bűvszer fn 4B8 (rég)bűszer

1. ’csodatételre képes, természetfeletti erővel, mágikus hatással, tulajdonsággal rendelkező tárgy, eszköz, ill. cselekedet’ ❖ Fetissum, amuletum, bszer, bbájszer: Fetisch, Zauberding (1822 e. Tudományos mesterszókönyv C4429, 182) | ha valaki csupa véletlenségbül négylevelü lóhert lel: szerencsehozó bűv-szer gyanánt rejti el azt (1838 Lombok C0263, 71) | Némi babonás fogalmak is keringtek felőle: hogy bűvészetet űz, és egy vén boszorkányt, vagy jós-nőt tart magánál, ki őt bűvszereivel és szellemidézéseivel segíti (1854 Vasárnapi Újság CD56) | A rápökés különösen hathatós büvszer (1860 Vasárnapi Újság CD56) | A seprős sutát […] hathatós bűvszernek tartják a félelem ellen (1912 A magyar nép művészete CD07).

2. ’rendkívüli, csodálatos hatású (gyógy)szer, csodaszer’ ❖ a vén cigánynő rémletes arca ijeszte a bűvszert forraló üst fölött (1843 Nagy Ignác C3246, 162) | Elmondom szerelmem történetét, Mi bájital, mi bűszer, mily kuruzslat Altal nyerém meg a leányt (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3723, 18) | [beszéltünk] a keletiek mámorositó, bódító büvszerérűl: a hassisról (1877 Tóth Béla¹ C4250, 53) | A patikus egész nap a lombikok közt ülne, hogy meglepje kedvesét az örökiúság bűvszerével (1922 Falu Tamás CD10) | ez a bűvszer [ti. az altató] 12 órával a beszedése után még le tudta fékezni azt a folyamatot, amelyet sok év tapasztalata alapján én szinte fékezhetetlennek tartottam (1962 Németh László² 9485056, 547).

3. (vál) ’minden esetben eredményesen segítő hatás, körülmény v. magatartás’ ❖ szorgalom, mű és helyes előadás azon erőteljes bűszerek, mellyek az előadásra szánt órákat perczekké varázsolják (1841 Honművész C5234, 373) | nagysád szimpátiája csodálatos bűvszer volt rám nézve, mert a nagydíjat csakugyan a Son of the Sun [ti. a beszélő ilyen nevű lova] nyerte el azon a versenyen (1858 Jókai Mór CD18).

J: csodaszer, varázsszer.

Vö. CzF.; TESz. bűvös

bűvszer főnév 4B8 (rég)
bűszer 4B8
1.
csodatételre képes, természetfeletti erővel, mágikus hatással, tulajdonsággal rendelkező tárgy, eszköz, ill. cselekedet
Fetissum, amuletum, bszer, bbájszer: Fetisch, Zauberding
(1822 e. Tudományos mesterszókönyv)
ha valaki csupa véletlenségbül négylevelü lóhert lel: szerencsehozó bűv-szer gyanánt rejti el azt
(1838 Lombok)
Némi babonás fogalmak is keringtek felőle: hogy bűvészetet űz, és egy vén boszorkányt, vagy jós-nőt tart magánál, ki őt bűvszereivel és szellemidézéseivel segíti
(1854 Vasárnapi Újság)
A rápökés különösen hathatós büvszer
(1860 Vasárnapi Újság)
A seprős sutát […] hathatós bűvszernek tartják a félelem ellen
(1912 A magyar nép művészete)
2.
rendkívüli, csodálatos hatású (gyógy)szer, csodaszer
a vén cigánynő rémletes arca ijeszte a bűvszert forraló üst fölött
(1843 Nagy Ignác)
Elmondom szerelmem történetét, Mi bájital, mi bűszer, mily kuruzslat Altal nyerém meg a leányt
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
[beszéltünk] a keletiek mámorositó, bódító büvszerérűl: a hassisról
(1877 Tóth Béla¹)
A patikus egész nap a lombikok közt ülne, hogy meglepje kedvesét az örökiúság bűvszerével
(1922 Falu Tamás)
ez a bűvszer [ti. az altató] 12 órával a beszedése után még le tudta fékezni azt a folyamatot, amelyet sok év tapasztalata alapján én szinte fékezhetetlennek tartottam
(1962 Németh László²)
3. (vál)
minden esetben eredményesen segítő hatás, körülmény v. magatartás
szorgalom, mű és helyes előadás azon erőteljes bűszerek, mellyek az előadásra szánt órákat perczekké varázsolják
(1841 Honművész)
nagysád szimpátiája csodálatos bűvszer volt rám nézve, mert a nagydíjat csakugyan a Son of the Sun [ti. a beszélő ilyen nevű lova] nyerte el azon a versenyen
(1858 Jókai Mór)
Vö. CzF.; TESz. bűvös

Beállítások