élesmosó 1A fn 

1. (kissé rég, Növ is) ’főként trópusi és szubtrópusi vidékeken honos, 15–150 centiméter magas, keskeny levelű, bugavirágzatú pázsitfű, kül. az élesmosófű fajba (Chrysopogon gryllus) tartozó, a magyarországi lösz- és homokpusztákon magas füvű gyepet alkotó évelő növény, amelynek erős gyökereiből régen súrolókefét készítettek’ ❖ Élesmosó v. élesmosófü (növ., Pollinia Trin., csigavérfü, csigavérszinü Pollini-füve Baumgartennál […]), pázsitfü 25 fajjal az Óvilág meleg vidékein (1894 PallasLex. CD02) | [1886-ban megjelent művében Borbás Vince azt írja, hogy] az olaszok a fenyerfű (Andropogon ischaemum) és az élesmosó (Pollinia Gryllus) gyökereiért a homokot felbontják s abból fonadékot, kefét készítenek (1971 Ethnographia C6698, 10).

1a. (egysz-ban) (kissé rég, Növ) ’〈az ilyen pázsitfüvek fajait is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Andropogon L. (növ., mosófű, élesmosó), a Gramineae (Pázsitfűfélék) család génusza, melynek mintegy 167 faja minden világrész tropikus részein él (1911 RévaiNagyLex. C5697, 610).

2. (rég v. nyj) ’az élesmosófű gyökere, ill. az abból készült kefe’ ❖ Vízzel, és éles-mosóval vagy kemény seprvel emberl ki-mosni [a hordót] (1802 Bogsch János C1135, 183) | A lágy mosó alatt vizbe mártott rúhát értenek, melylyel az edényt szokták kimosni, van éles mosó is, ez növény féle rost vagy gyökér, melyet szintén edények tisztitására használnak (1871 Gyulai Pál C2998, 535) | a szellem kincsei ép ugy alku alatt állanak, mint a cirók-seprü, vagy az élesmosó (1879 Lauka Gusztáv 8268040, 121) | élësmosó: cirok-surolókefe (1913 Magyar Nyelvőr C5970, 298).

Vö. ÚMTsz.

élesmosó 1A főnév
1. (kissé rég, Növ is)
főként trópusi és szubtrópusi vidékeken honos, 15–150 centiméter magas, keskeny levelű, bugavirágzatú pázsitfű, kül. az élesmosófű fajba (Chrysopogon gryllus) tartozó, a magyarországi lösz- és homokpusztákon magas füvű gyepet alkotó évelő növény, amelynek erős gyökereiből régen súrolókefét készítettek
Élesmosó v.vagy élesmosófü (növ.növény, Pollinia Trin.Trinius, csigavérfü, csigavérszinü Pollini-füve Baumgartennál […]), pázsitfü 25 fajjal az Óvilág meleg vidékein
(1894 PallasLex.)
[1886-ban megjelent művében Borbás Vince azt írja, hogy] az olaszok a fenyerfű (Andropogon ischaemum) és az élesmosó (Pollinia Gryllus) gyökereiért a homokot felbontják s abból fonadékot, kefét készítenek
(1971 Ethnographia)
1a. (egysz-ban) (kissé rég, Növ)
〈az ilyen pázsitfüvek fajait is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Andropogon L.Linnaeus (növ.növény, mosófű, élesmosó), a Gramineae (Pázsitfűfélék) család génusza, melynek mintegy 167 faja minden világrész tropikus részein él
(1911 RévaiNagyLex.)
2. (rég v. nyj)
az élesmosófű gyökere, ill. az abból készült kefe
Vízzel, és éles-mosóval vagy kemény seprvel emberl ki-mosni [a hordót]
(1802 Bogsch János)
A lágy mosó alatt vizbe mártott rúhát értenek, melylyel az edényt szokták kimosni, van éles mosó is, ez növény féle rost vagy gyökér, melyet szintén edények tisztitására használnak
(1871 Gyulai Pál)
a szellem kincsei ép ugy alku alatt állanak, mint a cirók-seprü, vagy az élesmosó
(1879 Lauka Gusztáv)
élësmosó: cirok-surolókefe
(1913 Magyar Nyelvőr)
Vö. ÚMTsz.

Beállítások