csavarint ige 4a3

1. ts ’hirtelen és könnyed mozdulattal fordít, csavar vmit vmerre’ ❖ Én nem vagyok szélvitorla, amit minden fuvallat más irányba csavarint (1862–1863 Jókai Mór C2256, 52) | [Az öregúr] néha-néha hátravetette magát székén, s rendes szokása szerint fejét féloldalt csavarintva, a száján át vett lélegzeteket (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | lábaira csavarintja a subája két szárnyát, fejét is belehúzza fülig (1898 Móra István C3208, 209).

1a. tn (tárgyragos határozóval) csavarint vmin ’hirtelen és könnyed mozdulattal fordít, csavar vmin’ ❖ Méltóságos uram, szólt egyet csavarintva izzadt üstökén Tarnaváry (1854 Jókai Mór C2244, 396) | egyet csavarint bajuszán nagy megelégedéssel (1872 Mikszáth Kálmán C3131, 91) | csavarintani akart az egyik srófon (1922 Barta Sándor 9034003, 18) | Két fél marék gazt a [learatott árpa] fejes vége felől keresztbe tettek és hármat csavarintottak rajta, majd meghúzták (2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor CD36).

2. ts ’〈hajlékony anyagot, dolgot〉 gyors, csavaró mozdulattal vmivé formál’ ❖ [haja] sötét gesztenyeszinű, szigorúan hátrafésülve s a tarkóján … kemény kis kontyba csavarintva (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 7) | a nyalka vitéz hajfürteit reggelenkint csigákba szokták csavarintani (1902 Jókai Mór CD18) | ég felé görbült Káromkodás […], mit szalagként csavarint az Ajkak lomha beszéde ringó karikákba (1923 Tass József CD10).

2a. ’〈hajlékony anyagból〉(egyetlen) gyors tekerő v. sodró mozdulattal létrehoz vmit’ ❖ Vágott valahol az útfélen egypár jó hosszú fűzfavesszőt, abból gúzst csavarintott (1879 Jókai Mór CD18) | Homlokára egy zseniális kérdőjelet csavarintott lenyírt hajból az ügyes komorna (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 29) | színes spént [= esztergaforgácsot] csavarintó eszterga (1979 Haraszti Miklós 9814003, 11).

3. ts ’gyors mozdulattal (többszörösen) ráteker, rácsavar vmire v. vmi köré vmit’ ❖ [az orsó] midőn egy-egy futást megtett, önmagára csavarintsa a megsodrott anyagot két hosszu rud által (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A huszárok jó mélyen belehelyezkednek a nyeregbe, a szárat hirtelen a csuklóra csavarintják, és a kengyelbe beletaposnak (1914 Krúdy Gyula C2843, 124) | Bencze Miska félrecsapta kalapját a fején, a gesztenyebarna fürtjeiből a mutatóujjára csavarintott egy tincset (1919 Kertész István CD10).

4. ts (kissé rég) ’〈szót, beszédet〉 ügyesen fordít, változtat vmire, ill. vonatkoztat vkire’ ❖ medvebőr-palást volt a jellemző viselet[ük a lovagoknak], az általuk leginkább mortifikált [= kínzott] svábok által elneveztettek „Bärenhäuterek”-nek; amiből a magyar népajk pernahajdert csavarintott (1877 Jókai Mór CD18) | hogy „műszakira” csavarintsam a beszédemet (1882 Tóth Béla¹ C4259, 85) | „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart” […] Péter az egész egyházhoz beszél, ezek [ti. a papok] a kevés számú borotváltakra csavarintják, mintha csupán ezeknek mondatott volna (1910 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211).

4a. tn (tárgyragos határozóval) csavarint vmin ’ügyesen változtat vmin’ ❖ a dolgok rendén egyet csavarintasz (1862–1863 Arany János C0639, 21) | nézeteimen csavarintok egyet (1906 Ambrus Zoltán C0592, 77) | A nő törvényes feleség lett ugyan, de a törvényen csavarintottak egyet; sem ő, sem a gyermekei nem kapták meg a férj rangját (1957 Ráth-Végh István 9556001, 94) | [Parti Nagy Lajos műve átdolgozásakor] nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a pompás nyelvi csinálmányokon ne csavarintson még egyet (1997 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: be~, előre~, fel~, ki~, le~, meg~, vissza~.

Sz: csavarintás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csavar; ÉKsz.

csavarint ige 4a3
1. tárgyas
hirtelen és könnyed mozdulattal fordít, csavar vmit vmerre
Én nem vagyok szélvitorla, amit minden fuvallat más irányba csavarint
(1862–1863 Jókai Mór)
[Az öregúr] néha-néha hátravetette magát székén, s rendes szokása szerint fejét féloldalt csavarintva, a száján át vett lélegzeteket
(1885 Mikszáth Kálmán)
lábaira csavarintja a subája két szárnyát, fejét is belehúzza fülig
(1898 Móra István)
1a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval) csavarint vmin
hirtelen és könnyed mozdulattal fordít, csavar vmin
Méltóságos uram, szólt egyet csavarintva izzadt üstökén Tarnaváry
(1854 Jókai Mór)
egyet csavarint bajuszán nagy megelégedéssel
(1872 Mikszáth Kálmán)
csavarintani akart az egyik srófon
(1922 Barta Sándor)
Két fél marék gazt a [learatott árpa] fejes vége felől keresztbe tettek és hármat csavarintottak rajta, majd meghúzták
(2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor)
2. tárgyas
〈hajlékony anyagot, dolgot〉 gyors, csavaró mozdulattal vmivé formál
[haja] sötét gesztenyeszinű, szigorúan hátrafésülve s a tarkóján … kemény kis kontyba csavarintva
(1895 Szabóné Nogáll Janka)
a nyalka vitéz hajfürteit reggelenkint csigákba szokták csavarintani
(1902 Jókai Mór)
ég felé görbült Káromkodás […], mit szalagként csavarint az Ajkak lomha beszéde ringó karikákba
(1923 Tass József)
2a.
〈hajlékony anyagból〉 (egyetlen) gyors tekerő v. sodró mozdulattal létrehoz vmit
Vágott valahol az útfélen egypár jó hosszú fűzfavesszőt, abból gúzst csavarintott
(1879 Jókai Mór)
Homlokára egy zseniális kérdőjelet csavarintott lenyírt hajból az ügyes komorna
(1895 Szabóné Nogáll Janka)
színes spént [= esztergaforgácsot] csavarintó eszterga
(1979 Haraszti Miklós)
3. tárgyas
gyors mozdulattal (többszörösen) ráteker, rácsavar vmire v. vmi köré vmit
[az orsó] midőn egy-egy futást megtett, önmagára csavarintsa a megsodrott anyagot két hosszu rud által
(1856 Vasárnapi Újság)
A huszárok jó mélyen belehelyezkednek a nyeregbe, a szárat hirtelen a csuklóra csavarintják, és a kengyelbe beletaposnak
(1914 Krúdy Gyula)
Bencze Miska félrecsapta kalapját a fején, a gesztenyebarna fürtjeiből a mutatóujjára csavarintott egy tincset
(1919 Kertész István)
4. tárgyas (kissé rég)
〈szót, beszédet〉 ügyesen fordít, változtat vmire, ill. vonatkoztat vkire
medvebőr-palást volt a jellemző viselet[ük a lovagoknak], az általuk leginkább mortifikált [= kínzott] svábok által elneveztettek „Bärenhäuterek”-nek; amiből a magyar népajk pernahajdert csavarintott
(1877 Jókai Mór)
hogy „műszakira” csavarintsam a beszédemet
(1882 Tóth Béla¹)
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart” […] Péter az egész egyházhoz beszél, ezek [ti. a papok] a kevés számú borotváltakra csavarintják, mintha csupán ezeknek mondatott volna
(1910 Czeglédy Sándor ford.Calvin)
4a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval) csavarint vmin
ügyesen változtat vmin
a dolgok rendén egyet csavarintasz
(1862–1863 Arany János)
nézeteimen csavarintok egyet
(1906 Ambrus Zoltán)
A nő törvényes feleség lett ugyan, de a törvényen csavarintottak egyet; sem ő, sem a gyermekei nem kapták meg a férj rangját
(1957 Ráth-Végh István)
[Parti Nagy Lajos műve átdolgozásakor] nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a pompás nyelvi csinálmányokon ne csavarintson még egyet
(1997 Magyar Hírlap)
ÖU: becsavarint, előrecsavarint, felcsavarint, kicsavarint, lecsavarint, megcsavarint, visszacsavarint
Sz: csavarintás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csavar; ÉKsz.

Beállítások