csillogó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → csillog.

II. mn 17A

1. (túlzó is) ’fel-felcsillanva visszaverődő 〈fény, sugárzás〉, ill. a fényt erősen, élesen visszaverő 〈tárgy, dolog〉’ ❖ Legcsillogóbb a hajnal csillaga (1839 Eötvös József CD01) | a nap kisüt a tengeren s minden kis hullámát nyugtalan csillogó fénynyel hinti be (1899 e. Péterfy Jenő 8363002, 330) | Szabályos orra volt, magas, fehér homloka, csillogóan fekete, hullámos haja (1952 Németh Andor ford.–Dreiser 9480004, 27) | [A stroncium] titánvegyületének kristályai a gyémántnál csillogóbbak (1987 Tények könyve CD37) | az új öltözőkben csillogó tisztaság (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’díszes külsejével feltűnő, pompás 〈tárgy, dolog, személy〉, ill. külsőségekben gazdag, fényűző 〈esemény〉’ ❖ Szálljon le székiről a föld legdúzsb királya, S az árva Cleliát jobbjával bár kínálja, S csak hogy bérűl vele oszszam meg szívemet, Ültessen csillogó székébe engemet (1790 Dayka Gábor ford. 7075012, 76) | Ez a’ Várad gyönyörű hely, […] Báró Patatich Ádám Püspök […] tevé csillogóvá (1794 Kazinczy Ferenc C2555, 345) | örömest felcserélné a város zajos pompájával, csillogó estélyeivel, aranyszerszámos fogataival a csendes falu tiszta levegőjét (1857 Vasárnapi Újság CD56) | A kastélyban csillogó tábornokok és kopott hadnagyok, tekintélyes miniszterek s keszeg irnokok, előkelő dámák és tábori széplányok zsibonganak (1931 Sárközi György 9587012, 345) | Nem kellene csillogó ünnepségeket rendezni, amikor az ország lakosságának egy jelentős része nélkülöz (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’erős érzést, kül. örömöt, boldogságot tükröző 〈szem, arc(kifejezés)〉’ ❖ „’S nem hallottátok-e testőröm által, kit előtökbe küldék, hogy a’ foglyok’ szabadon bocsátását parancsolám?” – monda Dózsa, csillogó szemeit körüljártatva a’ tömegen (1847 Eötvös József 8126013, 159) | boldog, csillogó, szerelmes tekintetük (1923 Karinthy Frigyes 9309006, 134) | A hat szem még csillogóbban nézte Eszter arcát (1956 Németh László² 9485044, 452) | napjában csak kétszer hallgathattuk [a rabbi] mélyértelmű tanításait, reggel és este nézhettük csillogó arcát (1989 Patai Raphael 2039009, 25).

3. ’erőteljes, tiszta csengésű (magas) 〈hang〉, ill. ilyen hangzású 〈ének, rím stb.〉’ ❖ Aki látja őket [ti. a spanyol nőket] az életben, a villogó szemüket, a csillogó hangjukat, a mozdulataik fürgeségét, azt hiszi, hogy mindez örökösen forrongó nyugtalanságukból fakad (1918 Szini Gyula ford.–Louÿs CD10) | Egy regénykönyvből olvasta ezt lelkesen és csillogó hangon az öreg suszterbácsi a Párizsi utcában (1930 Krúdy Gyula CD54) | fakóbb és primitívebb asszonáncok bizonyos esetekben adekvátabbak, tehát tökéletesebbek lehetnek nagy, csillogó, kimunkált rímeknél (1955 Kardos László 9305001, 298) | Thoms Moser az igazán érces, csillogó tenorral, Debora Voigt a szabad szárnyalással és a tisztább szövegű, bensőségesebben árnyalt énekkel marad adós (1998 Magyar Hírlap CD09).

4. ’színes fordulatokban gazdag, káprázatos 〈szöveg, zene v. előadásmód〉’ ❖ Csillogó prózád: ügyes, rövid szófüzet (1837 Tóth Péter 8491004, 380) | csillogó a darab [ti. Berczik Árpádé] nyelvezete, de így nem beszéltek soha, s írni sem írtak egy idő óta (1897 Ady Endre CD0801) | [Juhász Aladár] Maximovics Szilárdné úrhölgygyel Liszt „Les Preludes” czimű művét 2 zongorán csillogó technikával és művészi átérzéssel adta elő (1911 Zenelap 2117002, 13) | Dumas fils […] ismét megjelent előttünk, hogy [A bagdadi hercegnőben] csillogó dialógokba öltöztetett hamis érveléseivel, hideg okoskodásával elhitesse velünk felvetett tézise helyességét (1914 Ambrus Zoltán C0604, 102) | [A naturalizmus] a színpadon a klasszicizmus álpátoszos szavaló stílusával szemben a természetes beszédet, az apró gesztusokat, az élethű arcjátékot […] hangsúlyozta, s a csillogó egyéni alakításoknál fontosabbnak tartotta az összjátékot (1965 Osváth Béla CD53) | [Hevesi András] a Lipótvárosról írt csillogó esszét (1974 Vas István 2025001, 517).

5. ’rendkívüli, bámulatra méltó 〈értelem, ész〉, ill. ilyen észre valló 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Szóltál s csillogó elméddel Balga szivem leigáztad (1889 Bartók Lajos C0865, 54) | csillogó tehetségű vezérének (1900 Budapesti Hírlap júl. 15. C0055, 1) | A csillogó elmésség […] az eredetiség látszata alatt többnyire köznapiságot takar (1910 Schöpflin Aladár CD10) | [Mikszáth Kálmán A jó palócok című kötetének] bája, csillogó humora, pompás sok megfigyelése nemcsak szerzője nevének hírét alapozta meg, hanem a palócoknak is egyszerre népszerűséget szerzett (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | a tétel csillogó kifejtése (1923 Kosztolányi Dezső 9359446, 120) | csillogóan tiszta stílusa (1932 Brachfeld Olivér CD10) | Csillogó, valóban bölcs gondolatok (1938 Szalatnai Rezső 9636002, 21) | Réz Pál csillogó leleményű fordítása (1992 Almási Miklós 2027038, 42).

6. ’〈értékben, ill. eredményben〉 magasan kiemelkedő, nagyszerű’ ❖ háladatlannak tartják a’ zajtalan ’s kevés csillogó eredményekkel biztató munkát (1858 Mocsáry Lajos 8314001, 203) | [Francesco Sforza] minden csillogó hadi sikerei dacára sem igen nyerte volna el a legfőbb hatalmat, ha egyuttal nőül nem veszi az utolsó Visconti-nak a természetes leányát (1893 PallasLex. CD02) | mikor [1849 tavaszán] hat nagy váratlan és csillogó győzelmünk bekövetkezett (1935 Hegedüs Lóránt 9234003, 120) | minden csillogó siker ellenére a költő felett összecsapnak a válság hullámai (1938 Passuth László CD10).

7. ’sikerekben, elismerésekben gazdag 〈élet(pálya)〉’ ❖ vajon nem várnak-e téged is veszélyek, tisztelt barátom, nagyságos polgármester úr, ha a csillogóbb pályát, a képviselőséget választod? (1897 Mikszáth Kálmán 8312012, 161) | a magyar fiúk megtanulják a keserű leckét: a hadseregnél nem vár rájuk csillogó karrier (1912 Adorján Andor CD10) | A befektetők nem a riasztó napi valóságot vásárolták meg, hanem a csillogó jövőt (1998 Figyelő CD2601).

III. fn 1A (nyj)

’ráeső fényben ragyogó dísz’ ❖ A pruckát [= pruszlikot] zsinórokkal és csillogókkal ékesítik (1941 Hajós Elemér CD52).

Sz: csillogós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csillogó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévcsillog.
II. melléknév 17A
1. (túlzó is)
fel-felcsillanva visszaverődő 〈fény, sugárzás〉, ill. a fényt erősen, élesen visszaverő 〈tárgy, dolog〉
Legcsillogóbb a hajnal csillaga
(1839 Eötvös József)
a nap kisüt a tengeren s minden kis hullámát nyugtalan csillogó fénynyel hinti be
(1899 e. Péterfy Jenő)
Szabályos orra volt, magas, fehér homloka, csillogóan fekete, hullámos haja
(1952 Németh Andor ford.Dreiser)
[A stroncium] titánvegyületének kristályai a gyémántnál csillogóbbak
(1987 Tények könyve)
az új öltözőkben csillogó tisztaság
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
díszes külsejével feltűnő, pompás 〈tárgy, dolog, személy〉, ill. külsőségekben gazdag, fényűző 〈esemény〉
Szálljon le székiről a föld legdúzsb királya, S az árva Cleliát jobbjával bár kínálja, S csak hogy bérűl vele oszszam meg szívemet, Ültessen csillogó székébe engemet
(1790 Dayka Gábor ford.)
Ez a’ Várad gyönyörű hely, […] Báró Patatich Ádám Püspök […] tevé csillogóvá
(1794 Kazinczy Ferenc)
örömest felcserélné a város zajos pompájával, csillogó estélyeivel, aranyszerszámos fogataival a csendes falu tiszta levegőjét
(1857 Vasárnapi Újság)
A kastélyban csillogó tábornokok és kopott hadnagyok, tekintélyes miniszterek s keszeg irnokok, előkelő dámák és tábori széplányok zsibonganak
(1931 Sárközi György)
Nem kellene csillogó ünnepségeket rendezni, amikor az ország lakosságának egy jelentős része nélkülöz
(1998 Magyar Hírlap)
2.
erős érzést, kül. örömöt, boldogságot tükröző 〈szem, arc(kifejezés)
„’S nem hallottátok-e testőröm által, kit előtökbe küldék, hogy a’ foglyok’ szabadon bocsátását parancsolám?” – monda Dózsa, csillogó szemeit körüljártatva a’ tömegen
(1847 Eötvös József)
boldog, csillogó, szerelmes tekintetük
(1923 Karinthy Frigyes)
A hat szem még csillogóbban nézte Eszter arcát
(1956 Németh László²)
napjában csak kétszer hallgathattuk [a rabbi] mélyértelmű tanításait, reggel és este nézhettük csillogó arcát
(1989 Patai Raphael)
3.
erőteljes, tiszta csengésű (magas) 〈hang〉, ill. ilyen hangzású 〈ének, rím stb.〉
Aki látja őket [ti. a spanyol nőket] az életben, a villogó szemüket, a csillogó hangjukat, a mozdulataik fürgeségét, azt hiszi, hogy mindez örökösen forrongó nyugtalanságukból fakad
(1918 Szini Gyula ford.Louÿs)
Egy regénykönyvből olvasta ezt lelkesen és csillogó hangon az öreg suszterbácsi a Párizsi utcában
(1930 Krúdy Gyula)
fakóbb és primitívebb asszonáncok bizonyos esetekben adekvátabbak, tehát tökéletesebbek lehetnek nagy, csillogó, kimunkált rímeknél
(1955 Kardos László)
Thoms Moser az igazán érces, csillogó tenorral, Debora Voigt a szabad szárnyalással és a tisztább szövegű, bensőségesebben árnyalt énekkel marad adós
(1998 Magyar Hírlap)
4.
színes fordulatokban gazdag, káprázatos 〈szöveg, zene v. előadásmód〉
Csillogó prózád: ügyes, rövid szófüzet
(1837 Tóth Péter)
csillogó a darab [ti. Berczik Árpádé] nyelvezete, de így nem beszéltek soha, s írni sem írtak egy idő óta
(1897 Ady Endre)
[Juhász Aladár] Maximovics Szilárdné úrhölgygyel Liszt „Les Preludes” czimű művét 2 zongorán csillogó technikával és művészi átérzéssel adta elő
(1911 Zenelap)
Dumas fils […] ismét megjelent előttünk, hogy [A bagdadi hercegnőben] csillogó dialógokba öltöztetett hamis érveléseivel, hideg okoskodásával elhitesse velünk felvetett tézise helyességét
(1914 Ambrus Zoltán)
[A naturalizmus] a színpadon a klasszicizmus álpátoszos szavaló stílusával szemben a természetes beszédet, az apró gesztusokat, az élethű arcjátékot […] hangsúlyozta, s a csillogó egyéni alakításoknál fontosabbnak tartotta az összjátékot
(1965 Osváth Béla)
[Hevesi András] a Lipótvárosról írt csillogó esszét
(1974 Vas István)
5.
rendkívüli, bámulatra méltó 〈értelem, ész〉, ill. ilyen észre valló 〈megnyilvánulás〉
Szóltál s csillogó elméddel Balga szivem leigáztad
(1889 Bartók Lajos)
csillogó tehetségű vezérének
(1900 Budapesti Hírlap júl. 15.)
A csillogó elmésség […] az eredetiség látszata alatt többnyire köznapiságot takar
(1910 Schöpflin Aladár)
[Mikszáth Kálmán A jó palócok című kötetének] bája, csillogó humora, pompás sok megfigyelése nemcsak szerzője nevének hírét alapozta meg, hanem a palócoknak is egyszerre népszerűséget szerzett
(1916 e. Malonyay Dezső)
a tétel csillogó kifejtése
(1923 Kosztolányi Dezső)
csillogóan tiszta stílusa
(1932 Brachfeld Olivér)
Csillogó, valóban bölcs gondolatok
(1938 Szalatnai Rezső)
Réz Pál csillogó leleményű fordítása
(1992 Almási Miklós)
6.
〈értékben, ill. eredményben〉 magasan kiemelkedő, nagyszerű
háladatlannak tartják a’ zajtalan ’s kevés csillogó eredményekkel biztató munkát
(1858 Mocsáry Lajos)
[Francesco Sforza] minden csillogó hadi sikerei dacára sem igen nyerte volna el a legfőbb hatalmat, ha egyuttal nőül nem veszi az utolsó Visconti-nak a természetes leányát
(1893 PallasLex.)
mikor [1849 tavaszán] hat nagy váratlan és csillogó győzelmünk bekövetkezett
(1935 Hegedüs Lóránt)
minden csillogó siker ellenére a költő felett összecsapnak a válság hullámai
(1938 Passuth László)
7.
sikerekben, elismerésekben gazdag 〈élet(pálya)
vajon nem várnak-e téged is veszélyek, tisztelt barátom, nagyságos polgármester úr, ha a csillogóbb pályát, a képviselőséget választod?
(1897 Mikszáth Kálmán)
a magyar fiúk megtanulják a keserű leckét: a hadseregnél nem vár rájuk csillogó karrier
(1912 Adorján Andor)
A befektetők nem a riasztó napi valóságot vásárolták meg, hanem a csillogó jövőt
(1998 Figyelő)
III. főnév 1A (nyj)
ráeső fényben ragyogó dísz
A pruckát [= pruszlikot] zsinórokkal és csillogókkal ékesítik
(1941 Hajós Elemér)
Sz: csillogós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások