káros (1933 TolnaiÚjLex. C5736, 293) | maga alaptalanul rágalmaz engem eszeveszett szerelmi dühében (1967 Csurka István 9096001, 26).

4. (rég, Orvos is) ’veszett állat, kül. kutya marásával terjedő heveny, gyógyíthatatlan betegség; veszettség’ ❖ Düh. Rabies (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 48) | Düh, v. veszettség. (Wuth.) Valamint minden más házi állatoknál, ugy a’ juhoknál is támadhat a’ düh, de nálok is mindég csak veszettkutya’, farkas’, vagy róka’ harapásának következtében (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310011, 170) | Csobánkán egy embert, s négy sertvést megmart a veszett eb, s a sertvéseken már kiütött a düh (1856 Vasárnapi Újság CD56).

Ö: bosszú~, eb~.

ÖU: éh~, kártya~, kéj~, mulatás~, munka~, nép~, párt~, pénz~, szél~.

ÖE: ~áradás, ~átok, ~bogár, ~bosszú, ~féreg, ~ittas, ~kór, ~szomj, ~tajték, ~vágy.

Sz: dühög, dühöl, dühölyg, dühöszik, dühöszt, dühül.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.