diófa fn és mn 6A

I. fn

1. (Növ is) ’dió mint növény’ ❖ [Az ún. széleslevelű zsázsát] kertekben-is termeſztik; Levelei nagyok mint a’ Diofaé (1775 Csapó József 7062001, 242) | A diófa (Juglans regia, Nussbaum), Perzsiában vadon terem, honnan már a hajdankorban hozatott Görögországba, s innen egész Európába, a hidegebb tájakat kivéve, elszaporodott (1845 Hanák János 8180003, 136) | Diófa (növ., Juglans L.), a róla nevezett család fája, 8-9 fajjal Közép-Ázsiában, de inkább É.-Amerikában (1893 PallasLex. CD02) | Magánzóként kétszáz meggyfával, ezer bokor ribiszkével kezdtem, később ültettem negyven diófát is – gondolván öregkoromra és gyermekeimre, unokáimra (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen fák fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Diófa. (Juglans) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 516) | Pompás diófa. Juglans regia L. (1902 Wagner János CD35) | dió(fa) Juglans (1998 Növényneveink C6120, 74).

1b. (egysz-ban) (Növ) ’〈e nemzetség egyik faja, az ún. pompás dió (Juglans regia) elnevezéseként〉’ ❖ Juglans regia. Hung. Dió-fa (1780 Benkő József C0290, 424) | Juglans regia. – Diófa (Walnuß) (1941 Kárpáti Zoltán CD52) | dió(fa) […] J. [= Juglans] regia (pompás dió) (1998 Növényneveink C6120, 74).

2. ’az ilyen fák vmelyikének faanyaga, kül. az ún. pompás diónak (sötét)barna színű, kemény, értékes fája (mint asztalosipari alapanyag)’ ❖ Az aſztal egéſzen egygyes ma dió fábúl vala (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 94) | A’ puskaágy-készitéshez vétetni szokott fa ugyan sokféle, többnyire mindazáltal diófa, mind azért, mivel abból igen csínos munkát készíthetni (1829 Pák Dienes 8346003, 14) | A veszprémiek [a 18. században] a csutora készítéséhez juharfát és diófát használtak (1991 Magyar néprajz CD47).

II. mn

’ebből az anyagból készült 〈tárgy, kül. bútor〉’ ❖ egy igen erssen készlt zárós dió fa ládát fel hasogatván (1807 Hazai Tudósítások C0189, 267) | A két pad négyzetalakú diófaasztalt fogott közre, annak a két szabad oldalán egy-egy nehéz diófaszék állott (1934 Nagy Lajos 9472007, 127) | A legnagyobb feltűnést a rendkívül elegáns – 5 mm-es, diófa furnérral ellátott, mdf-lapos – ajtók gazdag dekorációja keltette (1999 Lakáskultúra CD39).

ÖE: ~ág, ~gomba, ~levél, ~lomb, ~szín, ~színű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. ~, diófaagy, diófaalmárium, diófaasztal, diófaasztalka, diófaasztalocska, diófadeszka, diófadívány, diófadugójú, diófa-fűrészdeszka, diófa-írótéka, diófa-kalamáris, diófa-kanapé, diófa-karosszék, diófa-kaszten, diófaláb, diófa-lejbstul, diófa-porozó, diófaráma, diófa-sámerli, diófaszék; ÚMTsz.

diófa főnév és melléknév 6A
I. főnév
1. (Növ is)
dió mint növény
[Az ún. széleslevelű zsázsát] kertekben-is termeſztik; Levelei nagyok mint a’ Diofaé
(1775 Csapó József)
A diófa (Juglans regia, Nussbaum), Perzsiában vadon terem, honnan már a hajdankorban hozatott Görögországba, s innen egész Európába, a hidegebb tájakat kivéve, elszaporodott
(1845 Hanák János)
Diófa (növ.növény, Juglans L.Linnaeus), a róla nevezett család fája, 8-9 fajjal Közép-Ázsiában, de inkább É.Észak-Amerikában
(1893 PallasLex.)
Magánzóként kétszáz meggyfával, ezer bokor ribiszkével kezdtem, később ültettem negyven diófát is – gondolván öregkoromra és gyermekeimre, unokáimra
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen fák fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Diófa. (Juglans)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Pompás diófa. Juglans regia L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
dió(fa) Juglans
(1998 Növényneveink)
1b. (egysz-ban) (Növ)
〈e nemzetség egyik faja, az ún. pompás dió (Juglans regia) elnevezéseként〉
Juglans regia. Hung.Hungaris ’magyaroknál’ Dió-fa
(1780 Benkő József)
Juglans regia. – Diófa (Walnuß)
(1941 Kárpáti Zoltán)
dió(fa) […] J. [= Juglans] regia (pompás dió)
(1998 Növényneveink)
2.
az ilyen fák vmelyikének faanyaga, kül. az ún. pompás diónak (sötét)barna színű, kemény, értékes fája (mint asztalosipari alapanyag)
Az aſztal egéſzen egygyes ma dió fábúl vala
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
A’ puskaágy-készitéshez vétetni szokott fa ugyan sokféle, többnyire mindazáltal diófa, mind azért, mivel abból igen csínos munkát készíthetni
(1829 Pák Dienes)
A veszprémiek [a 18. században] a csutora készítéséhez juharfát és diófát használtak
(1991 Magyar néprajz)
II. melléknév
ebből az anyagból készült 〈tárgy, kül. bútor〉
egy igen erssen készlt zárós dió fa ládát fel hasogatván
(1807 Hazai Tudósítások)
A két pad négyzetalakú diófaasztalt fogott közre, annak a két szabad oldalán egy-egy nehéz diófaszék állott
(1934 Nagy Lajos)
A legnagyobb feltűnést a rendkívül elegáns – 5 mm-esmilliméteres, diófa furnérral ellátott, mdfmedium-density fibreboard ’közepes sűrűségű farostlemez’-lapos – ajtók gazdag dekorációja keltette
(1999 Lakáskultúra)
ÖE: diófaág, diófagomba, diófalevél, diófalomb, diófaszín, diófaszínű
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. ~, diófaagy, diófaalmárium, diófaasztal, diófaasztalka, diófaasztalocska, diófadeszka, diófadívány, diófadugójú, diófa-fűrészdeszka, diófa-írótéka, diófa-kalamáris, diófa-kanapé, diófa-karosszék, diófa-kaszten, diófaláb, diófa-lejbstul, diófa-porozó, diófaráma, diófa-sámerli, diófaszék; ÚMTsz.

Beállítások