ébreszt ts ige 5b2

1. (átv is)(alvásából, álmából stb.) ébredésre késztet, felkelt vkit’ ❖ Húnynak a’ Cſillagok, ’s a’ Nap Vídám ſugára Minden Élt ébreſzt, meg vírrad nem ſokára (1785 e. Bécsi Magyar Múzsa ford. 7490008, 20) | Tégedet a’ hajnal még alva hagy, a’ delelő nap Alva talál, nyugodalmadból ragyogása nem ébreszt (1826 Vörösmarty Mihály 8524169, 301) | a Duna-partról immár idáig hallatszik a naszádosokat ébresztő tülökhang (1926 Krúdy Gyula CD54) | reggel a hegedűversennyel ébresztett a rádió (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 50) | A REM-fázisból felébresztett személyek jobban fel tudják idézni a tanultakat, mint azok, akiket mély alvásból ébresztenek (2001 Racsmány Mihály ford.–Baddeley 3269002, 282).

2. (irod)(mozdulatlanságból, tespedtségből stb.) tettekre, cselekvésre serkent, buzdít, ill. felráz vkit’ ❖ Látja, hogy a’ dobos nótát ver órára, Szntelen ébreſzti új terhes munkára (1772 Orczy Lőrinc 7249001, 6) | A legyőzendő veszélyek Tihamért tettre ébreszték (1824 Kisfaludy Károly C2682, 36) | a harcnak nem lesz vége: ébreszt a törvény új létezésre, te Halhatatlan, zsendülsz és pendülsz ezer alakban veled a kín is halhatatlan (1956 Nagy László² 9473055, 98).

3. (irod)(hatásával) 〈érzelmet, gondolatot〉 kelt, támaszt, idéz elő vki, vmi’ ❖ Ezen esméretlen hangok az Adelhaid elméjében fondorlodott komorságot ébresztettek (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 110) | Már mindjárt az nagy visszatetszést ébresztett bennem, hogy oly mohón és habzsolva ette levesét (1877 Balázs Sándor¹ C0746, 74) | Byron Don Juanjának az a sorsa, hogy szerelmet ébreszt minden nőben, akivel találkozik (1940 Szerb Antal 9668018, 110) | az éj-reggel-nappal arcú isten életünk közege ura egyetemes kételyt ébresztett bennünk tulajdon létünk miléte iránt (1971 Petri György 9530001, 13) | Polszter anyja jóval magasabb volt a férjénél, ám elképzelhető, hogy csak a felcsavart konty ébresztette ezt a képzetet bennem (2009 Méhes Károly² 3153009, 777).

Ö: fel~.

ÖU: rá~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.; SzT.

ébreszt tárgyas ige 5b2
1. (átv is)
(alvásából, álmából stb.) ébredésre késztet, felkelt vkit
Húnynak a’ Cſillagok, ’s a’ Nap Vídám ſugára Minden Élt ébreſzt, meg vírrad nem ſokára
(1785 e. Bécsi Magyar Múzsa ford.)
Tégedet a’ hajnal még alva hagy, a’ delelő nap Alva talál, nyugodalmadból ragyogása nem ébreszt
(1826 Vörösmarty Mihály)
a Duna-partról immár idáig hallatszik a naszádosokat ébresztő tülökhang
(1926 Krúdy Gyula)
reggel a hegedűversennyel ébresztett a rádió
(1978 Kabdebó Tamás)
A REMrapid eye movements ’gyors szemmozgások’-fázisból felébresztett személyek jobban fel tudják idézni a tanultakat, mint azok, akiket mély alvásból ébresztenek
(2001 Racsmány Mihály ford.Baddeley)
2. (irod)
(mozdulatlanságból, tespedtségből stb.) tettekre, cselekvésre serkent, buzdít, ill. felráz vkit
Látja, hogy a’ dobos nótát ver órára, Szntelen ébreſzti új terhes munkára
(1772 Orczy Lőrinc)
A legyőzendő veszélyek Tihamért tettre ébreszték
(1824 Kisfaludy Károly)
a harcnak nem lesz vége: ébreszt a törvény új létezésre, te Halhatatlan, zsendülsz és pendülsz ezer alakban veled a kín is halhatatlan
(1956 Nagy László²)
3. (irod)
(hatásával) 〈érzelmet, gondolatot〉 kelt, támaszt, idéz elő vki, vmi
Ezen esméretlen hangok az Adelhaid elméjében fondorlodott komorságot ébresztettek
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Már mindjárt az nagy visszatetszést ébresztett bennem, hogy oly mohón és habzsolva ette levesét
(1877 Balázs Sándor¹)
Byron Don Juanjának az a sorsa, hogy szerelmet ébreszt minden nőben, akivel találkozik
(1940 Szerb Antal)
az éj-reggel-nappal arcú isten életünk közege ura egyetemes kételyt ébresztett bennünk tulajdon létünk miléte iránt
(1971 Petri György)
Polszter anyja jóval magasabb volt a férjénél, ám elképzelhető, hogy csak a felcsavart konty ébresztette ezt a képzetet bennem
(2009 Méhes Károly²)
ÖU: ráébreszt
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.; SzT.

Beállítások