csűcs fn 3C (rég, nyj is)

’vminek a kihegyesedő része’ ❖ Tsütske: valami dombnak, partnak vékonyonn ki-nyúltt vége. Tsüts (1792 Kisded szótár C0816, 250) | Chioggia város a hasonnevű sziget csűcsén fekszik (1892 Pór Antal CD55) | a szájnyilás [ti. a csigaházé] felül szögletet képez, alul gyönge csücscsel (Ausguss) van ellátva (1895 PallasLex. CD02).

a. (négyszögletes) ruhadarab v. ágynemű sarka’ ❖ [a kimúlt macskát] szépen belefektettem a keszkenőmbe s annak négy csücsét összefogva, ballagtam nagy szívdobogással a szomszédba (1846 Jókai Mór CD18) | minthogy egy meglehetős esőszakadás egyik oldalát kimosta az ároknak, a halott ruhájának egyik csűcse kimaradt a sírból (1856 Jókai Mór C2252, 89) | csúcsa van a hegynek, csűcsi van a párnának (1905 Berze Nagy János C6396, 19).

b. ’〈edényen, kül. korsón:〉 az a kiálló rész, ahol kiöntik belőle a folyadékot v. ahol isznak belőle, kiöntő, csőr’ ❖ Csücs a’ korsón, die Schnanze (1843 Újdon bővített szófüzér C2855, 18) | lehajtá czékla alaku fejét féloldalt, […] olyan ügyesen, hogy a szája a dolmány belső zsebében levő lapos butykos csücséhez ért s jót [húzott belőle] (1889 Mikszáth Kálmán C3104, 42) | csűcs (korsó szája) (1903 Nagy Sándor² C6398, 13).

c. ’hegy csúcsa’ ❖ az hegynek fels tstsébl le rohanó víz formára omlott le a’ láng, azon ég gyújtovánnyal (lava) együtt, melly az hegynek gyomrából kiütött (1809 Szekér Joákim C3923, 71).

d. (Tud) ’〈címertanban:〉 pajzs talpa közepén található kis hegyes nyúlvány’ ❖ A szokásos négyszegü alul csűcsre végződő kék paizsban zöld dombon ezüst torony emelkedik (1857 Nagy Iván CD31).

Sz: csűcsös.

Vö. CzF. csücs; TESz. csücsök; ÚMTsz.

csűcs főnév 3C (rég, nyj is)
vminek a kihegyesedő része
Tsütske: valami dombnak, partnak vékonyonn ki-nyúltt vége. Tsüts
(1792 Kisded szótár)
Chioggia város a hasonnevű sziget csűcsén fekszik
(1892 Pór Antal)
a szájnyilás [ti. a csigaházé] felül szögletet képez, alul gyönge csücscsel (Ausguss) van ellátva
(1895 PallasLex.)
a.
(négyszögletes) ruhadarab v. ágynemű sarka
[a kimúlt macskát] szépen belefektettem a keszkenőmbe s annak négy csücsét összefogva, ballagtam nagy szívdobogással a szomszédba
(1846 Jókai Mór)
minthogy egy meglehetős esőszakadás egyik oldalát kimosta az ároknak, a halott ruhájának egyik csűcse kimaradt a sírból
(1856 Jókai Mór)
csúcsa van a hegynek, csűcsi van a párnának
(1905 Berze Nagy János)
b.
〈edényen, kül. korsón:〉 az a kiálló rész, ahol kiöntik belőle a folyadékot v. ahol isznak belőle, kiöntő, csőr
Csücs a’ korsón, die Schnanze
(1843 Újdon bővített szófüzér)
lehajtá czékla alaku fejét féloldalt, […] olyan ügyesen, hogy a szája a dolmány belső zsebében levő lapos butykos csücséhez ért s jót [húzott belőle]
(1889 Mikszáth Kálmán)
csűcs (korsó szája)
(1903 Nagy Sándor²)
c.
hegy csúcsa
az hegynek fels tstsébl le rohanó víz formára omlott le a’ láng, azon ég gyújtovánnyal (lava) együtt, melly az hegynek gyomrából kiütött
(1809 Szekér Joákim)
d. (Tud)
〈címertanban:〉 pajzs talpa közepén található kis hegyes nyúlvány
A szokásos négyszegü alul csűcsre végződő kék paizsban zöld dombon ezüst torony emelkedik
(1857 Nagy Iván)
Sz: csűcsös
Vö. CzF. csücs; TESz. csücsök; ÚMTsz.

Beállítások