csörömpöl tn ige 1c

1. ’〈(több) kemény anyagú, kül. fém- vagy üvegtárgy v. vmely nagyobb tárgynak több kisebb, mozgatható része egymáshoz v. vmely felülethez ütődve, ill. leesve, összetörve〉 hosszabb ideig tartó kellemetlen, erősen, élesen zörgő hangot ad’ ❖ rasseln: zörögni, tsörögni, tsörömpölni (1799 Márton József¹ C3049, 144) | Hallottam már a csalogányt dalolni És csörömpölni a rabláncokat (1846 Petőfi Sándor 8366276, 45) | ijedtében eleresztette a tálat, hogy az csörömpölve tört össze ezer darabra (1896 Mikszáth Kálmán 8312010, 20) | [A gyárban] kattogtak, csörömpöltek a masinák (1911 Révész Béla 9566003, 133) | [1944-ben] hallani lehetett, amint a német megszállók tankjai csörömpölve haladnak föl a Várba (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈kemény anyagú, kül. fém- v. üvegtárgyak (önkéntelen) egymáshoz ütésével vki〉 ilyen hangot kelt’ ❖ Tsörömpölök: Strepitum, stridorem edo (1810 Simai Kristóf C3748, 57) | Sértve érezték magukat e vizsgálat által, fenyegetőztek, kardjaikkal csörömpöltek (1872 Jókai Mór 8209005, 157) | A béresgazda zsákokért jött és Ella, kulcsaival csörömpölve fölmászott az emeletre (1893 Herczeg Ferenc 9241017, 49) | [Viola] az órájára nézett és csörömpölni kezdett az üres üvegen (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 159) | csörömpölve vitte ki az edényeket (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. (ritk) ’〈jelzőkészülék, kül. telefon〉 kellemetlenül élesen, erősen cseng’ ❖ Tizenegykor csörömpölt a telefon (1930 Kosztolányi Dezső C2751, 212) | [A Molnár utcai központban] segélyvivők indultak, érkeztek, éktelen felfordulás, csörömpölő telefonok, fáradt lelkesültség (1990 Lovass Zoltán 1097001, 183).

2. (irod) ’〈beszéd, zene〉 kellemetlenül éles(, kifejezéstelen) hangon (huzamosan) szól, hangzik’ ❖ Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén (1851 Arany János CD01) | A Rákoczi-induló szívbemarkoló szilaj szomorúsága mindig nagy hatással volt reám. A sok üresen csörömpölő karmesterinduló között csak ezt, a Prinz Eugen marsot és a Marseillaise-t tartom szépnek (1939 Herczeg Ferenc 9241010, 149).

2a. (irod) ’kellemetlenül éles hangon beszél, kül. veszekszik’ ❖ „Több pénzt kell keresned,” – csörömpöl a bátya, „Ugyan honnan vegyem?” öcs visszakiáltja (1875 k. Jókai Mór C2337, 60) | Aztán így csörömpölt. Csakhogy szóljon és takarja a gondolatait (1922 Móricz Zsigmond 9462053, 81).

3. (rég, irod) ’〈kisebb folyóvíz〉 csobogó hangot hallat(va folyamatosan áramlik, folyik)’ ❖ Közepén eggy … kövekkel Tsörömpöl forrás zuhog (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 174) | vigan csörömpölő csermelyek (1856 Jósika Kálmán 8211001, 78).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csörömpöl tárgyatlan ige 1c
1.
(több) kemény anyagú, kül. fém- vagy üvegtárgy v. vmely nagyobb tárgynak több kisebb, mozgatható része egymáshoz v. vmely felülethez ütődve, ill. leesve, összetörve〉 hosszabb ideig tartó kellemetlen, erősen, élesen zörgő hangot ad
rasseln: zörögni, tsörögni, tsörömpölni
(1799 Márton József¹)
Hallottam már a csalogányt dalolni És csörömpölni a rabláncokat
(1846 Petőfi Sándor)
ijedtében eleresztette a tálat, hogy az csörömpölve tört össze ezer darabra
(1896 Mikszáth Kálmán)
[A gyárban] kattogtak, csörömpöltek a masinák
(1911 Révész Béla)
[1944-ben] hallani lehetett, amint a német megszállók tankjai csörömpölve haladnak föl a Várba
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
〈kemény anyagú, kül. fém- v. üvegtárgyak (önkéntelen) egymáshoz ütésével vki〉 ilyen hangot kelt
Tsörömpölök: Strepitum, stridorem edo
(1810 Simai Kristóf)
Sértve érezték magukat e vizsgálat által, fenyegetőztek, kardjaikkal csörömpöltek
(1872 Jókai Mór)
A béresgazda zsákokért jött és Ella, kulcsaival csörömpölve fölmászott az emeletre
(1893 Herczeg Ferenc)
[Viola] az órájára nézett és csörömpölni kezdett az üres üvegen
(1979 László-Bencsik Sándor)
csörömpölve vitte ki az edényeket
(1997 Magyar Hírlap)
1b. (ritk)
〈jelzőkészülék, kül. telefon〉 kellemetlenül élesen, erősen cseng
Tizenegykor csörömpölt a telefon
(1930 Kosztolányi Dezső)
[A Molnár utcai központban] segélyvivők indultak, érkeztek, éktelen felfordulás, csörömpölő telefonok, fáradt lelkesültség
(1990 Lovass Zoltán)
2. (irod)
〈beszéd, zene〉 kellemetlenül éles(, kifejezéstelen) hangon (huzamosan) szól, hangzik
Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén
(1851 Arany János)
A Rákoczi-induló szívbemarkoló szilaj szomorúsága mindig nagy hatással volt reám. A sok üresen csörömpölő karmesterinduló között csak ezt, a Prinz Eugen marsot és a Marseillaise-t tartom szépnek
(1939 Herczeg Ferenc)
2a. (irod)
kellemetlenül éles hangon beszél, kül. veszekszik
„Több pénzt kell keresned,” – csörömpöl a bátya, „Ugyan honnan vegyem?” öcs visszakiáltja
(1875 k. Jókai Mór)
Aztán így csörömpölt. Csakhogy szóljon és takarja a gondolatait
(1922 Móricz Zsigmond)
3. (rég, irod)
〈kisebb folyóvíz〉 csobogó hangot hallat(va folyamatosan áramlik, folyik)
Közepén eggy … kövekkel Tsörömpöl forrás zuhog
(1804 Kováts József¹ ford.Vergilius)
vigan csörömpölő csermelyek
(1856 Jósika Kálmán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások