cica fn 6Acice (nyj)

1. (gyerm v. kedvesk)(fiatal) macska, ill. 〈az anyaállathoz való viszonyában:〉 macska kicsinye’ ❖  … a’ tzitza’ lábával kaparja-ki az eleven porásból [= parázsból] a’ sült gesztenyét (1794 Szaller György C3811, 32) | egy cziczáit szoptatott czirmos macskát ugrat ki (1855 Fáy András¹ C1722, 138) | Hódas csikóm neked adom […]. Adom (ha kell) cziczémet is (1856 Vasárnapi Újság CD56) | egy nagy tarka cica mosakodott (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | egy macskacsalád, mama és cicái (1933 e. Krúdy Gyula CD54) | a nagyanyinál aztán ott a cica, a Tapsi-kutya, a Pipicsibe – mindenki, aki a kisfiút annyira szereti (1977 Kertész Imre² CD41).

2. (biz v. kedvesk) ’〈kislány v. csinos fiatal nő kedveskedő, es. bizalmaskodó megszólításaként v. megnevezéseként〉’ ❖ illet új nevekkel, Most tzitzám, most babám, édes szívetskémmel (1787 Orczy Lőrinc C3358, 175) | hogyan tapogattak a’ sőtétben szoknyájikért a’ szegény cziczák [ti. apácák] (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 83) | ébredj, kedvesem! […] Nézd az álmos kis cziczája! Várj csak, majd fölkeltlek én! (1885 e. Győry Vilmos 8170009, 372) | „Nyugi, cica, majd éjfélre elhallgatnak, lesz himnusz, pezsgő, abbahagyják.” Nőket itt megnyugtatni már nem lehet (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (birtokszóként) (kissé rég, biz) ’férfi szeretője, kedvese, babája’ ❖ Tzitzámat oldalom mellé le ültetvén Mézes Máli mustot tölt mázos kupábann […]! Esküſzöm az égre, Babuskám! ſzeretlek (1779 Révai Miklós ford.–Sonnenfels 7283011, 198) | hogy telt az élete, mi az iránya, ki volt a felesége és cicája (1938 Weöres Sándor 9788070, 28).

2b. (kissé rég, biz) ’csinos, fiatal szobalány; szobacica’ ❖ [a kiadóhivatalba] egy csinos kis szobaleány lépett be. – Kérek tíz példányt a mai újságból. […] – Na hát mondja meg, kinek viszi? – Nem mondom meg, – viszonzá a cica szilárdan (1865 Toldy István C4186, 228) | többre becsülöm a porozó kefével udvarló cicákat, mint téged (1898 Abonyi Árpád C0475, 148) | Mercedesen suhanunk haza a palazzoba [= palotába], szobalány (egy valóságos cicca!) hozza a medence partjára a Calvadost (1992 Mátyás Győző 2027028, 24).

3. ’Kismacskára, ill. annak vmely tulajdonságára v. testrészére emlékeztető tárgy, dolog.’

3a. (nyj)(kis)lány rövid hajfonata’ ❖ czicza: hajfonadék, czopf (1874 Magyar Nyelvőr C5941, 182) | A lányok hajukat széles, tarka szalagokkal egy ágba, cicába fonták (1982 NéprajziLex. CD47) | a kis- és nagylányok fonadékát országszerte számtalan névváltozattal becézték. […] Ormánságban cica, a szlavóniai magyaroknál kita (1997 Magyar néprajz CD47).

3b. (nyj) ’kecskefűz v. rekettyefűz lecsüngő barkája’ ❖ Cziko-fa, czicza, cziczus, a’ Pálma vasárnapi [= virágvasárnapi] füz ágacska (1816 Gyarmathi Sámuel C1948, 97) | A német Kätzchen, cica név sem ismeretlen a magyarság ajkán a barka jelzésére (1932 Rapaics Rajmund CD35).

3c. (ritk) ’〈viselet részeként:〉 boa²’ ❖ ÉrtSz.

4. (/nyj) ’cicázás, fogócska’ ❖ Tzikát, v. tzitzát, futni (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 253) | A’ falunak kaczagó ſzépségei friss cziczákra gylnek a’ holdvilágnál (1806 Verseghy Ferenc 8518024, 111) | [A felcsíki búcsún] a lakmározás után a játszókertbe megy a fiatalság […]. A nők cziczét futnak s más társas játékokat játszanak (1869 Orbán Balázs CD22) | cicét, bábozást, főzőcskét eljátszottam velük (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

4a. (/nyj) ’〈ilyen játékban:〉 az a játékos, akinek el kell fognia a többieket; fogó’ ❖ Tudja, édes, egy keskeny kis hosszú úton jártam én ma az erdőben. […] Hát itt lehetne becsületesen futni. Se jobbra, se balra nem csavaroghatna se a cice, se a málé [= az, akit kergetnek] (1883 Petelei István CD10) | az árokban levő „cica” igyekszik megfogni az árkon keresztül ugrókat (1977 NéprajziLex. CD47) | [A szembekötős játékban] akit a cica megfog, azzal cserél (1990 Magyar néprajz CD47).

5. ’〈a cicázás nevű labdajátékban:〉 a középen álló játékos, akinek el kell kapnia a fölötte v. mellette átdobott labdát’ ❖ [a cicázás egyik változatát] hárman játsszák: kettő áll egymással szemben, a harmadik a cica (31. ábra). A másik változatban többen körbe állnak, s a cica középen van (1990 Magyar néprajz CD47).

Ö: kis~, por~, szoba~.

ÖE: ~bajusz, ~futás.

Sz: cicácska, cicás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. cice; ÚMTsz.

cica főnév 6A
cice 6B (nyj)
1. (gyerm v. kedvesk)
(fiatal) macska, ill. 〈az anyaállathoz való viszonyában:〉 macska kicsinye
 … a’ tzitza’ lábával kaparja-ki az eleven porásból [= parázsból] a’ sült gesztenyét
(1794 Szaller György)
egy cziczáit szoptatott czirmos macskát ugrat ki
(1855 Fáy András¹)
Hódas csikóm neked adom […]. Adom (ha kell) cziczémet is
(1856 Vasárnapi Újság)
egy nagy tarka cica mosakodott
(1900 Mikszáth Kálmán)
egy macskacsalád, mama és cicái
(1933 e. Krúdy Gyula)
a nagyanyinál aztán ott a cica, a Tapsi-kutya, a Pipicsibe – mindenki, aki a kisfiút annyira szereti
(1977 Kertész Imre²)
2. (biz v. kedvesk)
〈kislány v. csinos fiatal nő kedveskedő, es. bizalmaskodó megszólításaként v. megnevezéseként〉
illet új nevekkel, Most tzitzám, most babám, édes szívetskémmel
(1787 Orczy Lőrinc)
hogyan tapogattak a’ sőtétben szoknyájikért a’ szegény cziczák [ti. apácák]
(1823 Toldy Ferenc ford.Schiller)
ébredj, kedvesem! […] Nézd az álmos kis cziczája! Várj csak, majd fölkeltlek én!
(1885 e. Győry Vilmos)
„Nyugi, cica, majd éjfélre elhallgatnak, lesz himnusz, pezsgő, abbahagyják.” Nőket itt megnyugtatni már nem lehet
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (birtokszóként) (kissé rég, biz)
férfi szeretője, kedvese, babája
Tzitzámat oldalom mellé le ültetvén Mézes Máli mustot tölt mázos kupábann […]! Esküſzöm az égre, Babuskám! ſzeretlek
(1779 Révai Miklós ford.Sonnenfels)
hogy telt az élete, mi az iránya, ki volt a felesége és cicája
(1938 Weöres Sándor)
2b. (kissé rég, biz)
csinos, fiatal szobalány; szobacica
[a kiadóhivatalba] egy csinos kis szobaleány lépett be. – Kérek tíz példányt a mai újságból. […] – Na hát mondja meg, kinek viszi? – Nem mondom meg, – viszonzá a cica szilárdan
(1865 Toldy István)
többre becsülöm a porozó kefével udvarló cicákat, mint téged
(1898 Abonyi Árpád)
Mercedesen suhanunk haza a palazzoba [= palotába], szobalány (egy valóságos cicca!) hozza a medence partjára a Calvadost
(1992 Mátyás Győző)
3.
Kismacskára, ill. annak vmely tulajdonságára v. testrészére emlékeztető tárgy, dolog.
3a. (nyj)
(kis)lány rövid hajfonata
czicza: hajfonadék, czopf
(1874 Magyar Nyelvőr)
A lányok hajukat széles, tarka szalagokkal egy ágba, cicába fonták
(1982 NéprajziLex.)
a kis- és nagylányok fonadékát országszerte számtalan névváltozattal becézték. […] Ormánságban cica, a szlavóniai magyaroknál kita
(1997 Magyar néprajz)
3b. (nyj)
kecskefűz v. rekettyefűz lecsüngő barkája
Cziko-fa, czicza, cziczus, a’ Pálma vasárnapi [= virágvasárnapi] füz ágacska
(1816 Gyarmathi Sámuel)
A német Kätzchen, cica név sem ismeretlen a magyarság ajkán a barka jelzésére
(1932 Rapaics Rajmund)
3c. (ritk)
〈viselet részeként:〉 boa²
ÉrtSz.
4. (/nyj)
Tzikát, v.vagy tzitzát, futni
(1792 Baróti Szabó Dávid)
A’ falunak kaczagó ſzépségei friss cziczákra gylnek a’ holdvilágnál
(1806 Verseghy Ferenc)
[A felcsíki búcsún] a lakmározás után a játszókertbe megy a fiatalság […]. A nők cziczét futnak s más társas játékokat játszanak
(1869 Orbán Balázs)
cicét, bábozást, főzőcskét eljátszottam velük
(1927 Tersánszky Józsi Jenő)
4a. (/nyj)
〈ilyen játékban:〉 az a játékos, akinek el kell fognia a többieket; fogó
Tudja, édes, egy keskeny kis hosszú úton jártam én ma az erdőben. […] Hát itt lehetne becsületesen futni. Se jobbra, se balra nem csavaroghatna se a cice, se a málé [= az, akit kergetnek]
(1883 Petelei István)
az árokban levő „cica” igyekszik megfogni az árkon keresztül ugrókat
(1977 NéprajziLex.)
[A szembekötős játékban] akit a cica megfog, azzal cserél
(1990 Magyar néprajz)
5.
〈a cicázás nevű labdajátékban:〉 a középen álló játékos, akinek el kell kapnia a fölötte v. mellette átdobott labdát
[a cicázás egyik változatát] hárman játsszák: kettő áll egymással szemben, a harmadik a cica (31. ábra). A másik változatban többen körbe állnak, s a cica középen van
(1990 Magyar néprajz)
ÖE: cicabajusz, cicafutás
Sz: cicácska, cicás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. cice; ÚMTsz.

Beállítások