csimbók fn 3A4

1. ’összeragadt, összetapadt, gubancos szőr- v. hajcsomó, hajtincs’ ❖ Borzas Hanák mind az öt ujját bemeríté a csimbókjaiba, s körülvakarta a kalap alatt a fejét (1848–1856 Jókai Mór CD18) | Hosszú, gyapjas, sötétbarna, sőt feketeszínű szőrük nagy termetükkel egyetemben valami sajátos, sőt mondhatnók: idegenszerű, lompos külsőt kölcsönöz ezeknek az állatoknak [ti. a szamárcsődöröknek], különösen akkor, ha több éves szőrük, csimbókjai, – mint valami nemeztakaró rongyai – egészen a földig lógnak le (1929 Az állatok világa ford. CD46) | csimbókokban lógtak poros, szőke hajfürtjei (1985 Grendel Lajos 1060004, 414).

1a. (rég) ’〈férfihajviseletként:〉 fonással, sodrással v. csomózással összefogott hajcsomó’ ❖ Ez elött tsimbókot, most haj por tornyot viselünk fejünkön (1779 Bessenyei György¹ C1083, 18) | Kaczenreiternek erősen szőke, hosszú haja volt és serdülő, vereses szakálla, Kalondainak pedig szénfekete haja, kétoldalt csimbókokba bogozva, és hegyesen kipödrött, huszáros bajusza (1876 Jókai Mór CD18) | [Kun László] haját kún módra hosszúra eresztette és csimbókba fonta (1928 Hóman Bálint CD42) | A férfiak a XIX. század második feléig hosszú hajat hordtak, s ezt leeresztve, befonva vagy csimbókba sodorva viselték (2000 Baranyi Béla et al. CD36).

2. (rég v. nyj) ’〈fonálon, zsinóron stb.〉 csomó, bog’ ❖ tsimbók [=] tsomó, bog (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 86) | tsimbókot kötni a’ tzérnán (1823 Márton József¹ C3048, 41) | Zsebkendőre szoktak csimbókot kötni, emlékeztetőül (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 68) | szalmakalapja a hátán csüng, csimbókra huzódott szalagja pedig a torkát szorongatja (1884 Gyarmathy Zsigáné C1951, 242) | csimbók: bog (1918 Magyar Nyelv C5860, 161).

3. (ritk) ’〈tyúkféléknél:〉 a csőr alsó kávája és a torok közötti részen levő lecsüngő bőrlebeny’ ❖ [A pávaszemes pulyka] fejének és nyakának csupasz bőre ibolyakék, a szem környéke skarlátvörös, csimbókja kék (1933 Az állatok világa ford. CD46).

J: csombók.

ÖU: haj~, sár~.

Sz: csimbókos.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csimbók¹

csimbók főnév 3A4
1.
összeragadt, összetapadt, gubancos szőr- v. hajcsomó, hajtincs
Borzas Hanák mind az öt ujját bemeríté a csimbókjaiba, s körülvakarta a kalap alatt a fejét
(1848–1856 Jókai Mór)
Hosszú, gyapjas, sötétbarna, sőt feketeszínű szőrük nagy termetükkel egyetemben valami sajátos, sőt mondhatnók: idegenszerű, lompos külsőt kölcsönöz ezeknek az állatoknak [ti. a szamárcsődöröknek], különösen akkor, ha több éves szőrük, csimbókjai, – mint valami nemeztakaró rongyai – egészen a földig lógnak le
(1929 Az állatok világa ford.)
csimbókokban lógtak poros, szőke hajfürtjei
(1985 Grendel Lajos)
1a. (rég)
〈férfihajviseletként:〉 fonással, sodrással v. csomózással összefogott hajcsomó
Ez elött tsimbókot, most haj por tornyot viselünk fejünkön
(1779 Bessenyei György¹)
Kaczenreiternek erősen szőke, hosszú haja volt és serdülő, vereses szakálla, Kalondainak pedig szénfekete haja, kétoldalt csimbókokba bogozva, és hegyesen kipödrött, huszáros bajusza
(1876 Jókai Mór)
[Kun László] haját kún módra hosszúra eresztette és csimbókba fonta
(1928 Hóman Bálint)
A férfiak a XIX. század második feléig hosszú hajat hordtak, s ezt leeresztve, befonva vagy csimbókba sodorva viselték
(2000 Baranyi Béla et al.)
2. (rég v. nyj)
〈fonálon, zsinóron stb.〉 csomó, bog
tsimbók [=] tsomó, bog
(1784 Baróti Szabó Dávid)
tsimbókot kötni a’ tzérnán
(1823 Márton József¹)
Zsebkendőre szoktak csimbókot kötni, emlékeztetőül
(1851 Magyar közmondások könyve)
szalmakalapja a hátán csüng, csimbókra huzódott szalagja pedig a torkát szorongatja
(1884 Gyarmathy Zsigáné)
csimbók: bog
(1918 Magyar Nyelv)
3. (ritk)
〈tyúkféléknél:〉 a csőr alsó kávája és a torok közötti részen levő lecsüngő bőrlebeny
[A pávaszemes pulyka] fejének és nyakának csupasz bőre ibolyakék, a szem környéke skarlátvörös, csimbókja kék
(1933 Az állatok világa ford.)
ÖU: hajcsimbók, sárcsimbók
Sz: csimbókos
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csimbók¹

Beállítások