ásít ige 4a4
1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈ember, állat〉 álmosság, fáradtság v. unalom miatt száját önkéntelenül kitátva hosszú, mély lélegzetet vesz’ ❖ Kedvetlen le ülnek, görbén tekíngetnek, Ásítva ſzóllanak, ſzunynyadva nevetnek (1789 Barcsay Ábrahám 7249021, 228) | Az instructor történetesen épen akkor talált akkorát ásitani, hogy a belépő tens asszony a testestül-lelkestül elnyeletés világos veszedelmének vala kitéve (1844 Pákh Albert 8347011, 35) | unalmában nagyokat ásított (1930 Németh László² 9485003, 139) | Ásított, olyan fáradt volt, hogy legszívesebben lefeküdt volna a padlóra (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 130) | az asszony ásít, kezét a szájához emeli és megveregeti az ajkát, á-á-á-á-áh! (1939 Nagy Lajos CD10) | A kutya ásított, s lógó nyelvvel lefeküdt eléje (1962 Galambos Lajos 9166001, 128).
1a. (ritk) ’unatkozik, idejét tétlenül tölti’ ❖ Iszom, pedig nem szomjazom. Virágok közt ásitva járok (1883–1889 Reviczky Gyula 8392075, 114) | Idecsalnék [a félszigetre] egy nőt a messze kéklő partokról, aki most ásítva vágyódik változás után (1917 Krúdy Gyula C2839, 190) | A darabot megnéztük. A nézőtér ásított, lányaimnak azonban piros volt a fülük (1940 Németh László² 9485072, 34).
2. tn (vál) ’〈nyílás, lyuk stb.〉(félelmet keltően,) szélesen v. mélyen, sötéten mutatkozik, van (vhol), tátong, ill. így néz, nyílik, irányul vhova’ ❖ Csak egy üreg ásít (1815–1818 Katona József CD01) | Falán repedések ásítottak (1846 Petőfi Sándor C3504, 179) | Látom a mélység mint ásit felém (1869 e. Szemere Miklós C3946, 223) | Tizennégy boltozott ablaka ásit [a kastélynak] a falura (1899 Abonyi Árpád C0482, 71) | [az ember fogalmat tud alkotni arról az] 1413 millió kilométerről, mely a Föld és a Szaturnusz között ásít (1903 Budapesti Hírlap dec. 10. C4691, 15) | gépfegyvercsövek sötét torka ásított a járdán nyüzsgő sokadalom felé (1945 Darvas József 9101014, 92) | [a] telefonfülke helyén összegörbült fémroncsokkal teli hatalmas lyuk ásított (1994 Szántó Piroska 1166002, 41) | a kirakatablakok feketén ásítanak Budapest színházi negyedében a sétálóra (1998 Magyar Hírlap CD09).
2a. (vál) ’〈vminek v. vkinek a hiánya miatt üresen〉 tátong’ ❖ éhen ásított a’ grófi koronának fenhagyott ürely [= üres hely] (1846 Kuthy Lajos C2856, 464) | Világított terem nagy üresen ásít A corbusi várban (1862 Szász Károly² ford.–Hugo C3837, 60) | az üres vászon ásít ránk (1968 B. Nagy László 9474002, 207) | Az egyesülés óta üresen ásított a járókelőkre Berlinben a korábban népszerű és rendkívül reprezentatív „Restaurant Budapest” (1994 Magyar Hírlap CD09).
3. tn ásít vmire, vkire (rég v. nyj) ’vágyik vmire, vkire’ ❖ Ennél többre se ásitts, mert már ellened állok (1780 k. Irodalomtörténeti Közlemények C0216, 407) | hàt te miért áſitaſz olly ſzzre Ki eltt ſzemélyed kedvet nem talàlhat? (1793 Molnár Borbála 7230001, 85) | Pénzre nem ásítok, boldogság nincsen az érczben (1820 Vitkovics Mihály C4529, 143) | elégnél többre nem ásít (1895 Kolmár József² C2718, 108).
3a. tn ásít vmi után (rég) ’vágyik, sóvárog vmi után’ ❖ Gyakorta, a’ mi után ásitunk, … tsak gondolom szerint jó (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 53) | Nem osztozom regényes vágyaiban azoknak, kik a középkornak képzelt boldogsága után ásítanak (1833 Kossuth Lajos CD32) | tűz után ásit e kiégett katlan? (1852 Kuthy Lajos 8261008, 155).
3b. ts (rég) ’áhít, kíván vmit, vkit’ ❖ elég e’ E váras’ romlása? vagy azt ásitod, hogy illy képp’ Dljön-el a’ Vár-is? (1786 Baróti Szabó Dávid C0824, 62) | új meg új ismeretségeket ásítván, meglátogatám az ott megszállott Irínyi Lászlónét (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 206) | Nem ásítottam senkit Örökkétartó szerelemmel (1936 Reményik Sándor 9562057, 47).
Fr: üresség.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, ásítik