dísztárgy fn 2A

1. ’〈kül. lakberendezésben, ill. régen ruházkodásban:〉 díszítésre való(, művészi értékű) tárgy’ ❖ fényüzési cikkekkel telerakott állványok és más nagyuri disztárgyak szemeit kápráztaták (1864 Rózsaági Antal C3645, 89) | kis arany koszorúhoz hasonló dísztárgyat (tán fülfüggőt) ástunk ki (1885 Régészeti és Embertani Társulat évkönyve C3369, 101) | [A mézesbábosok] árusítottak ehető és dísztárgynak szánt, mintázott, később festett mézeskalácsokat (1991 Magyar néprajz CD47) | dísztárgyakkal teli vitrin (1996 Lakáskultúra CD39).

2. (rég, ritk) ’az a személy v. dolog, akire v. amelyre az ünneplés irányul, ami vminek az ünnepélyességét, pompáját adja’ ❖ der König eines Festes, eines Tages: fődísze, dísztárgya valami ünnepi pompának (1823 Márton József¹ C3048, 43).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

dísztárgy főnév 2A
1.
〈kül. lakberendezésben, ill. régen ruházkodásban:〉 díszítésre való(, művészi értékű) tárgy
fényüzési cikkekkel telerakott állványok és más nagyuri disztárgyak szemeit kápráztaták
(1864 Rózsaági Antal)
kis arany koszorúhoz hasonló dísztárgyat (tán fülfüggőt) ástunk ki
(1885 Régészeti és Embertani Társulat évkönyve)
[A mézesbábosok] árusítottak ehető és dísztárgynak szánt, mintázott, később festett mézeskalácsokat
(1991 Magyar néprajz)
dísztárgyakkal teli vitrin
(1996 Lakáskultúra)
2. (rég, ritk)
az a személy v. dolog, akire v. amelyre az ünneplés irányul, ami vminek az ünnepélyességét, pompáját adja
der König eines Festes, eines Tages: fődísze, dísztárgya valami ünnepi pompának
(1823 Márton József¹)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások