cseremisz mn és fn 

I. mn 14B1

1. ’főként a Volga nagy kanyarja táján élő, a finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágához tartozó 〈nép(csoport)〉’ ❖ 5. Voták nép. 6. Tsermiſs. 7. Tsuvaſs (1783 Molnár János C0291, 16) | Cseremisz nép, mely magát mari-nak vagyis embereknek nevezi, a közép Volga mentén, a kazáni vagyis a vjatkai kormányzóságokban, a votjákok és csuvaszok szomszédságában lakik, egyes telepeik vannak Szimbirszkben és Nizsnij-Novgorodban is (1893 PallasLex. CD02) | Cseremisz testvérnépünk dallamvilága is sokban hasonlít a miénkhez (1977 László Gyula¹ 9384002, 239) | a cseremisznek tartott merja közösség (1991 Domokos Péter CD30).

1a. ’ilyen származású, e néphez tartozó 〈személy〉’ ❖ cseremisz törzsfőnök (1916 Kabos Ede CD10) | egy igen tehetséges cseremisz költőről (1930 Illyés Gyula CD10) | Vjatka vidéki cseremisz asszonyok (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. ’e nép által létrehozott, rá jellemző, általa haszn.’ ❖ Bábok, nevezetesen szamojéd és cseremisz, férfi és nőalakok (1868 Toldy Ferenc 8481020, 381) | vogul és cseremisz tárgyakról egy kis, de nagyon becses gyüjtemény (1894 PallasLex. CD02) | Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében (1935 Kodály Zoltán CD30) | ősmári (cseremisz) temető (1998 Mesterházy Károly CD58).

3. (Nyelvt is) ’e nép által beszélt, az uráli alapnyelvű finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágába tartozó 〈nyelv(járás)〉, ill. e nyelvhez tartozó, abból származó v. arra jellemző 〈elem, sajátosság〉’ ❖ [Reguly Antal megtanulta] a’ cseremisz, csuvasz és egyéb dialectusokat (1844 Pesti Hírlap CD61) | a magyar nyelv összehasonlittatik, a csuvasz és cseremisz nyelvekkel (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a hová kérdésre felelő cseremisz adverbiumok [= határozószók] -an, -än végzete (1895 Simonyi Zsigmond 8407012, 642) | a cseremisz nyelvjárások közül csak a hegyi cseremisz volt annyira amennyire ismert (1980 Lakó György CD30).

3a. ’ilyen nyelvű, ill. e nyelvet, annak elemeit leíró v. annak sajátosságait bemutató 〈szöveg, mű〉’ ❖ cseremísz szöveg-gyűjteményt (1909 Laczkó Géza CD10) | cseremisz nyelvtan-vázlat (1937 Zsirai Miklós C4981, 512) | Budenz Cseremisz tanulmányainak nagyobb részét az erdei-cseremisz nyelvtan teszi (1980 Lakó György CD27).

3b. (-ül raggal, hsz-szerűen) ’e nyelven’ ❖ a kő osztjákul köγ, vogulul küw, zürjénül ki, votjákul ke, cseremiszül kü, mordvinul kev, finnül kivi (1997 Magyarország földje CD05).

4. ’jellemzően e nép által lakott 〈terület〉’ ❖ Mari a szovjetoroszországi autonóm cseremisz terület neve (1935 RévaiNagyLex. C5717, 587) | egy cseremisz (mari) földről előkerült tarsolylemezt (1998 Mesterházy Károly CD58).

5. ’e nép által szervezett 〈állam〉’ ❖ Csuvas-tanácsállam. Az orosz tanácsköztársaságban, részben csuvasoktól lakott, 1919. autonómmá tett terület a Közép-Volga mellett, a cseremisz és tatár köztársaságok közt (1927 RévaiNagyLex. C5716, 117).

II. fn 4B

1. (hat ne-vel, tbsz-ban) ’főként a Volga nagy kanyarja táján élő, a finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágához tartozó nép(csoport)’ ❖ A’ Tseremiſzeknél már öt, hat Eſztends Korokba’ meg-házasítják Fíjaikat, a’ Szlék (1794 Pajor Gáspár ford. 7491004, 237) | az én szó a rokon nyelvek tanusága szerint eredetileg m-mel kezdődött (ma is igy mondják a cseremiszek: mén, a finnek: minä stb) (1895 PallasLex. CD02) | A cseremiszek saját népi neve mari (1937 Zsirai Miklós C4981, 237) | az erdei cseremiszek a halottak emlékére hársbotot vágtak és azzal úgy bántak, mint egy élő személlyel (1994 Bartha Dénes² CD52).

1a. ’e néphez tartozó személy, kül. férfi’ ❖ Bejön egypár új akadémista, E díszes tisztet olyaknak osztják, Akik tudják, hogy: hogy él az osztyák És a cseremisz mit szokott enni… (1900 Ady Endre CD01) | a vjatkai kormányzóság cseremiszeit (1909 Laczkó Géza CD10) | egy Helsinkiben katonáskodó kozmodamjanszki csermisz (1937 Zsirai Miklós C4981, 512).

2. (hat ne-vel) (Nyelvt) ’e nép által beszélt nyelv(változat)’ ❖ [Reguly Antal] a szirjent [= zürjént], mordvint, cseremiszt és csuvast tanulta (1868 Toldy Ferenc 8481019, 297) | három nyelvjárása van a cseremisznek (1909 Laczkó Géza CD10) | [Biró Gyurka] beszélte a magyarokkal rokon népek nyelveit, a vogult, az osztjákot, a cseremiszt (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 70) | [Budenz József] rámutat, hogy az ideig a cseremisz nyelvjárások közül csak a hegyi cseremisz volt annyira amennyire ismert, a tőle lényegesen különböző erdei nyelvjárás megismeréséhez azonban nem állt nyelvi anyag a kutatók rendelkezésére (1980 Lakó György CD30).

J: mari.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

cseremisz melléknév és főnév
I. melléknév 14B1
1.
főként a Volga nagy kanyarja táján élő, a finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágához tartozó 〈nép(csoport)
5. Voták nép. 6. Tsermiſs. 7. Tsuvaſs
(1783 Molnár János)
Cseremisz nép, mely magát mari-nak vagyis embereknek nevezi, a közép Volga mentén, a kazáni vagyis a vjatkai kormányzóságokban, a votjákok és csuvaszok szomszédságában lakik, egyes telepeik vannak Szimbirszkben és Nizsnij-Novgorodban is
(1893 PallasLex.)
Cseremisz testvérnépünk dallamvilága is sokban hasonlít a miénkhez
(1977 László Gyula¹)
a cseremisznek tartott merja közösség
(1991 Domokos Péter)
1a.
ilyen származású, e néphez tartozó 〈személy〉
cseremisz törzsfőnök
(1916 Kabos Ede)
egy igen tehetséges cseremisz költőről
(1930 Illyés Gyula)
Vjatka vidéki cseremisz asszonyok
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2.
e nép által létrehozott, rá jellemző, általa haszn.
Bábok, nevezetesen szamojéd és cseremisz, férfi és nőalakok
(1868 Toldy Ferenc)
vogul és cseremisz tárgyakról egy kis, de nagyon becses gyüjtemény
(1894 PallasLex.)
Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében
(1935 Kodály Zoltán)
ősmári (cseremisz) temető
(1998 Mesterházy Károly)
3. (Nyelvt is)
e nép által beszélt, az uráli alapnyelvű finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágába tartozó 〈nyelv(járás), ill. e nyelvhez tartozó, abból származó v. arra jellemző 〈elem, sajátosság〉
[Reguly Antal megtanulta] a’ cseremisz, csuvasz és egyéb dialectusokat
(1844 Pesti Hírlap)
a magyar nyelv összehasonlittatik, a csuvasz és cseremisz nyelvekkel
(1858 Vasárnapi Újság)
a hová kérdésre felelő cseremisz adverbiumok [= határozószók] -an, -än végzete
(1895 Simonyi Zsigmond)
a cseremisz nyelvjárások közül csak a hegyi cseremisz volt annyira amennyire ismert
(1980 Lakó György)
3a.
ilyen nyelvű, ill. e nyelvet, annak elemeit leíró v. annak sajátosságait bemutató 〈szöveg, mű〉
cseremísz szöveg-gyűjteményt
(1909 Laczkó Géza)
cseremisz nyelvtan-vázlat
(1937 Zsirai Miklós)
Budenz Cseremisz tanulmányainak nagyobb részét az erdei-cseremisz nyelvtan teszi
(1980 Lakó György)
3b. (-ül raggal, hsz-szerűen)
e nyelven
a kő osztjákul köγ, vogulul küw, zürjénül ki, votjákul ke, cseremiszül kü, mordvinul kev, finnül kivi
(1997 Magyarország földje)
4.
jellemzően e nép által lakott 〈terület〉
Mari a szovjetoroszországi autonóm cseremisz terület neve
(1935 RévaiNagyLex.)
egy cseremisz (mari) földről előkerült tarsolylemezt
(1998 Mesterházy Károly)
5.
e nép által szervezett 〈állam〉
Csuvas-tanácsállam. Az orosz tanácsköztársaságban, részben csuvasoktól lakott, 1919. autonómmá tett terület a Közép-Volga mellett, a cseremisz és tatár köztársaságok közt
(1927 RévaiNagyLex.)
II. főnév 4B
1. (hat ne-vel, tbsz-ban)
főként a Volga nagy kanyarja táján élő, a finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágához tartozó nép(csoport)
A’ Tseremiſzeknél már öt, hat Eſztends Korokba’ meg-házasítják Fíjaikat, a’ Szlék
(1794 Pajor Gáspár ford.)
az én szó a rokon nyelvek tanusága szerint eredetileg m-mel kezdődött (ma is igy mondják a cseremiszek: mén, a finnek: minä stbs a többi)
(1895 PallasLex.)
A cseremiszek saját népi neve mari
(1937 Zsirai Miklós)
az erdei cseremiszek a halottak emlékére hársbotot vágtak és azzal úgy bántak, mint egy élő személlyel
(1994 Bartha Dénes²)
1a.
e néphez tartozó személy, kül. férfi
Bejön egypár új akadémista, E díszes tisztet olyaknak osztják, Akik tudják, hogy: hogy él az osztyák És a cseremisz mit szokott enni…
(1900 Ady Endre)
a vjatkai kormányzóság cseremiszeit
(1909 Laczkó Géza)
egy Helsinkiben katonáskodó kozmodamjanszki csermisz
(1937 Zsirai Miklós)
2. (hat ne-vel) (Nyelvt)
e nép által beszélt nyelv(változat)
[Reguly Antal] a szirjent [= zürjént], mordvint, cseremiszt és csuvast tanulta
(1868 Toldy Ferenc)
három nyelvjárása van a cseremisznek
(1909 Laczkó Géza)
[Biró Gyurka] beszélte a magyarokkal rokon népek nyelveit, a vogult, az osztjákot, a cseremiszt
(1925 Kosztolányi Dezső)
[Budenz József] rámutat, hogy az ideig a cseremisz nyelvjárások közül csak a hegyi cseremisz volt annyira amennyire ismert, a tőle lényegesen különböző erdei nyelvjárás megismeréséhez azonban nem állt nyelvi anyag a kutatók rendelkezésére
(1980 Lakó György)
J: mari
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások