csatázik tn ige 14a1csatáz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. ’fegyveres harcban, csatában küzd, harcol’ ❖ Jesushoz folyamodgyunk tehát, és ha ö oldala mellé helyheztet bennünket, haſzontalan tsatáz ellenünk akár melly álnok, és hatalmas ellenség (1773 Vajda Sámuel 7365002, 116) | Távcsövek segedelmével láthatni a Szamárdi alatt harczolókat, kik között nemzetőreink is csatáznak (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 346) | Zrínyi Miklós robban ki 1200 szablyával, hogy az Almás két partján heverésző pogányokat megszabdalja, személyesen vezet és csatáz (1898 Széchy Károly CD55) | nagy ragyogással ragyogott e világban Magyarország neve, mert ez a nagy darab föld, amit a csodálatos ábra ábrázolt, s ezért Döme bácsi hajdan puskával csatázott az ellenségek ellen (1926 Babits Mihály C0698, 26) | A flamand városok a 14. század elejétől állandóan csatáztak a franciákkal, mert ki akarták vonni magukat a francia fennhatóság alól (1997 Sághy Marianne CD17).

1a. (ritk) ’〈rendfenntartó alakulat a vele szembenálló tüntető csoporttal〉 ismételten összecsap’ ❖ A rendőrök naponkint csatáznak a tüntetőkkel (1905 Ady Endre CD0801).

1b. (ritk) ’〈két szembenálló fél〉 párviadalt vív’ ❖ a’ hős […] egyre csatázván A’ dárdás Bugarót agyon ütve leverte lováról (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 109).

1c. ’〈ember, ill. állat〉 véres küzdelmet folytat, verekszik, ill. marakodik’ ❖ nagy Medve egyenesen a’ Királyra jött, a’ kivel-is  sokáig tsatázott (1792 Gvadányi József ford.–Voltaire C1941, 55) | [a kutyák] már többször csatáztak oroszlánokkal (1867 Lidérc naptár C0245, 74) | [az asszonyok] mint a nőstény oroszlánok védték férjüket. Elszántan vetették magukat a csatázó felek közé. Ütniök nem volt szabad, az ütéseket fogták fel (1936 Illyés Gyula 9274057, 138).

1d. csatázik vkire, vmire (rég) ’〈emberre, állatra〉 fegyverrel ront, támad’ ❖ [Viddin] egyebekre csatázván Nyillal ölé Ricseket, ’s rohanó magas Illit elejté, Somnyelü kopjával leszegezvén karja’ hatalmát (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 190) | Hunyad’ ősze világrontó császárra csatázván Hármasan a’ gyászos Várnáért állta boszúját (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 113) | vadra csatázva, s népekre vadászva, Zendűl az öreg kürt zúgó riadása (1845 Arany János C0653, 1).

2. (ritk) ’〈két egymással szembenálló csapat v. személy〉 játékos csatát vív’ ❖ elkezdtek hógolyóval csatázni. Legények, lányok hangos viháncban estek egymásnak (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 52) | Ha Raer nyer, akkor a nyolc közé kerülésért Agassival csatázhat, és a hazaiak napok óta készülnek erre a rangadóra (1995 Magyar Hírlap CD09) | Fizikailag kiválóan felkészített játékosok csatáznak egymással (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈ellentétes érdek, törekvés, szellemi irányzat stb. (képviselője)〉 ismételten összecsap, ill. vmely cél érdekében, vminek az eléréséért elszánt, kitartó (szóbeli) küzdelmet folytat’ ❖ mai fájdalmunk ’s illy bánat-okozta ralmunk Sznne tsatázni velünk, ’s nyílna tavaſzra telünk (1784–1787 Édes Gergely 7095002, 35) | az érzékenység [= érzelem] szokott az értelem világával csatázni (1802–1804 Bessenyei György¹ C1079, 105) | mogorva törvények nem fojtják el ama zajt, mozgást, forrást és pezsgést, melly a közélet’ terén, hol erők küzdenek, vélemények csatáznak, mindig fog mutatkozni (1843 Kemény Zsigmond 8235030, 35) | [Nietzsche] az első értekezésben Strausz Dávid filiszter-filozófiája ellen támad, azután a múltimádás, a történeti fölfogás ellen csatáz, majd Schopenhauer pesszimizmusát cáfolja meg (1906 Juhász Gyula¹ 9284835, 95) | A két fél heves feliratokban csatázott egymással, úgyhogy az országgyűlés december haváig elhúzódott (1929 Szekfű Gyula CD42) | A szolidaritás elve és a versenyszemlélet régóta csatázik egymással (1996 Figyelő CD2601) | Magyarországon is több neves cég […] „csatázik” az építők, építtetők kegyeiért (1998 Magyar Hírlap CD09).

3a. (rég) ’hevesen, (indulatosan,) es. játékosan veszekszik, perlekedik’ ❖ ha pedig [a kedves olvasó] ok nélkül tsatáz, siket leszek (1772 Bessenyei György¹ C1076, 25) | a’ gubás ember nehezen ſzenvedte, Hogy nappal alugyak, azt meg-ſe engedte. Mellyért a’ paraſzttal felettébb tsatázom, Még  tsattana fel, hogy t’ gorombázom (1794 Farkas András 7333007, 89) | Feleségemmel mindég csatáznak arról, mellyik hal meg elébb (1815 Kazinczy Ferenc C2565, 397) | elmondom, ki volt az apád, ki volt az anyád, öregapád, öreganyád! Csatázik az asszony (1858 Vas Gereben C4379, 466).

3b. (irod) ’〈több, egymással ellentétes érzelem, vágy〉 viaskodik, hogy vmelyik úrrá legyen, felülkerekedjék a másikon’ ❖ Eszmélet nélkűl ott függ tündéri varázsán Dalma, szivében öröm, bú, kin özönje csatáz (1839 Petőfi Sándor C3508, 284) | Döme öreg szívében bolond öreg érzések csatáztak (1926 Babits Mihály C0698, 223) | Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban? (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

4. (irod) ’〈pusztító természeti jelenség〉 teljes erejével érvényesül, tombol’ ❖ Felettem Jupiter’ haragja tsatázik: Alattam a’ mélység fel-nyílva szikrázik (1772 Bessenyei György¹ C1076, 75) | Jaj de most a’ tél csatázik, ’S véle a’ szél és a’ jég, Minden fagy most, minden fázik (1798 Csokonai Vitéz Mihály 7069063, 127) | mig fenn vihar csatáz, alant Nyögdécsel a rémült galamb (1850 Arany János CD01) | Laci úgy állt ott, mint ama hegy, mely körül az elemek csatáznak (1926 Babits Mihály C0698, 81).

5. (nyj) ’〈tyúk〉 kotkodácsol’ ❖ csatáz: 1. kotkodácsol (tyúk) (1906 Horváth Endre C6345, 39) | csatázik (tyúk) ’riadtan, dühösen kotkodácsol’ (pl. a csirkéit féltő kotlós) (1957 Magyar Nyelvőr C6009, 235).

ÖU: meg~, össze~.

Vö. CzF. csatáz; ÉrtSz. csatáz; TESz. csata; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csatázik tárgyatlan ige 14a1
csatáz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1.
fegyveres harcban, csatában küzd, harcol
Jesushoz folyamodgyunk tehát, és ha ö oldala mellé helyheztet bennünket, haſzontalan tsatáz ellenünk akár melly álnok, és hatalmas ellenség
(1773 Vajda Sámuel)
Távcsövek segedelmével láthatni a Szamárdi alatt harczolókat, kik között nemzetőreink is csatáznak
(1848 Kossuth Hírlapja)
Zrínyi Miklós robban ki 1200 szablyával, hogy az Almás két partján heverésző pogányokat megszabdalja, személyesen vezet és csatáz
(1898 Széchy Károly)
nagy ragyogással ragyogott e világban Magyarország neve, mert ez a nagy darab föld, amit a csodálatos ábra ábrázolt, s ezért Döme bácsi hajdan puskával csatázott az ellenségek ellen
(1926 Babits Mihály)
A flamand városok a 14. század elejétől állandóan csatáztak a franciákkal, mert ki akarták vonni magukat a francia fennhatóság alól
(1997 Sághy Marianne)
1a. (ritk)
〈rendfenntartó alakulat a vele szembenálló tüntető csoporttal〉 ismételten összecsap
A rendőrök naponkint csatáznak a tüntetőkkel
(1905 Ady Endre)
1b. (ritk)
〈két szembenálló fél〉 párviadalt vív
a’ hős […] egyre csatázván A’ dárdás Bugarót agyon ütve leverte lováról
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
1c.
〈ember, ill. állat〉 véres küzdelmet folytat, verekszik, ill. marakodik
nagy Medve egyenesen a’ Királyra jött, a’ kivel-is  sokáig tsatázott
(1792 Gvadányi József ford.Voltaire)
[a kutyák] már többször csatáztak oroszlánokkal
(1867 Lidérc naptár)
[az asszonyok] mint a nőstény oroszlánok védték férjüket. Elszántan vetették magukat a csatázó felek közé. Ütniök nem volt szabad, az ütéseket fogták fel
(1936 Illyés Gyula)
1d. csatázik vkire, vmire (rég)
〈emberre, állatra〉 fegyverrel ront, támad
[Viddin] egyebekre csatázván Nyillal ölé Ricseket, ’s rohanó magas Illit elejté, Somnyelü kopjával leszegezvén karja’ hatalmát
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Hunyad’ ősze világrontó császárra csatázván Hármasan a’ gyászos Várnáért állta boszúját
(1827 Vörösmarty Mihály)
vadra csatázva, s népekre vadászva, Zendűl az öreg kürt zúgó riadása
(1845 Arany János)
2. (ritk)
〈két egymással szembenálló csapat v. személy〉 játékos csatát vív
elkezdtek hógolyóval csatázni. Legények, lányok hangos viháncban estek egymásnak
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
Ha Raer nyer, akkor a nyolc közé kerülésért Agassival csatázhat, és a hazaiak napok óta készülnek erre a rangadóra
(1995 Magyar Hírlap)
Fizikailag kiválóan felkészített játékosok csatáznak egymással
(2000 Magyar Hírlap)
3.
〈ellentétes érdek, törekvés, szellemi irányzat stb. (képviselője) ismételten összecsap, ill. vmely cél érdekében, vminek az eléréséért elszánt, kitartó (szóbeli) küzdelmet folytat
mai fájdalmunk ’s illy bánat-okozta ralmunk Sznne tsatázni velünk, ’s nyílna tavaſzra telünk
(1784–1787 Édes Gergely)
az érzékenység [= érzelem] szokott az értelem világával csatázni
(1802–1804 Bessenyei György¹)
mogorva törvények nem fojtják el ama zajt, mozgást, forrást és pezsgést, melly a közélet’ terén, hol erők küzdenek, vélemények csatáznak, mindig fog mutatkozni
(1843 Kemény Zsigmond)
[Nietzsche] az első értekezésben Strausz Dávid filiszter-filozófiája ellen támad, azután a múltimádás, a történeti fölfogás ellen csatáz, majd Schopenhauer pesszimizmusát cáfolja meg
(1906 Juhász Gyula¹)
A két fél heves feliratokban csatázott egymással, úgyhogy az országgyűlés december haváig elhúzódott
(1929 Szekfű Gyula)
A szolidaritás elve és a versenyszemlélet régóta csatázik egymással
(1996 Figyelő)
Magyarországon is több neves cég […] „csatázik” az építők, építtetők kegyeiért
(1998 Magyar Hírlap)
3a. (rég)
hevesen, (indulatosan,) es. játékosan veszekszik, perlekedik
ha pedig [a kedves olvasó] ok nélkül tsatáz, siket leszek
(1772 Bessenyei György¹)
a’ gubás ember nehezen ſzenvedte, Hogy nappal alugyak, azt meg-ſe engedte. Mellyért a’ paraſzttal felettébb tsatázom, Még  tsattana fel, hogy t’ gorombázom
(1794 Farkas András)
Feleségemmel mindég csatáznak arról, mellyik hal meg elébb
(1815 Kazinczy Ferenc)
elmondom, ki volt az apád, ki volt az anyád, öregapád, öreganyád! Csatázik az asszony
(1858 Vas Gereben)
3b. (irod)
〈több, egymással ellentétes érzelem, vágy〉 viaskodik, hogy vmelyik úrrá legyen, felülkerekedjék a másikon
Eszmélet nélkűl ott függ tündéri varázsán Dalma, szivében öröm, bú, kin özönje csatáz
(1839 Petőfi Sándor)
Döme öreg szívében bolond öreg érzések csatáztak
(1926 Babits Mihály)
Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban?
(1996 Katolikus Biblia ford.)
4. (irod)
〈pusztító természeti jelenség〉 teljes erejével érvényesül, tombol
Felettem Jupiter’ haragja tsatázik: Alattam a’ mélység fel-nyílva szikrázik
(1772 Bessenyei György¹)
Jaj de most a’ tél csatázik, ’S véle a’ szél és a’ jég, Minden fagy most, minden fázik
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
mig fenn vihar csatáz, alant Nyögdécsel a rémült galamb
(1850 Arany János)
Laci úgy állt ott, mint ama hegy, mely körül az elemek csatáznak
(1926 Babits Mihály)
5. (nyj)
〈tyúk〉 kotkodácsol
csatáz: 1. kotkodácsol (tyúk)
(1906 Horváth Endre)
csatázik (tyúk) ’riadtan, dühösen kotkodácsol’ (pl.például a csirkéit féltő kotlós)
(1957 Magyar Nyelvőr)
ÖU: megcsatázik, összecsatázik
Vö. CzF. csatáz; ÉrtSz. csatáz; TESz. csata; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások