csattint ige 4a3

ts ’úgy üt össze v. meg, ill. úgy használ, működtet vmit, hogy csattanó hang keletkezik’ ❖ elég erőt érez karjaiban, három lépésnyire egy emberre csattintani pisztolyát (1837 Jósika Miklós C2373, 153) | [Tersánszky Józsi Jenő] keményen megkérdezte Adytól, hogy kihez is legyen szerencséje. Ady kelletlenül válaszolt s mikor az iú elment, azzal fordult felénk, hüvelykujja körmével fogát csattintva: ennyi tehetsége nincsen (1923 Fenyő Miksa CD10) | – Gazsi, ízlik? – fordult Bálint teli szájjal Gazsihoz […]. – Kitűnő! – csattintotta az asztalra Gazsi a kését (1943 Füsi József 9160001, 81) | néhány tiszt […] a herceg kitüntető bemutatása elől lép hátra. De a többi bokát csattint (1952 Illyés Gyula 2051004, 9).

a. tn (tárgyragos határozóval is) ’csattanó hangot kelt (vmivel) vki, ill. ilyen hangot keltve cselekszik, tesz vmely dolgot vki’ ❖ tsattint a’ korbáttsal (1793 Bethlen Imre ford.–Ayrenhoff C1110, 136) | (magában nyelvével csattintva) Pedig teremtucscse máris a szájamban az ize! (1877 Lukácsy Sándor C2945, 44) | vörös katona szalutál […] nagyot csattintva sarkaival (1883 Kacziány Géza C2472, 22) | hirtelen csattintva a két tenyerével, mint akinek tetszik Markaláb beszéde (1929 Krúdy Gyula CD54) | Elővesz egy csattantót, amilyet a tornatanárok használnak, csattint (1970 Örkény István 9500038, 394) | A kocsis odaszól a karikás ostoros kísérőnek, hogy csattintson, indulunk (1995 Magyar Hírlap CD09).

b. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈ujjaival〉 csettint’ ❖ két ujja közt fennyen nagyot csattintva, A József-városig most meg sem állt (1872 Arany László CD01) | [az úr] kegyesen csattint az újjaival. A két lomha nagy kutya nehézkesen indul arra, azután elnyulik a simogató kéz alatt (1899 Szabóné Nogáll Janka 8417001, 22) | Ujjával csattint (1941 Áprily Lajos ford.–Ibsen 9008100, 13).

c. ts (ritk) ’〈ütést〉 úgy ad, hogy az csattanó hangot kelt’ ❖ kedve is lett volna mindjárt most egy pofont csattintani a Kätchen pirospozsgás ábrázatára (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04).

J: csattant.

ÖU: be~, el~.

Vö. ÉrtSz. csattant; ÉKsz. csattant

csattint ige 4a3
tárgyas
úgy üt össze v. meg, ill. úgy használ, működtet vmit, hogy csattanó hang keletkezik
elég erőt érez karjaiban, három lépésnyire egy emberre csattintani pisztolyát
(1837 Jósika Miklós)
[Tersánszky Józsi Jenő] keményen megkérdezte Adytól, hogy kihez is legyen szerencséje. Ady kelletlenül válaszolt s mikor az iú elment, azzal fordult felénk, hüvelykujja körmével fogát csattintva: ennyi tehetsége nincsen
(1923 Fenyő Miksa)
– Gazsi, ízlik? – fordult Bálint teli szájjal Gazsihoz […]. – Kitűnő! – csattintotta az asztalra Gazsi a kését
(1943 Füsi József)
néhány tiszt […] a herceg kitüntető bemutatása elől lép hátra. De a többi bokát csattint
(1952 Illyés Gyula)
a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
csattanó hangot kelt (vmivel) vki, ill. ilyen hangot keltve cselekszik, tesz vmely dolgot vki
tsattint a’ korbáttsal
(1793 Bethlen Imre ford.Ayrenhoff)
(magában nyelvével csattintva) Pedig teremtucscse máris a szájamban az ize!
(1877 Lukácsy Sándor)
vörös katona szalutál […] nagyot csattintva sarkaival
(1883 Kacziány Géza)
hirtelen csattintva a két tenyerével, mint akinek tetszik Markaláb beszéde
(1929 Krúdy Gyula)
Elővesz egy csattantót, amilyet a tornatanárok használnak, csattint
(1970 Örkény István)
A kocsis odaszól a karikás ostoros kísérőnek, hogy csattintson, indulunk
(1995 Magyar Hírlap)
b. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈ujjaival〉 csettint
két ujja közt fennyen nagyot csattintva, A József-városig most meg sem állt
(1872 Arany László)
[az úr] kegyesen csattint az újjaival. A két lomha nagy kutya nehézkesen indul arra, azután elnyulik a simogató kéz alatt
(1899 Szabóné Nogáll Janka)
Ujjával csattint
(1941 Áprily Lajos ford.Ibsen)
c. tárgyas (ritk)
〈ütést〉 úgy ad, hogy az csattanó hangot kelt
kedve is lett volna mindjárt most egy pofont csattintani a Kätchen pirospozsgás ábrázatára
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
ÖU: becsattint, elcsattint
Vö. ÉrtSz. csattant; ÉKsz. csattant

Beállítások