elbír ige 1a6
1. ts ’〈súlyt, terhe(lés)t〉 szilárdsága, ill. ereje révén képes (meg)tartani, mozgatni v. (el)vinni’ ❖ minden hat Tökének egy jó tele Putton Trágyát kell-adni, a’ minémüt tudni-illik egy jó izmos ember a’ hátán el-bir (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332010, 219) | most egy kitsint és igen röviden vatsorálok, hogy az étel terhe eszemet el ne vegye, ’s kezem egész reggelig a’ pennát el bírhassa (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 489) | ki-ki hozzon magával az erdőből annyi nyers gallyat, amennyit a lova elbír (1877 Jókai Mór CD18) | Tartókul, ducokul stb. használt szabadon fekvő egyszerü gerendaszálaknak sokszor igen nagy keresztmetszettel kell birniok, hogy a reájuk jövő nagy megterhelést elbirják (1894 PallasLex. CD02) | tán még táncra is perdül széles jókedvében, ha tohonya testét elbírja a lába (1947 Képes Szabad Föld márc. 7. C0229, 7) | Olyan hatalmas vízmennyiség zúdult a város határában létesített két mesterséges tóba, amelyet nem bírtak el a gátak (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. ts ’〈huzamosabb ideig tartó, ill. a szokásosnál nagyobb fizikai, anyagi, lelki stb. megterhelést v. más, kellemetlenséget jelentő dolgot〉 kár(osodás), baj nélkül elvisel, kibír’ ❖ Had panaſzalkodjak tehát; had mártſam tollamat könyveim özönébe, hogy ſzívem’ keſerüségit le-irhaſsam; mellyekkel már annyira tetéztetett, hogy ſokaságát el-bírnom lehetetlen (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 166) | Nem nyert a szittya keménység Ellen ez éghajlat, látom: hideget, hevet elbir A Magyar, a földnek bár melly sarkára szakadgyon (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358009, 422) | Az író sokkal nagyobb feladatra vállalkozott, mint amennyit elbírt (1930 Schöpflin Aladár CD10) | A dollárnak lassan esztendeje tartó fokozatos gyengülése újabb és újabb határokat jelölt ki, közgazdászok találgatták, vajon melyik az az árfolyam, amelyet még elbír a gazdaság (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. tn elbír vmivel, vkivel ’〈(nehezen kezelhető) személlyel〉(el) tud bánni, boldogul, ill. 〈nehézséget jelentő dologgal〉 megbirkózik, sikeresen megküzd vki, vmi’ ❖ De innen ugyan ki nem viszi a gazdám holmiját, arról felelek! Egy ilyen fickóval csak elbírok! (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | a kisgyereknek egérfoga van, az elbir vele [ti. a száraz kenyérrel] (1927 Móra Ferenc C3206, 60) | Azt hiszed, nem bírok el veled. Kiskomám, ha én szájon váglak, összepöndörödsz, mint a disznó szőre, mikor pörzsölik (1969 Csurka István 9096003, 172) | A hidegben a [ló]tetemek nem romlottak meg, a hús azonban úgy átfagyott, hogy késsel nem lehetett lefejteni a csontról, csak az utászfűrész bírt el vele (1999 Kőrös László ford.–Beevor CD17).
4. ts (rég, átv is) ’a maga számára megszerez, elbirtokol vmit’ ❖ A’ Hét Bölts, ’s ezeknek híres tudománya, Feslett Görögségnek fényes tartománya Hol vagynak? le verte Osmán’ Kapitánya, El bírta Mahumed’ mesés találmánya (1772 Orczy Lőrinc C0794, 25) | Kedves édes Ötsém! (Igaz-házit ſzólittya) nékem-is el-bírta ſzívemet hozzám mutatott kegyességed! (1790 Simai Kristóf ford.–Brühl 7292005, 151) | Árpádunk [...] Etelének viszszavonással Bomlott Országát ismét elbirta (1818 Pázmándi Horvát Endre C3439, 86).
4a. (rég) ’〈vmely érzelem〉 elfog, hatalmába kerít vkit, vmit’ ❖ Ellenbenn a’ népet, kit el bír kevélység, Kit a’ támadásra ingerel veſzettség, Kinek közébenn jön rút egyenetlenség, El veſzti, s’ meg nyomja baj, ſzerentsétlenség (1772 Orczy Lőrinc C0794, 12) | El-birta már szivemet a’ nagy fájdalom (1775 Simai Kristóf C3746, 96).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elbírhat; ÚMTsz.