álbogyó fn 1A (Növ)

1. ’alsó állású magházból kifejlődött húsos termés’ ❖ a virág vacka el is húsosodik, szinesedik s az apró szemü termést befoglaló álbogyó lesz belőle (csipkebogyó) (1897 PallasLex. CD02).

2. ’〈nyitvatermő növényeknél:〉 a toboz meddő, ill. termőleveleinek elhúsosodásával létrejövő, a magot részben v. teljesen magában foglaló képződmény’ ❖ [A boróka] álbogyója (tobozbogyó), mely a tobozpikkelykék elhusosodásából és összeforradásából támad, csak jövő őszre érik meg (1893 PallasLex. CD02) | [A ternyő tiszafa] termése, illetőleg magja csésze alakú piros, húsos álbogyó (1903 Wagner János CD35).

Vö. ÉKsz.

álbogyó főnév 1A (Növ)
1.
alsó állású magházból kifejlődött húsos termés
a virág vacka el is húsosodik, szinesedik s az apró szemü termést befoglaló álbogyó lesz belőle (csipkebogyó)
(1897 PallasLex.)
2.
〈nyitvatermő növényeknél:〉 a toboz meddő, ill. termőleveleinek elhúsosodásával létrejövő, a magot részben v. teljesen magában foglaló képződmény
[A boróka] álbogyója (tobozbogyó), mely a tobozpikkelykék elhusosodásából és összeforradásából támad, csak jövő őszre érik meg
(1893 PallasLex.)
[A ternyő tiszafa] termése, illetőleg magja csésze alakú piros, húsos álbogyó
(1903 Wagner János)
Vö. ÉKsz.

Beállítások