családtalan mn 14A1

1. ’olyan 〈személy〉, akinek nincs(enek) gyermeke(i), ill. aki semmiféle család kötelékébe sem tartozik’ ❖ Ez édes óra egyesít veled … Engem’ családtalan szegény fiút (1839 Tóth Lőrinc C4295, 70) | Nehány családtalan ismerősömmel az írói körbe vonultunk kártyázni (1876 Mikszáth Kálmán CD04) | ritkaságszámba megy a családtalan gazdag öreg hölgy vagy öreg úr, aki nemes célra hagyatkozna (1994 Magyar Hírlap CD09) | főleg a családtalanul, állami gondozottként felnövő vagy az utcán kallódó gyermekek nem részesülnek olyan nevelésben, amelyik a társadalom, embertársaik számára hasznos polgárokká, felelős személyiségekké formálná őket (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen személy által megélt 〈helyzet, állapot〉’ ❖ családtalan állapotában (1842 Vahot Imre C4633, 143) | családtalan, rokontalan létemre (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | a családtalan egyedüllét ridegségétől is megóvta … nőtestvérének … gondossága (1901 Irodalomtörténeti Közlemények C0218, 242) | családtalan, keserű kívülállás (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (Nyelvt) ’olyan 〈szó〉, amely képzett formában v. összetétel elemeként nem része szócsaládnak’ ❖ két esetet kell megkülönböztetnünk, a szerint, a mint a befogadandó műszó családtalan, avagy családos (1879 Szily Kálmán C4033, 58) | [a nyelvújítás] elsősorban szóképzéssel, összetétellel, továbbá elvonással és összevonással él, vagyis a meglevő nyelvelemek újszerű felhasználása által újít, vagy pedig a teljes szókincs latens elemeit: az elavult szavakat és a tájszavakat hozza forgalomba, de teljesen önkényesen formált, gyökértelen és családtalan szavakat nem gyárt (1958 Soltész Katalin C6010, 60).

Sz: családtalanság.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

családtalan melléknév 14A1
1.
olyan 〈személy〉, akinek nincs(enek) gyermeke(i), ill. aki semmiféle család kötelékébe sem tartozik
Ez édes óra egyesít veled … Engem’ családtalan szegény fiút
(1839 Tóth Lőrinc)
Nehány családtalan ismerősömmel az írói körbe vonultunk kártyázni
(1876 Mikszáth Kálmán)
ritkaságszámba megy a családtalan gazdag öreg hölgy vagy öreg úr, aki nemes célra hagyatkozna
(1994 Magyar Hírlap)
főleg a családtalanul, állami gondozottként felnövő vagy az utcán kallódó gyermekek nem részesülnek olyan nevelésben, amelyik a társadalom, embertársaik számára hasznos polgárokká, felelős személyiségekké formálná őket
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen személy által megélt 〈helyzet, állapot〉
családtalan állapotában
(1842 Vahot Imre)
családtalan, rokontalan létemre
(1878 Mikszáth Kálmán)
a családtalan egyedüllét ridegségétől is megóvta … nőtestvérének … gondossága
(1901 Irodalomtörténeti Közlemények)
családtalan, keserű kívülállás
(1997 Magyar Hírlap)
2. (Nyelvt)
olyan 〈szó〉, amely képzett formában v. összetétel elemeként nem része szócsaládnak
két esetet kell megkülönböztetnünk, a szerint, a mint a befogadandó műszó családtalan, avagy családos
(1879 Szily Kálmán)
[a nyelvújítás] elsősorban szóképzéssel, összetétellel, továbbá elvonással és összevonással él, vagyis a meglevő nyelvelemek újszerű felhasználása által újít, vagy pedig a teljes szókincs latens elemeit: az elavult szavakat és a tájszavakat hozza forgalomba, de teljesen önkényesen formált, gyökértelen és családtalan szavakat nem gyárt
(1958 Soltész Katalin)
Sz: családtalanság
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások