elburjánzik ige 18a10

1. tn (átv is) ’〈vadon termő és szaporodó növény(zet)〉(sűrűn, dúsan) nőve elterjed’ ❖ [A német műszavak kapcsán] olly nevetséges és érthetlen forditásokra akadunk, hogy valóban ideje, műszavaink’ érdekében a’ napi lapok’ utján is nyilatkozni, különben elburjánzik a’ gyom, mellyet később csak nagy ügygyel bajjal fogunk kiirthatni (1844 Pesti Hírlap CD61) | [a kővel kirakott dombon] csak a boróka tudott elburjánozni (1885 Jókai Mór C2314, 2) | [Pali] kinézett a rácsos ablakon a kertbe, melynek elburjánzott gyepén, ecetfák között, a bürök virágai lengtek, fehéren (1925 Kosztolányi Dezső CD10) | [a sopronbánfalvi katonai temető] elvesztette a célját, senki földje lett, a területen elburjánoztak a bokrok, fák (1969 Szita Szabolcs CD52).

1a. ts (ritk, irod, átv is) ’〈vadnövény (része)〉 nőve, terjedve ellep vmit’ ❖ Elburjánozta a beteg S kolduska magyar kerteket, A sok ügyes, rusnya gyom (1918 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | álmait újra s még fokozottabb mértékben burjánozták el az elnyomott vízió vadhajtásai (1928 Németh László² 9485038, 182).

1b. tn (ritk) ’〈szőrzet〉 vágás, ápolás híján túlságosan megnő v. bozontos lesz’ ❖ haja, szakálla is ugy elburjánzott, hogy teljesen szalonképtelenné tették viselőjüket (1894 Sebők Zsigmond C3717, 166) | [Török Mózsi] haja benőtt a nyakába, rá a fülére, bajusza elburjánzott az orra alatt (1955 Sütő András 9620006, 97) | [a nagybácsi] szemöldöke is elburjánzott (1982 Czakó Gábor 9079001, 134).

2. tn (ritk) ’〈sejt〉 rendellenesen osztódva elszaporodik, ill. 〈szövetszaporulat〉 elterjed’ ❖ A beszűrődve növő daganat megtámadja a környező szöveteket, azokat [...] elpusztítja s határ nélkül elburjánzik mindenfelé (1912 RévaiNagyLex. C5701, 239) | A condyloma [nevű bőrbetegség] férfiaknál legtöbbször jóindulatúan zajlik, ritkán azonban rosszindulatú elváltozást idézhet elő. A betegek 40–50 százalékánál az egyszeri kezelés után elmúlnak a növedékek, de maradhatnak vírusfertőzött sejtek, amelyek csak később burjánoznak el (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. tn ’〈jelenség〉 a kelleténél nagyobb arányban jelenik meg, terjed, ill. 〈nemkívánatos jelenség〉 egyre nagyobb mértékben van jelen, jellemző (vhol)’ ❖ ifjusága, vig kedélye s a benne minden rajta elburjánzott rosz dacára létező jó mag (1873 Athenaeum C0028, 1070) | a tisztes magyar szavunk [ti. a során névutó] szemérmetlenül elburjánzott nyelvünkben (1939 Halász Gyula CD10) | nálunk is szembe kellett szállni azzal az elburjánzó divattal, amely a magánélet intimitásainak kiteregetésével, nyálazó pletykákkal akarta megadni az írókra való emlékezések, életrajzi részletek fűszerét (1963 Pók Lajos 2027008, 46) | Budapesten, a nagyvárosokban, de már egyre növekvő mértékben a vidéki településeken is elburjánoztak a falfirkák (1996 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elburjánzik ❖ ige ◦ 18a10 ◦
permalink
1. tárgyatlan (átv is)
〈vadon termő és szaporodó növény(zet)〉 (sűrűn, dúsan) nőve elterjed
[A német műszavak kapcsán] olly nevetséges és érthetlen forditásokra akadunk, hogy valóban ideje, műszavaink’ érdekében a’ napi lapok’ utján is nyilatkozni, különben elburjánzik a’ gyom, mellyet később csak nagy ügygyel bajjal fogunk kiirthatni
(1844 Pesti Hírlap)
[a kővel kirakott dombon] csak a boróka tudott elburjánozni
(1885 Jókai Mór)
[Pali] kinézett a rácsos ablakon a kertbe, melynek elburjánzott gyepén, ecetfák között, a bürök virágai lengtek, fehéren
(1925 Kosztolányi Dezső)
[a sopronbánfalvi katonai temető] elvesztette a célját, senki földje lett, a területen elburjánoztak a bokrok, fák
(1969 Szita Szabolcs)
1a. tárgyas (ritk, irod, átv is)
〈vadnövény (része)〉 nőve, terjedve ellep vmit
Elburjánozta a beteg S kolduska magyar kerteket, A sok ügyes, rusnya gyom
(1918 Tersánszky Józsi Jenő)
álmait újra s még fokozottabb mértékben burjánozták el az elnyomott vízió vadhajtásai
(1928 Németh László²)
1b. tárgyatlan (ritk)
〈szőrzet〉 vágás, ápolás híján túlságosan megnő v. bozontos lesz
haja, szakálla is ugy elburjánzott, hogy teljesen szalonképtelenné tették viselőjüket
(1894 Sebők Zsigmond)
[Török Mózsi] haja benőtt a nyakába, rá a fülére, bajusza elburjánzott az orra alatt
(1955 Sütő András)
[a nagybácsi] szemöldöke is elburjánzott
(1982 Czakó Gábor)
2. tárgyatlan (ritk)
〈sejt〉 rendellenesen osztódva elszaporodik, ill. 〈szövetszaporulat〉 elterjed
A beszűrődve növő daganat megtámadja a környező szöveteket, azokat [...] elpusztítja s határ nélkül elburjánzik mindenfelé
(1912 RévaiNagyLex.)
A condyloma [nevű bőrbetegség] férfiaknál legtöbbször jóindulatúan zajlik, ritkán azonban rosszindulatú elváltozást idézhet elő. A betegek 40–50 százalékánál az egyszeri kezelés után elmúlnak a növedékek, de maradhatnak vírusfertőzött sejtek, amelyek csak később burjánoznak el
(1996 Magyar Hírlap)
3. tárgyatlan
〈jelenség〉 a kelleténél nagyobb arányban jelenik meg, terjed, ill. 〈nemkívánatos jelenség〉 egyre nagyobb mértékben van jelen, jellemző (vhol)
ifjusága, vig kedélye s a benne minden rajta elburjánzott rosz dacára létező jó mag
(1873 Athenaeum)
a tisztes magyar szavunk [ti. a során névutó] szemérmetlenül elburjánzott nyelvünkben
(1939 Halász Gyula)
nálunk is szembe kellett szállni azzal az elburjánzó divattal, amely a magánélet intimitásainak kiteregetésével, nyálazó pletykákkal akarta megadni az írókra való emlékezések, életrajzi részletek fűszerét
(1963 Pók Lajos)
Budapesten, a nagyvárosokban, de már egyre növekvő mértékben a vidéki településeken is elburjánoztak a falfirkák
(1996 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások