elidegenedés fn 4B

1. ’az elidegenedik igével kifejezett történés’ ❖ oly hidegen alkalmaztattam magamat Strátonitzéhoz, melyböl magais éſzre vehette tölle lett el idegenedéſemet (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 254).

2. ’idegenkedés, (a korábbihoz képest) távolságtartó magatartás’ ❖ Az ember’ külseje egy része sorsának: az arcz, mellyel a’ társaságba lépünk, néha részvétet, sokszor elidegenedést szűl (1845 Eötvös József 8126001, 7) | A külső politika kérdéseiben fölmerűlt ellentét a király és eddigi bizalmas tanácsosainak viszonyában az elidegenedés és feszűltség csíráit fejlesztette ki (1890 Fraknói Vilmos CD55) | a sajtóhajsza elidegenedést szült Németország és Oroszország között (1912 Halász Imre CD10) | A két testvér közti elidegenedés [enyhült] (1992 Mollay Károly ford.–Pausz CD52).

3. (Fil v. Szoc) ’az az állapot, amelyben az értékteremtő munka által létrehozott tárgyak, a személyes kapcsolatok, ill. a társadalmi viszonyok rendszere az emberek számára idegen, átláthatatlan, ellenséges hatalomként jelennek meg’ ❖ A burzsoázián belül mind erőteljesebbé válik az elidegenedés (1952 Mészáros István 2051026, 82) | A termelőeszközök magántulajdona az elidegenedés alapja. A magántulajdon eltörlésével az ember mintegy visszatér önmagához, visszanyeri emberi mivoltát (1959 Valóság ford. 2056026, 20) | Az elidegenedés korszakának embere […] olyan ember, akinek élete, tevékenysége, tehát individualitásának megnyilvánulásai tőle független, számára véletlen jellegű, tárgyi erőkként ható viszonyok által meghatározottak (1966 Márkus György 9424001, 92) | [a kései Lukács György] belátta, hogy lényeges különbség van a tárgyiasulás és az elidegenedés marxi kategóriái között (1982 Szili József 2028006, 255) | Mindannyian szétestünk, magányossá váltunk, és nem meglepő, hogy a stressz és az elidegenedés ennyire erőteljes a világban, mert a világ hat ránk, de mi nem hatunk a világra (2002 Gedeon Béla ford.–Adams 3117003, 166).

Sz: elidegenedési.

Vö. ÉrtSz.; TESz. idegen; ÉKsz.; SzT.

elidegenedés főnév 4B
1.
az elidegenedik igével kifejezett történés
oly hidegen alkalmaztattam magamat Strátonitzéhoz, melyböl magais éſzre vehette tölle lett el idegenedéſemet
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
2.
idegenkedés, (a korábbihoz képest) távolságtartó magatartás
Az ember’ külseje egy része sorsának: az arcz, mellyel a’ társaságba lépünk, néha részvétet, sokszor elidegenedést szűl
(1845 Eötvös József)
A külső politika kérdéseiben fölmerűlt ellentét a király és eddigi bizalmas tanácsosainak viszonyában az elidegenedés és feszűltség csíráit fejlesztette ki
(1890 Fraknói Vilmos)
a sajtóhajsza elidegenedést szült Németország és Oroszország között
(1912 Halász Imre)
A két testvér közti elidegenedés [enyhült]
(1992 Mollay Károly ford.Pausz)
3. (Fil v. Szoc)
az az állapot, amelyben az értékteremtő munka által létrehozott tárgyak, a személyes kapcsolatok, ill. a társadalmi viszonyok rendszere az emberek számára idegen, átláthatatlan, ellenséges hatalomként jelennek meg
A burzsoázián belül mind erőteljesebbé válik az elidegenedés
(1952 Mészáros István)
A termelőeszközök magántulajdona az elidegenedés alapja. A magántulajdon eltörlésével az ember mintegy visszatér önmagához, visszanyeri emberi mivoltát
(1959 Valóság ford.)
Az elidegenedés korszakának embere […] olyan ember, akinek élete, tevékenysége, tehát individualitásának megnyilvánulásai tőle független, számára véletlen jellegű, tárgyi erőkként ható viszonyok által meghatározottak
(1966 Márkus György)
[a kései Lukács György] belátta, hogy lényeges különbség van a tárgyiasulás és az elidegenedés marxi kategóriái között
(1982 Szili József)
Mindannyian szétestünk, magányossá váltunk, és nem meglepő, hogy a stressz és az elidegenedés ennyire erőteljes a világban, mert a világ hat ránk, de mi nem hatunk a világra
(2002 Gedeon Béla ford.Adams)
Sz: elidegenedési
Vö. ÉrtSz.; TESz. idegen; ÉKsz.; SzT.

Beállítások