dencel (1b) l. döncöl

döncöl ige 1c (nyj)dancol, dencel, dencöl

1. tn ’hancúrozik, ugrándozik’ ❖ denczėl. Nė denczėly rajta: ne gyűrődjél rajta (1879 Magyar Nyelvőr C5946, 189) | Ez a gyerek reggel sokáig dencelt az ágyban (1905 Vozári Gyula C5963, 382) | A gyerekek jóllaktak, a verést is elfelejtették, dalolnak és dancolnak a sutban (1940 Veres Péter C4411, 44).

1a. ts ’hancúrozva, ugrándozva szétdúl, lenyom, letapos vmit’ ❖ Denczöl: nyom, hány; összedenczöli az ágyat (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 232) | dancol: valamit összegázol (1894 Demjén Kálmán C5239, 335) | dencel, döncöl ’lenyomkod, legyúr’ (1960 Simon György C5900, 441) | Ha megszólíthatnálak vogul-apám, rámborulna démon nélküli árny, megszabadulnék hasított-patás lábnyomaimtól, szarvam csavarja nem fordulna, vogul-apám, ha megszólíthatnálak, nem döncölnék füvet, visszahökkent herékkel nem lenne dúlás, tapodás (1971 Ágh István 9004007, 18).

2. ts ’himbál, ide-oda mozgat vkit, vmit, ill. 〈gyermeket〉 így ringat’ ❖ Denczelni, 1) a’ kis gyermekeket térdünkön lóbbálgatni; 2) ön testünket járásunk közben dagályosan hányni ’s vetni (1838 Magyar tájszótár C6656, 93) | ölébe szorítá, s gyermekesen döncölte és csókolgatta [a kimúlt macskáját] (1846 Jókai Mór CD18) | A medve ott ült hátulsó lábain, testének felső részét ezen állatok szokása szerint erre és arra dencölve (1846 Gondol Dániel ford.–Cooper C1887, 153) | Azokat nëm köllöd dencőnyi, csak aluttak (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 58) | a bölcsőt […] ringattya, dencüli (1983 Magyar Nyelv C5923, 479).

ÖU: le~, össze~.

Vö. CzF. dėnczėl, dönczöl; TESz.; ÉKsz. dancol; ÚMTsz. dancol, ~

dencel lásd döncöl
döncöl ige 1c (nyj)
dancol 1a
dencel 1b
dencöl 1c
1. tárgyatlan
hancúrozik, ugrándozik
denczėl. Nė denczėly rajta: ne gyűrődjél rajta
(1879 Magyar Nyelvőr)
Ez a gyerek reggel sokáig dencelt az ágyban
(1905 Vozári Gyula)
A gyerekek jóllaktak, a verést is elfelejtették, dalolnak és dancolnak a sutban
(1940 Veres Péter)
1a. tárgyas
hancúrozva, ugrándozva szétdúl, lenyom, letapos vmit
Denczöl: nyom, hány; összedenczöli az ágyat
(1872 Magyar Nyelvőr)
dancol: valamit összegázol
(1894 Demjén Kálmán)
dencel, döncöl ’lenyomkod, legyúr’
(1960 Simon György)
Ha megszólíthatnálak vogul-apám, rámborulna démon nélküli árny, megszabadulnék hasított-patás lábnyomaimtól, szarvam csavarja nem fordulna, vogul-apám, ha megszólíthatnálak, nem döncölnék füvet, visszahökkent herékkel nem lenne dúlás, tapodás
(1971 Ágh István)
2. tárgyas
himbál, ide-oda mozgat vkit, vmit, ill. 〈gyermeket〉 így ringat
Denczelni, 1) a’ kis gyermekeket térdünkön lóbbálgatni; 2) ön testünket járásunk közben dagályosan hányni ’s vetni
(1838 Magyar tájszótár)
ölébe szorítá, s gyermekesen döncölte és csókolgatta [a kimúlt macskáját]
(1846 Jókai Mór)
A medve ott ült hátulsó lábain, testének felső részét ezen állatok szokása szerint erre és arra dencölve
(1846 Gondol Dániel ford.Cooper)
Azokat nëm köllöd dencőnyi, csak aluttak
(1951–1955 Kiskanizsai szótár)
a bölcsőt […] ringattya, dencüli
(1983 Magyar Nyelv)
ÖU: ledöncöl, összedöncöl
Vö. CzF. dėnczėl, dönczöl; TESz.; ÉKsz. dancol; ÚMTsz. dancol, ~

Beállítások