álorca fn 6A (rég)álarca

1. ’az arc (egy részének) eltakarását, elváltoztatását szolgáló tárgy; álarc’ ❖ nézök akarnának-é tsak lenni a’ tántzban? Minthogy minden ál-ortza, és ál-öltözet nélkül jönnek? (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 110) | Van a’ moldvai oláhoknak még egy babonás nemü tánczok, mellyben a’ feletlen számból álló ifjak […] asszonyi öltözetben ’s álorczában jelennek meg (1838 Gegő Elek 8157003, 52) | farsangban álorcát tettek fel (1916 Krúdy Gyula CD54) | a lila orrú mandarinok, ferdeszemű muzsikok s gyapjas hajú négerek álorcái ott busongtak eladatalanul, spárgára akasztva királyok, hősök és bolondok maskarái között (1933 Gelléri Andor Endre CD10).

1a. (ritk) ’álarcot, álruhát viselő személy’ ❖ eggy asszonyi álarcza suhant el igen közel mellette (1816 Ajtay Sámuel ford.–Meissner C0574, 40) | Üdvözöllek álorca! – köszöntik egymást (1915 Lakatos László CD10).

2. ’〈megtévesztő viselkedés, megnyilvánulás v. színlelés, tettetés jelképeként〉’ ❖ az igen késöre jöni szokott buzgóság tsak … ál-ortza (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 19) | most … a környülállás sokakat ál orcza nélkül állított előmbe (1822 Vörösmarty-emlékkönyv C5311, 284) | az orosz kormány … azon politicáját feledni látszott, melly örökké kimélet’ ’s mérséklet’ álorczája alatt jelent meg (1843 Wesselényi Miklós C4686, 222) | Jól tudom, hogy a mosoly Gyakran könnyek álorcája (1847 Petőfi Sándor CD01) | Látjátok, így lehet a szelídség álorcájával fedezni a vétkek fertelmes seregeit (1918 Móricz Zsigmond C3217, 49) | az öngyűlölet is alábbhagyott, [!] (ami mellesleg a gőg és becsvágy álorcája volt csak: egyszerűen nem bírtam beletörődni, hogy én sem vagyok különb, mint a többi szar. Mint embertársaim.) (1993 Petri György 9530096, 477).

2a. ’vminek az igazi lényegét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog’ ❖ Képlaki Wilhelm – […] ezt a’ német keresztnevet választotta álorczáúl (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 414) | Valahányszor találkoztunk, túlságos részvétet kellett magamba fojtanom és cinikus viccek álorcájával közeledtem feléje (1926 Színi Gyula CD10) | [Kisfaludy Sándor] arisztokratikus önérzetében névtelenül jelentette meg verseit és az egész nemesi ország találgatta, melyik úri ember rejlik Himfy álorcája mögött (1934 Szerb Antal 9668029, 278) | A mosoly legfennebb az irónia s a szenvedés csomagolóburka. Álorca (1984 Bodor Pál 1019050, 35).

3. ’az arc elé illeszthető, azt vmely ártalomtól védő tárgy; védőmaszk’ ❖ a’ meg-himlözendönek leg-ottan ábrázatját áll ortzával takarják-bé (1781 Benkő Sámuel C0966, 5) | A’ képét a’ metző álortzával, a’ kezeit gyapjos kesztüvel le-takarja, hogy a’ Méhektül meg-ne csipetessék (1795 Természetes méhek nevelésiről C1136, 60).

J: álarc.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

álorca főnév 6A (rég)
álarca 6A
1.
az arc (egy részének) eltakarását, elváltoztatását szolgáló tárgy; álarc
nézök akarnának-é tsak lenni a’ tántzban? Minthogy minden ál-ortza, és ál-öltözet nélkül jönnek?
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Van a’ moldvai oláhoknak még egy babonás nemü tánczok, mellyben a’ feletlen számból álló ifjak […] asszonyi öltözetben ’s álorczában jelennek meg
(1838 Gegő Elek)
farsangban álorcát tettek fel
(1916 Krúdy Gyula)
a lila orrú mandarinok, ferdeszemű muzsikok s gyapjas hajú négerek álorcái ott busongtak eladatalanul, spárgára akasztva királyok, hősök és bolondok maskarái között
(1933 Gelléri Andor Endre)
1a. (ritk)
álarcot, álruhát viselő személy
eggy asszonyi álarcza suhant el igen közel mellette
(1816 Ajtay Sámuel ford.Meissner)
Üdvözöllek álorca! – köszöntik egymást
(1915 Lakatos László)
2.
〈megtévesztő viselkedés, megnyilvánulás v. színlelés, tettetés jelképeként〉
az igen késöre jöni szokott buzgóság tsak … ál-ortza
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
most … a környülállás sokakat ál orcza nélkül állított előmbe
(1822 Vörösmarty-emlékkönyv)
az orosz kormány … azon politicáját feledni látszott, melly örökké kimélet’ ’s mérséklet’ álorczája alatt jelent meg
(1843 Wesselényi Miklós)
Jól tudom, hogy a mosoly Gyakran könnyek álorcája
(1847 Petőfi Sándor)
Látjátok, így lehet a szelídség álorcájával fedezni a vétkek fertelmes seregeit
(1918 Móricz Zsigmond)
az öngyűlölet is alábbhagyott, [!] (ami mellesleg a gőg és becsvágy álorcája volt csak: egyszerűen nem bírtam beletörődni, hogy én sem vagyok különb, mint a többi szar. Mint embertársaim.)
(1993 Petri György)
2a.
vminek az igazi lényegét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog
Képlaki Wilhelm – […] ezt a’ német keresztnevet választotta álorczáúl
(1810 Kazinczy Ferenc)
Valahányszor találkoztunk, túlságos részvétet kellett magamba fojtanom és cinikus viccek álorcájával közeledtem feléje
(1926 Színi Gyula)
[Kisfaludy Sándor] arisztokratikus önérzetében névtelenül jelentette meg verseit és az egész nemesi ország találgatta, melyik úri ember rejlik Himfy álorcája mögött
(1934 Szerb Antal)
A mosoly legfennebb az irónia s a szenvedés csomagolóburka. Álorca
(1984 Bodor Pál)
3.
az arc elé illeszthető, azt vmely ártalomtól védő tárgy; védőmaszk
a’ meg-himlözendönek leg-ottan ábrázatját áll ortzával takarják-bé
(1781 Benkő Sámuel)
A’ képét a’ metző álortzával, a’ kezeit gyapjos kesztüvel le-takarja, hogy a’ Méhektül meg-ne csipetessék
(1795 Természetes méhek nevelésiről)
J: álarc
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások