eleblábol tn ige 1a (kissé rég, nyj v. biz)

(megszégyenülten) elszökik, elmenekül (vhonnan) vki’ ❖ A’ Boruſzſziai Felség, mind azokra nézve, kik akâr a’ katonák közzl elſzöktek, akâr pedig a’ katonaságra való elfogattatás vagy más megengedhet tettek miatt az  Felsége’ Országából eleblábáltak [!], egygy közönséges engedelmet hirdettetett (1786 Magyar Hírmondó C0274, 744) | Gyakran néz előre hátra [a csata előtt az újonc], Még biz el-eblábal! (1858 Tompa Mihály C4238, 139) | [a híres népszónok] csákója vesztével eblábolt el a dühbe jött nemesség közül, elégséges ütleget kapva a hátára, s ki lett kiáltva hazaárulónak (1892 Jókai Mór CD18) | megugrik a bor mellől: ellantol, eleblábol, nyúllá válik (1906 A debreceni nyelvjárás C6298, 42) | Az ostromlók a várat üresen találták. Helyőrsége éjnek idején a várból kimászott és a bokros Karszt fensíkon eleblábolt (1942 Bánlaky József CD16).

Vö. CzF. elėblábal; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

eleblábol tárgyatlan ige 1a (kissé rég, nyj v. biz)
(megszégyenülten) elszökik, elmenekül (vhonnan) vki
A’ Boruſzſziai Felség, mind azokra nézve, kik akâr a’ katonák közzl elſzöktek, akâr pedig a’ katonaságra való elfogattatás vagy más megengedhet tettek miatt az  Felsége’ Országából eleblábáltak [!], egygy közönséges engedelmet hirdettetett
(1786 Magyar Hírmondó)
Gyakran néz előre hátra [a csata előtt az újonc], Még biz el-eblábal!
(1858 Tompa Mihály)
[a híres népszónok] csákója vesztével eblábolt el a dühbe jött nemesség közül, elégséges ütleget kapva a hátára, s ki lett kiáltva hazaárulónak
(1892 Jókai Mór)
megugrik a bor mellől: ellantol, eleblábol, nyúllá válik
(1906 A debreceni nyelvjárás)
Az ostromlók a várat üresen találták. Helyőrsége éjnek idején a várból kimászott és a bokros Karszt fensíkon eleblábolt
(1942 Bánlaky József)
Vö. CzF. elėblábal; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások