csovány (4A9) l. csalán

csalán fn és mn 4A9csalánt (nyj) , csalány (rég v. nyj) , csalján (rég) , csallán (rég v. nyj) , csanál (rég v. nyj) , csián (nyj) , csihány (nyj) , csilyán (rég v. nyj) , csollány (nyj) , csovány (nyj)

I. fn

1. ’elsősorban az északi félteke mérsékelt égövi területein honos, hosszú és rostos szárú, fűrészes levelű, egyéves v. évelő lágy szárú növény, amelynek levelét és szárát csalánszőrök borítják, kül. az ún. nagy csalán fajba (Urtica dioica) tartozó, a nitrogénben gazdag termőhelyeket kedvelő növény’ ❖ [az árvacsalán] virágai mint a’ Csallané, vagy inkább mint a’ fekete peſzertze virágai (1775 Csapó József 7062001, 54) | a hol egy időben az ibolya virult, ott csalánok tenyésznek (1846 Jókai Mór C2246, 246) | Némely külföldi csalán csipése nagyon veszedelmes. […] Legveszedelmesebb a Timor szigetén élő Urtica urentissima Blume, mert a marása évekig, sőt élethossziglan is tart, nedves időben iszonyatos fájdalmakat okoz (1893 PallasLex. CD02) | Csalán (növ.), csana, csanál az ujabb alakja, csojja a Balaton mellékén, csián a székelyek közt (1893 PallasLex. CD02) | Gyermek lennék, ámde fáj az emlék. Csalán csíp, apró ujjaimban szálka (1940 Radnóti Miklós 9543142, 28) | Házunk mögött szedtem a csalánt vagy ahogy Bükszádon mondjuk, a „csihányt”, amelynek minden része gyógyító hatású (1998 Természet Világa CD50).

1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’〈az ilyen lágy szárú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Égetö Csallán, Nagy-Csallán […]. Deák: Urtica urens; Urtica dioica (1775 Csapó József 7062001, 53) | Az olasz csalán (U. [= Urtica] pillulifera L.) termővirágzata gömbalaku és hosszunyelü (1893 PallasLex. CD02) | csalán Urtica (1998 Növényneveink C6120, 64).

1b. (egysz-ban) ’ilyen lágy szárú növény, kül. az ún. nagy csalán tömegesen, sűrűn nőve’ ❖ A’ Gerény-fü a’ komló, tsallán, de kivált a’ len közt terem (1775 Csapó József 7062001, 103) | le is vágja az a kórót, dudvát, csanalat, burjánt, hogy ki nem hajt többé a kelmed határán (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a hátam kiállhatatlanul viszket, mintha csalánban hevertem volna (1898 Jókai Mór CD18) | Te, nagyanyámnak megleltem a tojását a csonárba (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 101) | A menyhei lyányok mind a vízbe hútak, lapu alatt lapognak, csovány alatt cicognak (1938 Magyar néprajz CD47).

2. ’az ilyen lágy szárú növények vmelyikének, kül. az ún. nagy csalánnak a levele, ill. leveles szára (mint takarmány)’ ❖ Némellyek Rutából, tsalánból, kalán-levelü füböl, és Angyal-fü gyökérből tnnált orvoſsággal élnek (1774 Tapasztalásból merített oktatás ford. C4090, 161) | A’ szalma fogyasztya a’ tejet, ellenben a’ répa […] a’ murok, és a’ tsollány szaporítya (1808 Varga Márton C4356, 546) | Körül röfögik a házi asszonyt A sertvések a csalányért (1859 Dózsa Dániel 8111005, 183) | Szakítok egy szál csalántot (1953 Magyar néprajz CD47) | Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték. A jugoszláviai magyar adatok arra utalnak, hogy ilyenkor spenótot, fiatal csalánt főztek, hogy jó termés legyen (1990 Magyar néprajz CD47).

3. (egysz-ban) (ritk) ’az ilyen lágy szárú növények vmelyikének, kül. az ún. nagy csalán szárának rostanyaga’ ❖ A nők télen csalánt fonnak (1856 Vasárnapi Újság CD56) | én vagyok az a lány, ki csalánból szőtte szerelmese ingét hétszáz éjszakán? (1979 Tóth Erzsébet 9722005, 16).

II. mn (összetételek előtagjaként is)

’ebből az anyagból készült 〈szövet, ruha〉’ ❖ Vékony tsalján Patyolat (1788 Harmincadi rendtartás C2813, ***[1r]) | csilyángyolcs (1892 Szily Kálmán C4033, 379) | Elgyüssz röggel, osztán vihetsz egy csallánzsák csutát (1934 Budapesti Hírlap júl. 13. C4722, 1) | [a katonának olyan rossz] a háborús csalánköpönyege, hogy minden vizet beiszik és átereszt (1956 Veres Péter C0091, 508).

Ö: árva~.

ÖE: ~csattogató, ~fa, ~fonal, ~gyolcs, ~gyökér, ~ing, ~köpönyeg, ~küteg, ~levél, ~mag, ~patyolat, ~vászon, ~virág.

Sz: csalános.

Vö. CzF. ~, csanál, csián, csihán · csián, csollán; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csovány lásd csalán
csalán főnév és melléknév 4A9
csalánt 3A1 (nyj)
csalány 4A9 (rég v. nyj)
csalján 4A9 (rég)
csallán 4A9 (rég v. nyj)
csanál 4A9 (rég v. nyj)
csián 4A9 (nyj)
csihány 4A9 (nyj)
csilyán 4A9 (rég v. nyj)
csollány 4A9 (nyj)
csovány 4A9 (nyj)
I. főnév
1.
elsősorban az északi félteke mérsékelt égövi területein honos, hosszú és rostos szárú, fűrészes levelű, egyéves v. évelő lágy szárú növény, amelynek levelét és szárát csalánszőrök borítják, kül. az ún. nagy csalán fajba (Urtica dioica) tartozó, a nitrogénben gazdag termőhelyeket kedvelő növény
[az árvacsalán] virágai mint a’ Csallané, vagy inkább mint a’ fekete peſzertze virágai
(1775 Csapó József)
a hol egy időben az ibolya virult, ott csalánok tenyésznek
(1846 Jókai Mór)
Némely külföldi csalán csipése nagyon veszedelmes. […] Legveszedelmesebb a Timor szigetén élő Urtica urentissima Blume, mert a marása évekig, sőt élethossziglan is tart, nedves időben iszonyatos fájdalmakat okoz
(1893 PallasLex.)
Csalán (növ.növény), csana, csanál az ujabb alakja, csojja a Balaton mellékén, csián a székelyek közt
(1893 PallasLex.)
Gyermek lennék, ámde fáj az emlék. Csalán csíp, apró ujjaimban szálka
(1940 Radnóti Miklós)
Házunk mögött szedtem a csalánt vagy ahogy Bükszádon mondjuk, a „csihányt”, amelynek minden része gyógyító hatású
(1998 Természet Világa)
1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ)
〈az ilyen lágy szárú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Égetö Csallán, Nagy-Csallán […]. Deák: Urtica urens; Urtica dioica
(1775 Csapó József)
Az olasz csalán (U. [= Urtica] pillulifera L.Linnaeus) termővirágzata gömbalaku és hosszunyelü
(1893 PallasLex.)
csalán Urtica
(1998 Növényneveink)
1b. (egysz-ban)
ilyen lágy szárú növény, kül. az ún. nagy csalán tömegesen, sűrűn nőve
A’ Gerény-fü a’ komló, tsallán, de kivált a’ len közt terem
(1775 Csapó József)
le is vágja az a kórót, dudvát, csanalat, burjánt, hogy ki nem hajt többé a kelmed határán
(1856 Vasárnapi Újság)
a hátam kiállhatatlanul viszket, mintha csalánban hevertem volna
(1898 Jókai Mór)
Te, nagyanyámnak megleltem a tojását a csonárba
(1935 Móricz Zsigmond)
A menyhei lyányok mind a vízbe hútak, lapu alatt lapognak, csovány alatt cicognak
(1938 Magyar néprajz)
2.
az ilyen lágy szárú növények vmelyikének, kül. az ún. nagy csalánnak a levele, ill. leveles szára (mint takarmány)
Némellyek Rutából, tsalánból, kalán-levelü füböl, és Angyal-fü gyökérből tnnált orvoſsággal élnek
(1774 Tapasztalásból merített oktatás ford.)
A’ szalma fogyasztya a’ tejet, ellenben a’ répa […] a’ murok, és a’ tsollány szaporítya
(1808 Varga Márton)
Körül röfögik a házi asszonyt A sertvések a csalányért
(1859 Dózsa Dániel)
Szakítok egy szál csalántot
(1953 Magyar néprajz)
Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték. A jugoszláviai magyar adatok arra utalnak, hogy ilyenkor spenótot, fiatal csalánt főztek, hogy jó termés legyen
(1990 Magyar néprajz)
3. (egysz-ban) (ritk)
az ilyen lágy szárú növények vmelyikének, kül. az ún. nagy csalán szárának rostanyaga
A nők télen csalánt fonnak
(1856 Vasárnapi Újság)
én vagyok az a lány, ki csalánból szőtte szerelmese ingét hétszáz éjszakán?
(1979 Tóth Erzsébet)
II. melléknév (összetételek előtagjaként is)
ebből az anyagból készült 〈szövet, ruha〉
Vékony tsalján Patyolat
(1788 Harmincadi rendtartás)
csilyángyolcs
(1892 Szily Kálmán)
Elgyüssz röggel, osztán vihetsz egy csallánzsák csutát
(1934 Budapesti Hírlap júl. 13.)
[a katonának olyan rossz] a háborús csalánköpönyege, hogy minden vizet beiszik és átereszt
(1956 Veres Péter)
ÖE: csaláncsattogató, csalánfa, csalánfonal, csalángyolcs, csalángyökér, csaláning, csalánköpönyeg, csalánküteg, csalánlevél, csalánmag, csalánpatyolat, csalánvászon, csalánvirág
Sz: csalános
Vö. CzF. ~, csanál, csián, csihán · csián, csollán; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások