elél ige 1b4
1. tn ’〈élőlény vmennyi ideig, vmely időpontig v. vmely időszakon keresztül〉 életben van, életműködést fejt ki’ ❖ [I. Béla király íródeákja] elélhetett Kálmán Király’ idejéig is (1792 Mándy István 7498001, VII) | minden halandó okvetlenül elél addig, mig meg nem hal (1875 Ábrányi Kornél² 8003003, 45) | Ha elgondolom magamban, hogy ezek a szegény nyomorult emberek is érdemesnek tartják elélni a születésüktől a halálukig. Pedig még csontot is milyen ritkán kapnak ezek a szegény katonák. – Gondolta magában a kutya (1922 Szabó Dezső 9623011, 143) | Nem lehet könnyű, egy nővel elélni egy életen át (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 144) | [a kidöntött fán] a korona még elél egy ideig, elszívja a nedvességet a törzsből (1996 Természet Világa CD50).
1a. ts (rég) ’〈vmennyi időt v. vmely életszakaszt〉 végigél, (vhol) átél vki’ ❖ El-éltem azt az idöt, mellyben az ember nagyra szokott vágyni (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel C4564, 26) | le nem fekszünk, míg az elélt napnak hisztóriája nem lészen ledictálva (1825 Dessewffy József C4936, 380) | Mondja meg a jó Istennek [édesanyám], hogy én is meghalok, pedig még ugy se jött el erre az időm, mint magának, a ki még sok szép esztendőt elélhetett volna (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 71).
2. tn (túlzó is) ’〈élőlény〉(vhol, vmeddig v. vmilyen körülmények között) képes életben maradni’ ❖ [az állatok a Földön] úgy ſzaporodnak, hogy ſzámakhoz-képeſt el-élheſsének [!] (1775 Molnár János 7232028, 179) | Bizonnyal mondhatom, hogy az Ánglus el-nem élhetne ujságok nélkül (1789 Magyar Merkurius C0341, 423) | némelly növények, noha hidegebb tartományokban is elélnek, de virágzásig soha sem jutnak (1847 Peregriny Elek 8360016, 312) | Fris lég nélkül el nem élhetsz, azért szobádat szellőztesd (1876 Bárány Ignác 8028006, 60) | Egyik szemét elfutotta a vér. Ijedten kérdeztem tőle, mi lelte. – Voltál orvosnál? – Nem. – Mért nem mégysz hozzá? – Majd elmulik. – De ha megvakulsz? – Itt a másik. Azzal is elélek (1912 Kosztolányi Dezső 9359183, 78) | Fészekből kiszedett kanalasgém könnyen megszokja a rabságot, s elél a baromfiak között (1980 NéprajziLex. CD47).
2a. (-val/-vel v. -on/-en/-ön ragos bővítménnyel) ’〈ember, állat〉 vmivel (mint egyedüli v. legfőbb táplálékkal) táplálkozva életét fenn tudja tartani’ ❖ Isten áldását [ti. a kenyeret] elhajitni nem kell, mert azzal a’ szegény elélhet (1830 Széchenyi István 8429002, 50) | Azt mondta kis urának, hogy ő elél száraz kenyéren és vizen (1898 Gaál Mózes¹ C1793, 50) | Némelyik macska évekig elél kásán, egeren, csirkebélen, halfejen [...], de egyszer csak rájön a gonosz vágy és apró csibehus kell neki (1949 Veres Péter C5108, 8) | olyan vagyok, mint a teve, amely hónapokig elél vízen és valami rágnivalón (1980 Magyar Konyha 2206013, 7).
2b. (rég) ’(vmely tevékenységből, ill. vmely kereseti v. jövedelmi forrásból) megélhetését tartósan biztosítani tudja, megél’ ❖ Nints-mod benne, (azt írja [egy pap]) hogy el-élheſſen az Ember, és ſok kegyes, és buzgo Papok, a’ kik egyebet nem tudnak, hanem tsak a’ magok Miséjeket imigy amugy ſillabizálni, vagy baktatni, kéntelenittetnek vagy fa-vágókká, vagy Udvari bolondokká lenni (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301006, 41) | Tudományom után akarván el-élni, Azon kell nékem is jóſzágot tserélni (1810 Farkas András 7041007, 31) | a’ negyed telkes jobbágy földéből el nem élhet (1847 Pesti Hírlap 8656001, 105) | [az árus] sétál a két szamara mellett, s épenségesen ugy elél a viz-árulásból, mint más becsületes ember, keserves kézimunkájával (1864 Zilahy Károly 8539018, 110) | nyár jött, az ember akárhogy elél nyáron (1916 Kaffka Margit 9290041, 23).
3. ts (/nyj) ’szükségleteire fordítva, kül. (táplálékul) elfogyasztva v. az árát elköltve elhasznál, felél vmit’ ❖ Menj elébb, kitsinyke nyájam! [...] Éljed-el, míg tartja kedved, A’ mosolygó szép füvetskét (1775 Rájnis József C3575, 16) | [Magyarország] annyi ſok Gabonát, úgymint Búzát, Rozſot, Árpát, Zabot, Kukoritzát, Hajdinát vagy-is Pohánkát ’s a’ t. termeſzt, hogy küls Orſzágok, ’s kiváltképen Auſtria élik-el azt (1796 Szaller György 7307005, 9) | elkellene adni lovaimat vagy ökreimet, az árukat elélném (1851 A Falu Könyve C1667, 27) | Jaj fiacskám, a mi kis földem van, abból nem élünk meg, arra nem támaszkodhatol, azt én is elélem, aztán mit csinálsz? (1867 Tolnai Lajos 8483015, 136) | a karácsony előtti disznótor aprólékait a besózott szalonna, felfüstölt kolbász és sonka kivételével húshagyóra a család már elélte (1968 Bálint Sándor 9022002, 167).
Sz: elélhetés.
Vö. CzF. ~, elélt; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. ~, elélhet; ÚMTsz.