bütykös mn 15C7

1. ’olyan 〈kéz, láb, ujj stb.〉, amelyen (megerőltetéstől, betegségtől) a megvastagodott ízületek kidudorodnak’ ❖ Botkos, v. bötykös lábú, nagy bokájú (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 24) | [az asszony lábszárai] görbék voltak, nagy lábakkal és bütykös térdekkel (1870 Jókai Mór CD18) | bütykösebb volt a lábuk, mintsem jól érezhették volna magukat a táncosnők lábára szabott cipőben (1921 Krúdy Gyula CD54) | Eres, kidolgozott kezei, bütykös ujjai, dagadt lábai, mind a nehéz, fárasztó munkáról tanúskodtak (1964 Sánta Ferenc 9585001, 122) | a kezed csontjai is bütykösek, és megvastagodtak (1994 Szántó Piroska 1166002, 31).

2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Áll) ’olyan 〈állat, kül. madár〉, amelynek vmely testrészén, szervén (díszként szolgáló) kidudorodó (szaru)képződmény van’ ❖ A bütykös ásólúd. Tadorna tadorna (1899 Chernel István CD34) | bütykös nyesőpók (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Bütykös hattyú Cygnus olor (1995 Magyarország állatvilága CD14).

3. (Növ) ’olyan 〈növényi szár〉, amelyen vastag, kemény kidudorodások, csomók vannak’ ❖ [a kanáriköles] a’ sok gombos ’s bötkös két arasznyi száraival (1797 Veszelszki Antal C4463, 345) | rózsás Gerely […] ſzára ſzéllyelágazó, bötykös, tzikkelyes (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 391) | [A lósóskák] évelő v. ritkábban 1 éves füvek, félcserjék, száruk bütykös (1924 RévaiNagyLex. C5712, 438).

3a. (rég, Növ) ’gumósan megvastagodott 〈növényi rész, kül. gyökér〉’ ❖ [az ún. magyar zergevirág] ſzára tövönn borzas […] gyök. bötykös (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 479) | Szívlevelű nadálytő. […] Bütykös tőkéje ferde v. vizszintes (1902 Wagner János CD35).

3b. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’gumósan megvastagodott gyökerű v. szárú 〈növény〉’ ❖ bötykös Tarkör (D. [= Doronicum] scorpioides W.) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 479) | Bütykös nadálytő. Symphytum tuberosum L. (1902 Wagner János CD35) | gumós komócsin (bütykös komócsin) Ph. [= Phleum] bertolonii (1998 Növényneveink C6120, 147).

4. ’rücskös (felületű), göcsörtös, ill. csomóval, göccsel teli’ ❖ [az ún. fiókos szittyó] ſzára felegyenesedő: lev. lapított-hengerek, bötykösök v. görtsösök, (ezt úgy veszi észre az ember, ha levelét gyengénn megszorítvánn: az újja közt végig húzza) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 236) | A nem rendesen hasadó, vagy bütykös s igy szerszámnak nem való [fatörzsek] (1860 Rómer Flóris 8395006, 16) | Bossage […], bütykös, egyenetlen felszinü kő, melynek az épület falán kilátszó lapja nincs kifaragva vagy csiszolva (1893 PallasLex. CD02) | A pádimentom nagyon bütykös volt a lekopott deszkákból kiálló görcsökkel (1912 Móricz Zsigmond C3218, 100) | A nedves éjjeli köd halkan csepergett a bütykös, barna ágakról (1933 Szirmai Károly 9680001, 125) | A durva bütykösgumikkal szerelt négykerekű azután kis gázadásra lassan meglódul, és egyre gyorsulva halad a homokos pálya első kidózerolt kanyarja felé (1997 Magyar Hírlap CD09).

4a. ’a felületből kiemelkedő, kidudorodó 〈díszítőelem〉, ill. bogyókkal, csomókkal díszített 〈tárgy〉’ ❖ A katholikus temetők keresztjei szintén megtartották azokat a bütykös, czirádás motivumokat (1882 Kazár Emil C2511, 128) | [Sárközben viselt] bütkös hármas-selyemkendő (1912 Malonyay Dezső CD07) | [a nők télen] a századforduló után […] már gombos vagy bütykös harisnyát, az I. világháború után gyári patent vagy selyemharisnyát húztak (1981 NéprajziLex. CD47) | Az áttört mintás, bütykös és tüskés díszű, terrakotta edények (2000 Lakáskultúra CD39).

5. (Műsz is) ’〈kötött szókapcsolat részeként gépalkatrészek nevében is:〉(tüskeszerűen) kiálló foggal, bütyökkel ellátott 〈tárgy, alkatrész〉’ ❖ A motor tüzelőanyag-szivattyújánál a forgó bütyköstárcsa rugót feszít meg, amely kioldódva előidézi a nyomólöketet (1937 Jendrassik György CD30) | a kapcsoló bütykös gombját (1969 Domahidy András 1036005, 135) | villamos motorral meghajtott bütykös tengely (1981 Baumann József CD52) | A zenélő toronyórákban a dallamok megszólaltatása bütykös dobokkal történt (1997 Természet Világa CD50).

Sz: bütykösödik.

Vö. CzF. bögyökös, bötkös, bötyökös, ~; ÉrtSz.; TESz. bütyök; ÉKsz.; ÚMTsz.

bütykös melléknév 15C7
1.
olyan 〈kéz, láb, ujj stb.〉, amelyen (megerőltetéstől, betegségtől) a megvastagodott ízületek kidudorodnak
Botkos, v. bötykös lábú, nagy bokájú
(1792 Baróti Szabó Dávid)
[az asszony lábszárai] görbék voltak, nagy lábakkal és bütykös térdekkel
(1870 Jókai Mór)
bütykösebb volt a lábuk, mintsem jól érezhették volna magukat a táncosnők lábára szabott cipőben
(1921 Krúdy Gyula)
Eres, kidolgozott kezei, bütykös ujjai, dagadt lábai, mind a nehéz, fárasztó munkáról tanúskodtak
(1964 Sánta Ferenc)
a kezed csontjai is bütykösek, és megvastagodtak
(1994 Szántó Piroska)
2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Áll)
olyan 〈állat, kül. madár〉, amelynek vmely testrészén, szervén (díszként szolgáló) kidudorodó (szaru)képződmény van
A bütykös ásólúd. Tadorna tadorna
(1899 Chernel István)
bütykös nyesőpók
(1933 Az állatok világa ford.)
Bütykös hattyú Cygnus olor
(1995 Magyarország állatvilága)
3. (Növ)
olyan 〈növényi szár〉, amelyen vastag, kemény kidudorodások, csomók vannak
[a kanáriköles] a’ sok gombos ’s bötkös két arasznyi száraival
(1797 Veszelszki Antal)
rózsás Gerely […] ſzára ſzéllyelágazó, bötykös, tzikkelyes
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
[A lósóskák] évelő v.vagy ritkábban 1 éves füvek, félcserjék, száruk bütykös
(1924 RévaiNagyLex.)
3a. (rég, Növ)
gumósan megvastagodott 〈növényi rész, kül. gyökér〉
[az ún. magyar zergevirág] ſzára tövönn borzas […] gyök.gyökere bötykös
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Szívlevelű nadálytő. […] Bütykös tőkéje ferde v.vagy vizszintes
(1902 Wagner János)
3b. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ)
gumósan megvastagodott gyökerű v. szárú 〈növény〉
bötykös Tarkör (D. [= Doronicum] scorpioides W.Willdenow)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Bütykös nadálytő. Symphytum tuberosum L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
gumós komócsin (bütykös komócsin) Ph. [= Phleum] bertolonii
(1998 Növényneveink)
4.
rücskös (felületű), göcsörtös, ill. csomóval, göccsel teli
[az ún. fiókos szittyó] ſzára felegyenesedő: lev.levelei lapított-hengerek, bötykösök v.vagy görtsösök, (ezt úgy veszi észre az ember, ha levelét gyengénn megszorítvánn: az újja közt végig húzza)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
A nem rendesen hasadó, vagy bütykös s igy szerszámnak nem való [fatörzsek]
(1860 Rómer Flóris)
Bossage […], bütykös, egyenetlen felszinü kő, melynek az épület falán kilátszó lapja nincs kifaragva vagy csiszolva
(1893 PallasLex.)
A pádimentom nagyon bütykös volt a lekopott deszkákból kiálló görcsökkel
(1912 Móricz Zsigmond)
A nedves éjjeli köd halkan csepergett a bütykös, barna ágakról
(1933 Szirmai Károly)
A durva bütykösgumikkal szerelt négykerekű azután kis gázadásra lassan meglódul, és egyre gyorsulva halad a homokos pálya első kidózerolt kanyarja felé
(1997 Magyar Hírlap)
4a.
a felületből kiemelkedő, kidudorodó 〈díszítőelem〉, ill. bogyókkal, csomókkal díszített 〈tárgy〉
A katholikus temetők keresztjei szintén megtartották azokat a bütykös, czirádás motivumokat
(1882 Kazár Emil)
[Sárközben viselt] bütkös hármas-selyemkendő
(1912 Malonyay Dezső)
[a nők télen] a századforduló után […] már gombos vagy bütykös harisnyát, az I. világháború után gyári patent vagy selyemharisnyát húztak
(1981 NéprajziLex.)
Az áttört mintás, bütykös és tüskés díszű, terrakotta edények
(2000 Lakáskultúra)
5. (Műsz is)
〈kötött szókapcsolat részeként gépalkatrészek nevében is:〉 (tüskeszerűen) kiálló foggal, bütyökkel ellátott 〈tárgy, alkatrész〉
A motor tüzelőanyag-szivattyújánál a forgó bütyköstárcsa rugót feszít meg, amely kioldódva előidézi a nyomólöketet
(1937 Jendrassik György)
a kapcsoló bütykös gombját
(1969 Domahidy András)
villamos motorral meghajtott bütykös tengely
(1981 Baumann József)
A zenélő toronyórákban a dallamok megszólaltatása bütykös dobokkal történt
(1997 Természet Világa)
Sz: bütykösödik
Vö. CzF. bögyökös, bötkös, bötyökös, ~; ÉrtSz.; TESz. bütyök; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások