éthordó mn és fn 1A

I. mn (kissé rég)

1. ’étkezéseknél v. vendéglőben az ételek felszolgálását végző 〈személy〉’ ❖ Az éthordó pincér alázatosan hajtogatja magát (1872 Fővárosi Lapok C8088, 1164) | Trikós, tetováltmellű éthordólegények szolgálják fel kondérokban az ünnepi lakomát (1933 Németh Andor CD10) | Az éthordó-dolgozók is itt [ti. a főiskolai kollégium parkjában] hűsölnek az ebédidő előtt (1949 Népsport aug. 18. C8021, 5).

1a. (ritk) ’ételt, kül. ebédet (vhova ki)szállító 〈személy〉’ ❖ Az éthordó asszony nyugdíja kevés. […] Viszi a meleg ételt a nehéz szociális helyzetűeknek (1981 Népszava okt. 20. C7446, 4).

2. ’egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. 〈edény, eszköz〉’ ❖ kezében ét-hordó kosarkát vitt (1839 Remény C3611, 14) | ló mely az éthordó kocsit huzza (1901 Pesti Hírlap dec. 21. C5649, 15) | családiház, beépített bútorokkal, éthordó lifttel (1928 Budapesti Hírlap jún. 7. C4716, 24) | Ott állt a kis éthordó ládája, benne az ebéd meg az uzsonna (1980 Népszabadság máj. 1. C7830, 14).

II. fn

1. (kissé rég) ’étkezéseknél v. vendéglőben az ételek felszolgálását végző személy’ ❖ [a kutya] az ét-hórdót megpillantja Hogy a sültet nagyon szagolgatja (1845 Lukács Pál 8279025, 132) | Kelemen. Mondja az éthordónak, hogy hozzon kétszer hideg lazacot, de mártás nélkül. Italos. Igenis nagyságos uram (1912 Molnár Ferenc² 9453007, 12) | N. L. éttermi segédként dolgozott, majd amikor 1923-ban Retter József átvette az üzletet, éthordó lett (1983 Népszava ápr. 30. C7448, 9).

2. ’egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. edény’ ❖ Melegtartó éthordók (1909 Budapesti Hírlap máj. 1. C4697, 44) | Teri hozta az ebédet az asszony apjától egy kék éthordóban (1937 Németh László² 9485039, 214) | 1200 háti éthordó, 80 tonna patkószeg [elkészítését vállalták a gyár dolgozói] (1945 Magyar Nemzet szept. 2. C4808, 4) | [az egyetem éttermében] az ételt éthordóba teszik, én pedig hazaviszem (2007 Népszava febr. 26. C7470, 15).

Vö. ÉrtSz.; TESz. étvágy; ÉKsz.

éthordó melléknév és főnév 1A
I. melléknév (kissé rég)
1.
étkezéseknél v. vendéglőben az ételek felszolgálását végző 〈személy〉
Az éthordó pincér alázatosan hajtogatja magát
(1872 Fővárosi Lapok)
Trikós, tetováltmellű éthordólegények szolgálják fel kondérokban az ünnepi lakomát
(1933 Németh Andor)
Az éthordó-dolgozók is itt [ti. a főiskolai kollégium parkjában] hűsölnek az ebédidő előtt
(1949 Népsport aug. 18.)
1a. (ritk)
ételt, kül. ebédet (vhova ki)szállító 〈személy〉
Az éthordó asszony nyugdíja kevés. […] Viszi a meleg ételt a nehéz szociális helyzetűeknek
(1981 Népszava okt. 20.)
2.
egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. 〈edény, eszköz〉
kezében ét-hordó kosarkát vitt
(1839 Remény)
ló mely az éthordó kocsit huzza
(1901 Pesti Hírlap dec. 21.)
családiház, beépített bútorokkal, éthordó lifttel
(1928 Budapesti Hírlap jún. 7.)
Ott állt a kis éthordó ládája, benne az ebéd meg az uzsonna
(1980 Népszabadság máj. 1.)
II. főnév
1. (kissé rég)
étkezéseknél v. vendéglőben az ételek felszolgálását végző személy
[a kutya] az ét-hórdót megpillantja Hogy a sültet nagyon szagolgatja
(1845 Lukács Pál)
Kelemen. Mondja az éthordónak, hogy hozzon kétszer hideg lazacot, de mártás nélkül. Italos. Igenis nagyságos uram
(1912 Molnár Ferenc²)
N. L. éttermi segédként dolgozott, majd amikor 1923-ban Retter József átvette az üzletet, éthordó lett
(1983 Népszava ápr. 30.)
2.
egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. edény
Melegtartó éthordók
(1909 Budapesti Hírlap máj. 1.)
Teri hozta az ebédet az asszony apjától egy kék éthordóban
(1937 Németh László²)
1200 háti éthordó, 80 tonna patkószeg [elkészítését vállalták a gyár dolgozói]
(1945 Magyar Nemzet szept. 2.)
[az egyetem éttermében] az ételt éthordóba teszik, én pedig hazaviszem
(2007 Népszava febr. 26.)
Vö. ÉrtSz.; TESz. étvágy; ÉKsz.

Beállítások