csillámos mn 15A

1. (Ásv) ’csillámot tartalmazó 〈kőzet〉’ ❖ A Mezőség […] kőzete a csillámos homokkő, melynek táblás rétegei a középső részekben csak kisebb mértékben fordúlnak elő (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a] „Bányászok erdeje” nevű helyen a csillámos agyagpala fölött néhol 6-8 m vastagságot is elérő, elágazó vasérctelér terpeszkedik (2000 Természet Világa CD50).

2. (rég) ’a rávetődő fénytől csillogó, ragyogó (felületű) 〈tárgy, dolog〉’ ❖ Tsillámos: coruscus, micans (1809 Simai Kristóf C3747, 177) | egyedűl lön Hajna Etével. Messze terűl a’ sík tájék szemeiknek előtte, Bodrog alattok megy, csillámos habjait űzvén (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 211) | fehér huszár köpenye, egy mindig csillámosan tartott […] karddal – a pitvarban függött (1853 Jósika Miklós C2361, 140) | csillámos szőke hajával (1955 Palotai Boris 9511001, 110).

3. (rég) ’csillogó (díszekben gazdag), pompás 〈tárgy, épület〉’ ❖ Az ékszerárus elérkezett csillámos portékáival (1851 Remény C1523, 63) | A diszsátor alatt puha szőnyeg tarka redőkben, Csillámos kerevet (1860 Garay Alajos C1805, 68) | csillámos palotát alakítnak a vakbuta sárból (1879 Szabó Dávid C3764, 163) | magassarkú lakkcipőt vásárol neki, hosszú, térden felül érő selyemharisnyát, csillámos tüllszoknyát (1926 Kosztolányi Dezső CD10).

4. (rég)(külsőségei miatt) tetszetős, vonzó 〈dolog〉’ ❖ a székely ispánság egy csillámos czímmé vált (1871 Jakab Elek 8202005, 29) | [Magyarországnak] csillámos, de bizony nem irigyelhető állása (1871 Kossuth Lajos CD32).

5. (rég) ’elkápráztató, bámulatba ejtő 〈gondolkodásmód〉’ ❖ E czélszerütlenség ma már nem conjectura [= feltevés, sejtés], melyet a csillámos dialectika kétségbe vonhat, hanem tapasztalati tény (1870 Kossuth Lajos CD32) | valami különös naiv és élénk komolyság ez [Karinthy Frigyes verseiben], melyen mindvégig átlüktet a logika csillámos zenéje (1930 Babits Mihály CD10).

Vö. CzF.

csillámos melléknév 15A
1. (Ásv)
csillámot tartalmazó 〈kőzet〉
A Mezőség […] kőzete a csillámos homokkő, melynek táblás rétegei a középső részekben csak kisebb mértékben fordúlnak elő
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[a] „Bányászok erdeje” nevű helyen a csillámos agyagpala fölött néhol 6-8 mméter vastagságot is elérő, elágazó vasérctelér terpeszkedik
(2000 Természet Világa)
2. (rég)
a rávetődő fénytől csillogó, ragyogó (felületű) 〈tárgy, dolog〉
Tsillámos: coruscus, micans
(1809 Simai Kristóf)
egyedűl lön Hajna Etével. Messze terűl a’ sík tájék szemeiknek előtte, Bodrog alattok megy, csillámos habjait űzvén
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
fehér huszár köpenye, egy mindig csillámosan tartott […] karddal – a pitvarban függött
(1853 Jósika Miklós)
csillámos szőke hajával
(1955 Palotai Boris)
3. (rég)
csillogó (díszekben gazdag), pompás 〈tárgy, épület〉
Az ékszerárus elérkezett csillámos portékáival
(1851 Remény)
A diszsátor alatt puha szőnyeg tarka redőkben, Csillámos kerevet
(1860 Garay Alajos)
csillámos palotát alakítnak a vakbuta sárból
(1879 Szabó Dávid)
magassarkú lakkcipőt vásárol neki, hosszú, térden felül érő selyemharisnyát, csillámos tüllszoknyát
(1926 Kosztolányi Dezső)
4. (rég)
(külsőségei miatt) tetszetős, vonzó 〈dolog〉
a székely ispánság egy csillámos czímmé vált
(1871 Jakab Elek)
[Magyarországnak] csillámos, de bizony nem irigyelhető állása
(1871 Kossuth Lajos)
5. (rég)
elkápráztató, bámulatba ejtő 〈gondolkodásmód〉
E czélszerütlenség ma már nem conjectura [= feltevés, sejtés], melyet a csillámos dialectika kétségbe vonhat, hanem tapasztalati tény
(1870 Kossuth Lajos)
valami különös naiv és élénk komolyság ez [Karinthy Frigyes verseiben], melyen mindvégig átlüktet a logika csillámos zenéje
(1930 Babits Mihály)
Vö. CzF.

Beállítások