étekhordó mn és fn 1A

I. mn

1. (/Tört) ’étkezéseknél az ételek felszolgálását végző, ill. azokért felelős 〈személy〉’ ❖ A’ háziasszony feltürekezve commandirozá épen étekhordó cselédit (1833 Társalkodó C7970, 68) | a vőfélyek és étekhordó legények most [ti. a vacsora befejeztével] jutnak csak hozzá, hogy egyet-mást ők is falatozzanak (1914 Novák József Lajos C6965, 94) | Azt már sohasem fogjuk megtudni, hogy a belső cselédeken, tálaló, étekhordó, poharat váltó és töltögető felszolgálókon […] keresztül mi és mennyi szivárgott ki a Rákóczi–Pálffy tanácskozás tartalmából (2001 Göőz Lajos et al. CD36).

1a. (kissé rég, ritk) ’ételt, kül. ebédet (vhova ki)szállító 〈személy〉’ ❖ Az étekhordó asszony egy nap szokatlanul későn szállította hozzá [ti. Tarbayhoz] az ebédet (1889 Budapesti Hírlap okt. 13. C4736, 7).

2. (kissé rég, ritk) ’egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. 〈edény〉’ ❖ [a szolgáló] kezében étekhordó edények, egymásba rakva (1955 Irodalmi Újság jan. 1. C4606, 4).

II. fn

(kissé rég) ’étkezéseknél v. vendéglőben az ételek felszolgálását végző, ill. azért felelős személy’ ❖ Az ebédet [a szállóban] egy első emeleti szobában szolgálták fel […]; az étekhordó a hal körül sürgölődött (1886 Pesti Hírlap febr. 14. C5634, 11) | [a stájerországi lakodalmakon] a „kuglóftánczczal” rokon szokás az „étekhordók” táncza (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Kijevben] az étekhordókra pedig nem rivallnak, mint nálunk, ha nem rögtön hozza az ételt (1913 Budapesti Hírlap szept. 18. C4701, 3).

a. (/Tört) ’〈főúri v. királyi udvartartásban:〉 étkezéseknél az ételek felszolgálását végző v. irányító, azokért felelős udvari személy, ill. ebből a tisztségből kialakult, az eredeti tevékenységi körtől függetlenedett, a király által adományozott méltóság(ot viselő személy); étekfogó’ ❖ Az étekhordók s az asztalnál szolgálók mind grófi vagy legalább bárói méltóságban álló urak valának (1862 Kazinczy Gábor ford. C2573, 124) | [III. Endre] új kormányát 1293-ban alakította meg. Nádorrá Amadét, országbíróvá Aport, […] étekhordóvá Rátót Lászlót [nevezte ki] (1930 Hóman Bálint CD42) | Egy 1109-es oklevélből azt is tudjuk, hogy [Tass] a királyi asztal körül szolgáló tárnokok és étekhordók faluja volt (2003 Szabad Föld júl. 18. C8389, 24).

b. (kissé rég, ritk) ’ételt, kül. ebédet (vhova ki)szállító személy’ ❖ [a hadseregben szolgáló] küldöncök, étekhordók, munkásosztagok hírül hozták, hogy a menetzászlóalj beérkezett az ezredhez (1920 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

étekhordó melléknév és főnév 1A
I. melléknév
1. (/Tört)
étkezéseknél az ételek felszolgálását végző, ill. azokért felelős 〈személy〉
A’ háziasszony feltürekezve commandirozá épen étekhordó cselédit
(1833 Társalkodó)
a vőfélyek és étekhordó legények most [ti. a vacsora befejeztével] jutnak csak hozzá, hogy egyet-mást ők is falatozzanak
(1914 Novák József Lajos)
Azt már sohasem fogjuk megtudni, hogy a belső cselédeken, tálaló, étekhordó, poharat váltó és töltögető felszolgálókon […] keresztül mi és mennyi szivárgott ki a Rákóczi–Pálffy tanácskozás tartalmából
(2001 Göőz Lajos et al.)
1a. (kissé rég, ritk)
ételt, kül. ebédet (vhova ki)szállító 〈személy〉
Az étekhordó asszony egy nap szokatlanul későn szállította hozzá [ti. Tarbayhoz] az ebédet
(1889 Budapesti Hírlap okt. 13.)
2. (kissé rég, ritk)
egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. 〈edény〉
[a szolgáló] kezében étekhordó edények, egymásba rakva
(1955 Irodalmi Újság jan. 1.)
II. főnév
(kissé rég)
étkezéseknél v. vendéglőben az ételek felszolgálását végző, ill. azért felelős személy
Az ebédet [a szállóban] egy első emeleti szobában szolgálták fel […]; az étekhordó a hal körül sürgölődött
(1886 Pesti Hírlap febr. 14.)
[a stájerországi lakodalmakon] a „kuglóftánczczal” rokon szokás az „étekhordók” táncza
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Kijevben] az étekhordókra pedig nem rivallnak, mint nálunk, ha nem rögtön hozza az ételt
(1913 Budapesti Hírlap szept. 18.)
a. (/Tört)
〈főúri v. királyi udvartartásban:〉 étkezéseknél az ételek felszolgálását végző v. irányító, azokért felelős udvari személy, ill. ebből a tisztségből kialakult, az eredeti tevékenységi körtől függetlenedett, a király által adományozott méltóság(ot viselő személy); étekfogó
Az étekhordók s az asztalnál szolgálók mind grófi vagy legalább bárói méltóságban álló urak valának
(1862 Kazinczy Gábor ford.)
[III. Endre] új kormányát 1293-ban alakította meg. Nádorrá Amadét, országbíróvá Aport, […] étekhordóvá Rátót Lászlót [nevezte ki]
(1930 Hóman Bálint)
Egy 1109-es oklevélből azt is tudjuk, hogy [Tass] a királyi asztal körül szolgáló tárnokok és étekhordók faluja volt
(2003 Szabad Föld júl. 18.)
b. (kissé rég, ritk)
ételt, kül. ebédet (vhova ki)szállító személy
[a hadseregben szolgáló] küldöncök, étekhordók, munkásosztagok hírül hozták, hogy a menetzászlóalj beérkezett az ezredhez
(1920 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások