debla (6A) l. devla

devla fn 6A (tulajdonnévszerűen is) (biz v. tréf is)debla (nyj) , dévla, gyevla (nyj)

1. ’〈rendsz. fogadkozásban, jókívánságban v. átkozódásban a cigányok szóhasználatában:〉 nagy hatalmú, felsőbbrendű lény, isten’ ❖ hogy a devla adjon öregsigedre sok purdít, kevés kenyeret (1812 Katona József C2503, 23) | [a cimbalom] oldalai recsegve törtek be, s a czigány áldotta a devlát, hogy nem az ő tulajdon bordás oldalai ropognak (1886 Rákosi Viktor C3602, 52) | Haj de felvitte Devla a dolgomat (1901 Gárdonyi Géza C1836, 20) | A devla verjen meg, te málé (1928 Kosztolányi Dezső ford.–Mell CD10) | a cigányok istene, Devla (1996 Új Könyvek CD29).

2. ’〈cigányok szóhasználatában:〉 ártó szellem, démon, ördög’ ❖ hogy a devla bujjék a vonótokba (1864 Egyesült humorisztikus naptár 1865-re C1556, 61) | Ez volt aztán a baknyúzás, Miért is vitte el a gyevla? (1877 Darmay Viktor C1353, 188) | esküdtek [a cigányok], hivatkozással a fekete ördögre, a dévlára (1879 Vajkay Károly C4677, 206) | Szinte hallják, amint sikoltozva menekül a debla! (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (ritk) ’〈cigányok szóhasználatában indulatos tagadásban v. szitkozódásban, elhomályosult jelentéstartalommal〉’ ❖ Érti azt a djevla, amit te beszélsz (1878 Abonyi Lajos C0500, 203) | Eredj a devlába; kiált rá a Czafrinka, ráhúzva a tenyerével, mire a nagy fekete macska leugrott a tűzhelyről (1885 Jókai Mór C2323, 24) | – A puskát te is el tudod sütni, – szólt a honvéd [a cigányhoz]. – Értesz te ahhoz, neked is volt puskád még harmadéve. Megvan-e még? – Meg a devla (1916 Erdősi Dezső CD10).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

debla lásd devla
devla főnév 6A (tulajdonnévszerűen is) (biz v. tréf is)
debla 6A (nyj)
dévla 6A
gyevla 6A (nyj)
1.
〈rendsz. fogadkozásban, jókívánságban v. átkozódásban a cigányok szóhasználatában:〉 nagy hatalmú, felsőbbrendű lény, isten
hogy a devla adjon öregsigedre sok purdít, kevés kenyeret
(1812 Katona József)
[a cimbalom] oldalai recsegve törtek be, s a czigány áldotta a devlát, hogy nem az ő tulajdon bordás oldalai ropognak
(1886 Rákosi Viktor)
Haj de felvitte Devla a dolgomat
(1901 Gárdonyi Géza)
A devla verjen meg, te málé
(1928 Kosztolányi Dezső ford.Mell)
a cigányok istene, Devla
(1996 Új Könyvek)
2.
〈cigányok szóhasználatában:〉 ártó szellem, démon, ördög
hogy a devla bujjék a vonótokba
(1864 Egyesült humorisztikus naptár 1865-re)
Ez volt aztán a baknyúzás, Miért is vitte el a gyevla?
(1877 Darmay Viktor)
esküdtek [a cigányok], hivatkozással a fekete ördögre, a dévlára
(1879 Vajkay Károly)
Szinte hallják, amint sikoltozva menekül a debla!
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (ritk)
〈cigányok szóhasználatában indulatos tagadásban v. szitkozódásban, elhomályosult jelentéstartalommal〉
Érti azt a djevla, amit te beszélsz
(1878 Abonyi Lajos)
Eredj a devlába; kiált rá a Czafrinka, ráhúzva a tenyerével, mire a nagy fekete macska leugrott a tűzhelyről
(1885 Jókai Mór)
– A puskát te is el tudod sütni, – szólt a honvéd [a cigányhoz]. – Értesz te ahhoz, neked is volt puskád még harmadéve. Megvan-e még? – Meg a devla
(1916 Erdősi Dezső)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások